Népújság, 1954. március (17-24. szám)
1954-03-04 / 17. szám
■f.V .VA-A«» • 0 VriÂS PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NÊP UJS A G X. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM. Ára 50 fillér 1954 MÁRCIUS 4. EMLÉKEZZÜNK SZTÁLINBA Egy évvel ezelőtt, fájdalmas, szomorú hír járta be a . világot: meghalt Sztálin! 1953 március 5-én elcsendesedett az a szív, amely mindig az elnyomottakért, a szegényekért, az emberi szabadságért, a dolgozó ember jogaiért, megbecsüléséért dobogott. A veszteség nagy volt, szinte felmérhetetlen. Lenin halála óta nem érte ilyen nagy veszteség a világ dolgozóit, a földkerekség békéjéért, szabadságáért küzdő milliókat. Eltávozott az élők sorából Lenin harcos társa, Lenin ügyének lángeszű folytatója, a Szovjetunió Kommunista Pártjának bölcs vezére, tanító- mestere, a béke nagy barátja, pártfogója ... Sztálin elvtárs neve egyaránt végtelenül drága a szabad és az elnyomott országok dolgozóinak: Sztálin neve a béke, a szabadság. A felszabadult országok fiai — köztük hazánk fiai is — ha megváltozott, szabad, boldog életükre gondolnak — Sztálinra gondolnak. Az imperializmus, a tőke igáját húzó elnyomott dolgozók, ha szabadulásukról, felemelkedésükről beszélnek — Sztálint idézik. A gyarmatok páriái, akiket kifacsart az idegen elnyomás, ha független, szabad országukról álmodoznak — éhségtől elhomályosuló szemükkel Sztálint látják. A párt tette naggyá, halhatatlanná Sztálin elvtárs nevét. Az a párt, melyet Leninnel együtt alkotott, nevelt és edzett, az a párt, amelynek egységét, alapját, kommunista mártírok millióinak vére olvasztotta sziklakeménnyé; az a párt, amely az emberek legkiválóbbjait tömöríti soraiba: a kommunisták hatalmas pártja. Sztálin elvtárs az életénél jobban szerette a pártot és a népet — életét a párt, a nép ügyének szentelte. Nem felemlítette meg a fári terror, nem törtek meg a száműzetés keserves évei — élete végéig áldozatot nem sajnálva szolgálta a pártot, a népet. Leninnel együtt Sztálin elvtárs volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom lelkesítője és vezére. Leninnel együtt Sztálin elvtárs volt a világ első szocialista államának megalapítója. Ott állt az első szocialista állam bölcsőjénél, óvta, védte — hol mint a marxizmus-leninizmus nagy tudósa, hol mint zseniális hadvezér — míg a párt és a szovjet nép áldozatos munkájának gyümölcseként felépült a világon elsőnek a szocializmus. Fasiszta horda tört ekkor a virágzó szovjet államra. A finánctöke hiénái jó előre dörzsölték piszkos kezüket, s már marakodtak a kincsekben gazdag országon. A párt, a szovjet nép Sztálin elvtárs vezetésével áthúzta számításukat. A Sztálin elvtárs által irányított Szovjet Hadsereg a néppel szorosan együttműködve kiűzte a fasiszta hódítókat és saját barlangjában puszííctta el a fasiszta fenevadat. A fasiszta támadás felmérhetetlen áldozatot követelt a szovjet néptől. A szovjet nép legnagyobb eredménye, hogy újjáépítette a hódítók által elpusztított gyárakat, városokat, kolhozokat és erőműveket — a párt. a kormány vasakarata, a nép önfeláldozó hősi munkája legy őzött minden nehézséget, s napjainkban, mikor biztosan halad a Sztálin által megmutatott úton — a kommunizmus útján — messze maga mögött hagyta azt a gazdasági színvonalat. melynek elérésekor a háború megszakította a békés munkát. Sztálin elvtárs elhunyténak híre mély fájdalommal töltötte el a Szovjetunióban élő milliók szívét. E szomorú napokat akarta kihasználni az imperializmust kiszolgáló Berija, hogy megtörje a szovjet nép egységét és külföldi támogatással visszaállítsa a kapitalizmust. Nem sikerült a gálád, aljas terv. A szovjet nép a gyász napjaiban még szorosabban tömörült Lenin, Sztálin pártjához, nem feledte Sztálin elvtárs állandó figyelmeztetését, éberen őrizte a szocialista hazát. S az áruló Berija felett Ítélkezett a nép. Szovjetunió erőinek virágában, a gazdaság és a kultúra hatalmas fellendülése közepette halad a kommunizmus útján. A szovjet ipar 1953-ban két és félszeresen felülmúlta az 1940. évi színvonalat. A fogyasztási cikkeket gyártó ipar hatalmasat fejlődött, csupán 1953-ban körül; belül 300 fogy asztási cikket gyártó üzem kezdte meg működését. Állandóan nő a dolgozók életszínvonala. 1953-ban csak az állami és szövetkezeti kereskedelemben 21 százalékkal több árut vásárolt a lakosság, mint 1952-ben. A Szovjetunióban napjainkban 57 millió ember — hazánk lakosságának hatszorosa — vesz részt különböző oktatásban. A Szovjetunió Kommunista Pártja a sztálini úton haladva, egyik legfontosabb feladatának tartja az élenjáró szovjet tudomány virágzásának, további szakadatlan fejlődésének biztosítását. A magyar munkások, parasztok, értelmiségiek milliói sem felejtik Sztálin elvtársat. Nem felejtik, mert az ő általa nevelt és vezetett Szovjet Hadsereg hozta el számunkra — amiért a nép legjobbjai évszázadok óta hiába küzdöttek — a legdrágábbat: a szabadságot. Sztálin elvtársnak, a Szovjetuniónak köszönhetjük nemzeti függetlenségünket, az ő baráti segítségével léphetünk rá a szocializmus útjára. S mikor a lázas építőmunkában hibát követtünk el, Sztálin elvtárs tanítása figyelmeztetett a hibára és megmutatta a helyes utat, melyen haladnunk kell. Sztálin elvtárs legbecsesebbnek, legértékesebbnek az embert tartotta. Gazdag élete folyamán az ember boldogulásáért, jólétéért harcolt. Utolsó zseniális művében gazdag örökséget hagyott a szocializmus országaira. Az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítése biztosítását tűzte a szocializmus országai elé. E törvény betartásában követtük el a hibát. S a hiba kijavítását, e törvény betartását szolgálják most a párt júniusi, októberi határozatai, a kormányprogramm, a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat és a különböző intézkedések. Sztálin eiv- társ arra tanította a pártot: erősítse állandóan a munkások és parasztok szövetségét, harcoljon azért hogy' e szövetség tartós, szilárd legyen. Sztálin elvtárs tanítása nyomán a szovjet paraszt virágzó, boldog életet teremtett magának a szovjet munkásosztály segítségével. Megyénk dolgozói — hazánk minden dolgozójával együtt —- nagy utat tettek meg az elmúlt évek alatt. Az egész országgal együtt megyénk is állandóan szépül, gazdag-od’ik. Az egykori papi birtokon görnyedő nincstelen ma felemelt fejjel jár — emberré, a társadalom megbecsült tagjává vált. Az egykori summás, vagy munkanélküli most gondosan dolgozza földjét, új — vagy megnagyobbodott — üzemünk egyik gépe fölé hajol, vagy éppen embereket nevel, tanít, vezet. A sztálini politika megvalósítását tükrözi a Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár, az a számos termelő- szövetkezet, melyben boldog, megelégedett emberek munkálkodnak a szocialista mezőgazdaság megteremtésén, az egyénileg dolgozó parasztnak nyújtott segítség, az új bölcsőde, az új iskola. Eltűnt a kétség, a bizonytalanság, nem kell már félni a holnaptól — népünk hosszú, évszázadok harca után révbe jutott, biztosan halad a kitűzött úton, a szocializmus felé. Nagy; győztes harcok vannak mögöttünk melyeket pártunknak, népünknek köszönhetünk. Nagy győzelmek vannak előttünk, melyeket pártunk helyes politikája, népünk áldozatkészsége biztosít számunkra. Pártunkat — melynek példaképe a Szovjetunió Kommunista Pártja, Lenin, Sztálin pártja — a sztálini útmutatás formálta, acélozta népünk győzelmeinek szervezőjévé. Emlékezzünk Sztálinra és támogassuk minden erőnkkel a pártot további győzelmeinek útján! Népünket a sztálini békepolitika követése emelte a világ béke jéért küzdő milliók első soraiba. Emlékezzünk Sztálinra és emeljük még magasabbra a béke ügyének zászlaját! Sztálin eivtárs halálának évfordulóján minden becsületes, jószándékú ember, kommunista és nem kommunista, munkás és paraszt, fehér, sárga, vagy feketebörű, Berlinben, vagy Koreában, Vietnam őserdeiben, vagy a Franco-börtönökben egyaránt Sztálin elvtársra gondol és mindegyikük erőt merít Sztálin elvtárs tanítá saiból. Emlékezzünk mi is a nagy Sztálinra, merítsen erőt megyénk népe is az előttünk álló nagy feladatok megvalósítására! Tartsuk magasra a sztálini zászlót és Sztálin elvtárs eszméjének megvalósításával egységesen haladjunk a boldog élet: a szocializmus felé! BARÁTI LÁTOGATÁS Petiteken délelőtt kedves vendég érkezett városunkba: J. M. Nyeprincev Sztálin-díjas festőművész. Képei régi ismerő- seink, a „Harc utáni pihenő”, „üdvözlégy Leningrad”, a „Liza Csajkina” nálunk is nagy népszerűségnek örvendenek, mert a hős szovjet embereket ábrázolják. , sor, az igaz bátorság példáját mutatták. így számos harctéri találkozásból kristályosodott ki az elképzelése a Nagy Honvédő Háború hőséről. Ez volt az alap- gondolata nagy művének, a „Harc utáni pihenőnek”. " — „További munkám célja is az — mondotta Nyeprincev elvtárs — hogy minél színesebben, teljesebben és mélyebben tükrözAz Ejj£î}>en járt Nyeprincev elvtárs ellátogatott a megyeszékhely képzőmíívészéihez is és értékes tanácsokat adott munkájukhoz. — „örömmel jöttem ebbe a városba — mondta Nyeprihcev elvtárs a fogadásnál — mert hallottam történelmi hagyományáról, az egri hősökről. Szeretném megismerni a várost, az itt élő képzőművészeket. Ezek a.találkozók szorosabbra fűzik a szovjet és magyar emberek barátságát.” A fogadás után megtekintette a várost. Sokáig gyönyörködött a várból látható szép tájban. A - hóíödte hegycsúcsokról, a vár alatt elterülő városról, s a vár néhány részletéről vázlatokat. is készített, A kazamatákban — különleges építkezés, az, Eger vár ostromából fennmaradt műemlékek — régi fegyverek kötötték le figyelmét, majd ellátogatott a Dobó István Múzeumba, a Pedagógiai Főiskolára, ahol a műemlékeket és freskókat , tekintette meg. Este az MSZT-ben egri képzőművészekkel találkozott. Hosszasan beszélgettek a képzőművészet problémáiról. Nyeprincev elvtárs a képzőművészek kérésére elmondotta, hogyan festette Sztálift-díjas művét. — A Nagy Honvédő Háború első hónapjait a, leningrádi fronton töltötte. A körülzárt, hősiesen harcoló városban sok olyan emberrel találkozott, akiket megszeretett és örökre emlékezetébe vésett. Ott, a leningrádi fronton 1942 kemény telén olvasta Tvardovszkij gyönyörű költeményét, melynek hőse Vaszilij Tyorkin. A háború nehéz éveiben sokszor találkozott igazi, élő „tyorkinokkal”, kik nehéz pillanatokban jókedvre de r-ítétték, felvidították bajtársaikat,, amikor pedig tettre került a pe nyerte meg 'tetszését. Erről mondotta azt: „Ehhez a műhöa magyarázat sem kell, hiszen sár játmagáról beszél. Forma és szín szempontjából is kiváló.” Adler Miklós fametszeteiről megállapította, hogy aa élet reális szemlélete alapján készük tek. Igen tetszettek Nyeprincev elvtársnak Kátai Mihály történelmi művei is. Itt is tanácsai nyújtott, egy-egy kompozíciónSt megmutatta, hol kell elevenebb színeket használni, felhívta g figyelmet arra, hogy a történek mi képek alkotásához hosszá vázlatkészítés és tanulmányozás szükséges. Kedves tanácsaival* bírálatával segítette képzőmül vészeinket. A témaválasztással kapcsolatban elmondotta, nagyon fontos az, hogy a művészek az életjelenségek előtt na hunyják be szemüket. Legfontosabb a mai élet ábrázolása és hogy ez sikerüljön, arra van szükség, hogy a művész, ne zárkózzon be szűk körbe, hanem érintkezzen az emberekkel, az élettel, gyűjtsön sok-sok tapasz« talatot, élményt. — „Ha sikerült nekem — mondotta — visszaadni és jól ábrázolni a szovjet ember életét, hangulatát, ez azért volt, mert nemcsak közöttük, haNyeprincev elvtárs a Bélapátfaívai Cementgyárban HHmtHHiHHHiKH-minHMmmmHiuiHmiHflmMHiMmMMmHMmHaHimmmii zem képeimen az egyszerű szovjet emberek alakját, kimeríthe tetlen lelki gazdagságukkal és legyőzhetetlen, optimista erejükkel.” Beszélgetés közben a szakmai problémák egész sora vetődött fel. Képzőművészeink igen sok kérdést intéztek Nyeprincev elvtárshoz, aki gazdag tapasztalataiból merítve válaszolt, ezzel is segítve képzőművészeinket. Elmondotta, hogy a Szovjetunióban a vidéki képzőművészek is éppolyan megbecsülésben részesülnek, mint a fővárosiak, segítik őket, ellenőrzik művészetüket, s igen nagy jelentőségűek a képzőművészeti alapok, melyek "z üdülést, pihenést biztosítják. Majd rátért1 a kiállított képek értékelésére, különösen Adler Miklós „Öreg paraszt” című kértem velük együtt éltem és harcoltam.” Elmondottá, hogy a Szovjetunióban nem fordul elő, hogy a képzőművészeknek ne lenne munkájuk. A klubok, gyárak, kolhozok, különféle szervezetek, iskolák, intézmények nagyszámú megrendelést biztosítanak. Ha mégis előfordul, hogy egyik-másik művésznek kevesebb a munkája, akkor a képzőművészeti szövetség segít nekik rendelést szerezni. Ezután baráti vacsorán vett részt, ahol a szovjet-magyar barátságra ürítette poharát." Szombaton délelőtt megtekintette a bélapátfalvi románkori templomot, s innen tovább utazott, hogy a többi, vidéki városban is megismerhesse a magyar embereket, magyar képzőművészeket.; Törös Karolyné AZ MDP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA
