Népújság, 1954. február (9-16. szám)
1954-02-28 / 16. szám
2 NÉPÚJSÁG PÁlftTÉPÍTSS A régi vezetőség munkájának tapasztalatai segítik az új vezetőség munkáját Viszneken Az elmúlt napokban a viszneki községi pártszervezet is új vezetőséget választott. A tagság akaratából a legtöbb párttagok álltak a pártszervezet élére, hogy tudásuk, képességük legjavát adva biztosítsák községükben a párt- és kormány politika jártak megvalósítását. A vezetőségválasztó taggyűlés segítséget adott az új vezetőség munkájához. Adott de nem elegendőt. Az itt kapott segítség kevés ahhoz, hogy az új vezetőség eredményes, a párt és a nép javára hasznos munkát végezhessen. De ha az új vezetőség alaposan megvizsgálja a régi vezetőség munkáját, világosan megláthatja, hogyan kell dolgoznia, mit kel! és mit nem szabad tennie. Elsősorban is a régi vezetőség irányitó munkáját kell megvizsgálni. A vezetőségválasztó taggyűlésen ismertetett beszámolóból is kiderül, hogy a pártszervezet vezetősége nem végezte kollektíván a munkáját. Jellemző erre, hogy a vezetőségválasztó taggyűlésre készített beszámolót is egyedül a volt titkár. Horváth Rudolf elvtárs készítette. A határozati javaslat elkészítése szintén egyéni munka volt. Sem az egyiket, sem a másikat nem vitatta meg a vezetőség, mielőtt a tagság elé került volna. A beszámoló azt is megmutatta, hogy az alapszervezetben nem is értették a vezetés heh;es módszerét — a kollektív vezetést. Példa erre, hogy sem a beszámoló, sem a hozzászóló elvtársak nem bírálták a vezetőség tagjait — csak a titkárt. Pedig nemcsak a titkárt, hanem a vezetőség minden egyes tagját, az alapszervezet tagságának egészéi felelősség terheli a pártszervezet munkájáért. Felelősek, hogy nem tartott rendszeresen a vezetőség üléseket, hogy' a megtartott vezetőségi üléseken nem születtek határozatok, hogy nem folyt megfelelő politikai munka a községben, hogy elhanyagolták a pártépítést, hogv a pártcsuoor- tokkal. a népnevelőkkel sem foglalkozott megfelelően a vezetőség. A párttagságnak nagyobb segítséget kellett volna nyújtania a vezetőségnek, hogv elláthassa feladatát, mert a vezetőség csak akkor végezhet jó munkál, ha az egész .tagság támogatását élvezi, ha a párttagságtól maximális segítséget kap. Több párttag azonban nem élt jogival, nem követelte meg, hogy a vezetőség rendszeresen számoljon be munkájáról, voltak olyanok is, akik nem vettek részt a taggyűléseken, javaslatukkal, bírálatukkal nem járultak hozzá hogy felszínre keriilienek és megszűnjenek a pártszervezet életében tapasztalható hibák, hogy biztosíthassák az elélt eredmények továbbfejlesztését. S mert a párttagság egyrésze közömbös volt a vezetőség munkájával szemben, nem harcolt következetesen a pártélet megjavításáért. ezzel gyengítették a párt határozatainak megvalósításáért folyó harcot. I»°n fOlltOS, hogy a vezetőség tagjai igényesek legyenek munkájukban, állandóan érezzék a felelősséget a párttal, a párttagsággal szemben. A volt vezetőség tagjai között akadtak ilven elvtársak. Szőke Mihály elvtárs gyakran betegeskedik, mégis igyekezett erejéhez mérten kivenni részét a munkából. A párttagok látták Szőke elvtárs mun kaját és újból beválasztották a vezetőségbe. Horváth Rudolf elvtárs is igyekezett jó munkát végezni. Elfoglaltsága, idős kora azonban nagyban akadályozta munkájában. Hiába akart azonban dolgozni a vezetőség egykét tagja, a párttagság támogatásának hiánya rányomta bé've- gét a vezetőség munkájára. És a vezetőség mégsem harcolt eléggé, hogy minden kommunista kötelességéhez híven vegye ki részét a munkából — nem értékelte, nem bírálta megfelelően a párttagok munkáját. Ismét a vezetőségválasztó taggyűlés beszámolójára keli hivatkozni, mely egyeben párttagod sem dicséri meg jó munkájáért, pedig van ilyen. A taggyűlésen bírálták is ezért a beszámolót és az cgvik elvtárs elmondotta, hogy Tan János, Magda Albert. Bolyóczki Anna és még többen, éjjeí-nao- pal készen álltak, ha pártmun- káról volt szó. De r.em bírálta a beszámoló — és sajnos a hozzászólók sem azokat a párttagokat, akik nem végezték becsületjei pártmunkájukat. A beszámoló annyiban intézte el a tagság munkáját, hogv , de az elvtársak sem mondhatják, hogy jó munkát végeztek pártvonalon ... hiányzik pártszervezetünkben a vasjegyeiem, úgy a vezetőiig, mint a tagok részéről". Ez így nem igaz. A viszneki községi alapszervezetben is vannak olyan tagok, akik jó munkát végeztek, akik megérdemlik, hogv a taggyűlés megdicsérje őket. S nem helyes, ha a vezetőség általánosságban az egész párttagságot bírálja azért a hibákért, melyeket csak egyesek követtek el. Az általános, helytelen bírálat egyrészt elveszi azoknak a párttagoknak a kedvét i.s a munkától, akik eddig igyekeztek jól dolgozni, másrészt az ilyen bírálat nem mutatja meg a valóságos helyzetet, s így nem is nvujt segítséget. A bírálatnak mindig alaposnak, meggor.doltnak kell lennie — akkor segíti csak a munkát. Az új vezetőségnek állandóan figyelemmel kell kísérnie a várt- tagok munkáját, fellödisét, gondoskodnia kell arról, hogy minden párttag megtalálja munkáját az alapszervezetben. Ennek érdekében többet és jobban kel! foglalkozni a pártcsopovtbi- zalmiakkal. A régi pártvezetőség ezt nem egyszer elhanyagolta, nem segítette, nem számoltatta be rendszeresen a oártcsoport- bizalmiakat, s így nem volt tájékozódva a párttagok munkájáról, fejlődéséről. Nagyobb gonddal keH fotr,aI. kozni az új vezetőségnek a népnevelőkkel is. A népnevelő kapocs a párt és a pártonkívüti tömegek között. Nekik jutott az a szép megbízatás, hogy a párt politikáját a dolgozók közé vi gyek, mozgósítsák a dolgozoka: a párt- és a kormány határoz* tainak megvalósítására, a szebb élet megteremtésére. Ugyanakkor a népnevelő hozza el a párton kívüliek bírálatát a pártszervezet, a párt munkájáról. A vezetö- ségválasztó taggyűlés a?t mutatja, hogy a régi vezetőség nem foglalkozott jelentőségének megfelelően a népnevelőmunkával. Alig esett szó a politikai felvilágosító munkáról, nem értékelték a népnevelők munkáját Megemlítették ugyan az eredményeket. de ezt is csak általába«. Az új vezetőség egyik legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy megjavítsa a politikai munkát, eljuttassa a falu minden egyes dolgozójához a párt- és kormányhatározatokat. megmagyarázza minden dolgozónak, milyen feladatai vannak a kormánvpro- gramm. a mezőgazdaság fejlesz- iéséről szóló határozat megvalósításában. A ViSZnckj alapszervezet új vezetősége előtt is nagy, szép feladatok állnak. Olyao időben kerültek a tagság bizalmából a pártszervezet élére, amikor » dolgozó nép felemelkedéséért soha nem látott harc folyik. Kommunistához méltóan kell megállniok helyüket ebben a harcban — ezzel tartoznak a pártnak, s a párttagságnak, mely odaállította őket. A vezetés állandó javítása, a párttagságra és a pártonkívüti dolgozókra való támaszkodás a feltétele annak; hogy megállják helyüket. Használják fel munkájukban az eddigi tapasztalatokat, igényeljék a felsőbb pártszervek segítségét, a párt politikájának szelleme ifánvitsa munkájukat. Ha ezt t|szik, mindenkor bátran állhatnak a tagság elé és számíthatnak a pártonkívüli dolgozók elismerésére is. PAPP JÁNOS 1934 február !*?. illám* — Ki a felelős azért, hogy a városi tanács VB-nak a pedagógusokat érintő határozatát a tanács oktatási osztálya még egv hét múlva sem továbbítja. A pedagógus egyeztetőbizottság ezért nem működhet még ma sem Egerben, s emiatt nem^ lehet a Munka Törvénykönyvében előirt nyolc napon belül elintézni a pedagógusok sérelmét. ★ A gyöngyösiek kérdezik: Miért kell néha órák hosszat várni a telejonkapcsotásra, s mi az oka annak, hogy „szerencsés” esetben is rendszerint tévesen kapcsol a központ? (Zsiga József). Megjelent a Pártépités februári száma A Pártépítés című folyóirat februári száma az alábbi fontos cikkeket közli: A Központi Vezetőség határozata a párt népnevelőmunkájának megjavítására; Iglódi Ferenc: A vezetőségválasztás eddigi tapasztalatai a ceglédi járásban; Nádas József: A falusi párt- szervezetek erősítése Szojpok megyében; Cservenka Ferencné; A szocialista munkaverseny új feladatairól; Juhász László: A mezögaz. daság fejlesztéséről szóló határozat végrehajtása a kunszent- miklósi járásban; Mozgalom a gépállomások támogatására. A fenti cikkek mellett még számos más cikket közöl a Pártépités legújabb száma. 1953. november 7-én Mun'teérdem- écemmel tüntették ki özvegy Tóth Ferencnél:, Szarvaskő közséz tanácselnökét. Alkotó éveink fohójában formálódnak az emberek. Lassan kilenc esztendő van mögöttünk, számokban nem nagy, időben, emberi életben sem sok. De akit a párt formál, akit a nép nevel, messze jut kilenc év alatt, valósággal más emberré válik, csak régi fényképről ismeri meg egykori énjét Nem hosszú idő kilenc év — ae forrongó életünk kilenc esztendeje, mint szobrász a vésővel, úgy pattinfgatta le az emberek leikéről az évszázadok óta rárakódott tudatlanság, önzés, belenyugvás vastag salakját. Egyre több a megtisztult ember: ezek közé tartozik Szarvaskő tanácselnöknöje, az egykori summásiány is. Nem könnyű feladat az igaz emberré válásnak 'millió kockából álló filmjét lepergetni. Könnyebb, : talán ugyanannyira őszinte és célravezető ha íűncévi új életéből néhány, sokszor jelentéktelennek látszó mozzanatot örökítünk meg. Ebből ,s megtudjuk, miért szeretik a faluban az alacsony, zömök, nagy hangot könnyen könnyel felváltó tanácselnököt, miért hallgatnak szavára, miért válik egyre ismertebbé az alig 160 pórias, hegyek közé zárt kis falu a megyében. *• — Gyere velem a pártba. Ott a helyed, ahol te vagyok — mondotta vagy kilenc esztendővel ezelőtt Tóth Ferenc. Ott a helyem nekem is. neked is a kommunisták között... S az asszony, mint aki a summás évek alatt is megszokta, hogy nem is lehet másutt a helye, mint az ura mellett, rábólintott. — Jól van. elmegyek én veled oda ;s. Annyit tudott a kommunistákról, hogy egyASSZONY, AKIT szer, mikor követelték a megszolgált summás- bért, így fakadt ki az intéző: „Követelődző kommunisták”. Már pedig ha a kommunisták a gazdagon követelnek a szegényeknek — nem lehetnek akkor rossz emberek. Közben zajlott az új élet a faluban K A megalakult földosztóbizottság osztotta a földet, s mi tűrés-tagadás, nem mindenkor igazságosan. Tóthné nézte és figyelte az eseményeket, sehogy- sem tetszett ez neki. Egyre azt hajtogatták, hogy hát a földosztást a kommunisták csinálják. Most jön a következtetés: ha ők csinálják, s így csinálják... — Egye fene azt a kommunistáskodást. Egyik eb. a másik kutya, nincs dolgom velük. S többet nem ment a pártba, hiába kérték, hiába beszélt a férje is, még a tagdíjat sem fizette. Pedig ez volt első lépése a párt felé. A Tótli Ferenc látta el a kisbírói teendőket Szarvaskőn. Pergette a szamárbőrön a dobverőt, s harsány hangon adta tudtul mindenkinek, amit éppen tudni kellett. Az infláció, kezdeti apró lépéseit, már nyújtogatni kezdte, ezért úgy szólt az egyesség, a munkabér bent marad, aztán majd természetben lesz a fizetség. Kellett az ennivaló a három növekvő, csík eleven gyereknek, így hát a kisbiró kaszált is, kapált is. ha lehetett. Egy késő tavaszi délután jó! megizzadva iehe- vert a fa alá, aludt, a nap meg gyalogolta örök útját, közben árnyékot borított a megizzadt, aivó emberre. Két nap múlva özvegyasszony lett Tóth Ferencnéből, három gyermekéből pedig árva. A kisbíró megszolgált bére — kellett min- denhogy a pénz a temetésre — éppen két gyertyára volt elég. S a párt, amelyet csak egy-két akkori ember hitványságán próbált méregetni, segítségére jött. A járási titkár nemcsak azt mondotta el, hogy a párt akaratát az emberek, sokszor botladozó, nemegyszer rosszindulatú emberek hajtják vegre — de kezébe nyomta a dobot, meg a dobverőt is. És özvegy Tóth Ferencné, az új kisbiró kezébe vette a férje markától még alig kihűlt dobverö- ket, s pergette, pergette vagy öt esztendeig. Flő- ször tartózkodva, később már őszintén hordta lelke gondját a párthoz. Ha nehéz volt a szíve, ment a pártba, ha öröme volt, ment a pártba, ha igazságtalanságot látott, vagy hallott, hová is mehetett máshová, mint a párthoz. Azok, akik először a bajusz alatt vigyorogták mag az asz- szony kisbírót, tisztelni kezdték a keménységéért, később mér hozzámentek panaszkodni, tanácsot kérni. A kisbíróhoz. öt év után megválasztották tanácselnöknek — ez csak természetes kit is lehetett volna mást? — vallotta mindenki. * Könnyií.eejjy fa|U scrsát igazgatni? Egyedül nehéz, sőt lehetetlen. Dehát Tóthné nem volt egyedül, 510 ember segítette és segíti ma is. Mégis le akart mondani az első VE-niésen, A PART NEVELT mondván „én erre nem vagyok képes ’. S elmondta ezt még jónéhányszor, de mostmár hosz- szú ideje nem, belenőtt munkájába, mint „huszár a nyeregbe”. Volt-e oka a kishitűségre — most ne firtassuk, de hogy jónéhányszor „megbotlott” az igaz. De az is igaz, hogy mindenkor becsülettel szembenézett tettének minden következményével. ★ 1953 március 16-án jóképű, szőke férfi lépett be a kis tanácsház ajtaján. — Kedves elvtársnő, fényt hozok a faluba. — Hogy. hogy fényt? — A miskolci AVËSZ küldött. Értékes ércet találtak a közelben a kutatók, bevezetjük a faluba is a villanyt, persze csak akkor, ha van elég jelentkező. — Hogy van-e? Jaj, de mennyi lesz. Hisz ügy várjuk már a villanyt, mint a messiást — crí- vendezelt Tóthné, gyorsan bepillantva a férfi :ga- zolványába. — Most még csak az a kérésem, adjon mellém valakit, végigjárjuk a falut, Összeírjuk, ki akar villanyt és hány égőt akar használni. Rövid idő múlva gyűltek az aláírások és gyűltek a házaknál az elismervények. Volt oiyan asszony, akinek három forint, hiányzott az előlegből, a „megbízott” mosolyogva intett „majd én pótolom, ezen nem múlhat”. A kisbiró — az is asszony — lelkendezve jött vissza délutánra a tanácsra: ,az egész falu adott előleget van már vagy kétezer forint — Előleget? — kerekedett ki a VB-titkár szeme. De hát azt csak csekkel 'ehet fizetni. Hű a mindenit, erről nem volt itt szó. Gyorsan csak egy olyan elismervényt! Nem kellett messze menni, volt a szomszédban is. Egy pillantás az elismervényre: hamis még a pecsét is, bár erősen elmosódott. Teiefon a járásra — ez kellett volna először, már tudták — aztán meg Miskolcra: valóban csaló járt a faluban, s elsősorban a községi tanácsot csapta be. özvegy Tóthné, meg a VB-titkár hónapokon keresztül a saját pénzéből fizette vissza a falunak az „előlegnek” felszedett 1900 forintot ★ 1931 nyarán Szarvaskő becsülettel teljesítette a beadást. Becsülettel, de mondjuk meg, igen nehezen. Özvegy Panyi Józsefné utolsó búzáját cserélte be zabra, hogy teljesíteni tudja takarmánygabonabeadását S egyik nap négyen jöttek ki a járástól, rövid üdvözlés után rátértek jövetelük céljára. — Elvtársnő jöjjön velünk, transzferálni akarunk. Kell a gabona, a járás nem teljesítette a tervét. — A járás? De a község igen! — Onnan viszünk, anol van, meg kell értenie. S Tóthnénak eszébejutott az egész év megfeszített munkája, a sziklás, köves földekén, özvegy Panyi Józsefné cseréje és sírva jelentette • — Itt pedig elvtársak nem lesz transzferálás, csak akkor, ha leváltotok, vagy elvágjátok a torkomat. Annak idején a Népújság is úgy • írt ezért Tóthnéról, mint megalkuvóról, opportunistáróL Neki lett igaza! Az elmúlt évben jég járta végig a szarvaskői határt, és bár sémii sem kérte, szorgalmasan csépelte a gabonát, "fóthné ott állt az aratás után a cséplőgép mellett és összeszorult szívvel nézte: rakják a gazdák a mázsára a zabot, csak éppen nem veszik le lóla, az utolsó szemig ment a beadásba. Az állami biztosító csak 15 százalékos jégkárt állapított meg. Éppen kapóra jöttek a járási bizottságtól Tóthné eipanaszolta: — Tudjuk mi, hogy az állam az első, mert hisz mi vagyunk az állam. De hát, ha igazságtalan a jégkármegállapítás, egy szem zab nem marad a faluban, pedig mennyit küszködtünk az egész évben. A járási bizottság intézkedett, másnao ott voltak ismét a biztosítótól: 20 mázsa zabot adtak vissza a gazdáknak. Nagy Imre, özvegy Barta Istvánná, meg a többiek megelégedetten mondták: ismét segített a párt, segített a tanács, igazságos állam a mi államunk. A Hány, de hány ilyen eset bizonyítja, hogy Tóthné a nép elnöke. Az öreg Bartáne kórházi beutalása, Barta Albert hízott disznójának ügye sorolhatnánk tovább, apró tettek mind, de mégis nagy cselekedetek. A párt nevelte asszony becsülettel járja a párt mutatta utat. Annak idején még ott akarta hagyni a pártot a legkisebb igazságtalanságért, most éppen az igazságtalanság ellen harcol, ma két gyermeke párttag, a harmadik DISZ-tag, őt magát most választották meg az új pártvezetőségbe. Szeretik, becsüli a falu, arinyga, amennyire ö szereti a szarvaskői népet. ★ — A, fájt volna a szívem, ha nem jöttem volna. Erre császkáltam benézek, mondom, van-e valami — köszön be Kiss Miklós, a pénzügyi állandó- bizottság elnöke. Mond még valamit, aztán veszi kucsmáját és megy dolgára. — Pénzért gyüttem, adtok-e? Eddig csak én adtam, most ti adjatok egy kis költőpénzt — nevet be a szobába a 11 holdas Barta István. Adó, beadás, rendben van nála, nem is mulasztja él kijelenteni: — Én adok talán itt a legtöbbet, hát nekem ne mondja senki, hogy így meg úgy, nehéz a beadás. S jönnek az emberek sorba, viccelődve, évődve folyik a szó. Egy napig ültem a tanácsnál, de nem láttam mogorva arcot, nem hallottam hangos, veszekedő szót. A mosolygós arcok bizonyítják, megérdemelten kapta kitüntetését a hosszú utat megtett özvegy Tóth Ferencné, Szarvaskő tanácselnöke. Cyurkó Géza.
