Népújság, 1954. február (9-16. szám)
1954-02-28 / 16. szám
1934 február 28, NÉPÚJSÁG 3 Rar&csi Anna a Pedagógia? Főiskola II. éves magyar- szakos hallgatója a II. sz. gyakorlóiskolában Mikszáth műveivel ismertette meg a VII. fiúosztály tanulóit. Hannas Ágnes, a Il-es gyakorló iskola legjobb tanulója. Amikor a Olyan csend volt, hogy még a szuszogást is lehetett hallani. Harminchárom fodros kötényes, vagy tarkaszoknyás kislányka hallgatta Katona Géza tanító meséjét a Vll. számú általános iskolában. „...Amikor a róka elkapta a kendermagos tyúkot, nem ott ette meg, hanem elfutott vele, be az erdő sűrűjébe, ahol senki sem láthatta. Megállt és vígan iakmározni kezdett. De hol is állt meg, nos ki tudja? Évi, a pirosarcú okos kislány kitalálta: biztos egy fánál. — Ott bizony egy fánál. És itt van, a mi új, ismeretlen barátunk, az f betű. A mai órán ezzel ismerkedünk meg”. A gyermekek elővették a fü★ ★ ★ / Készülünk a Rákosi tanulmányi versenyre Péntek délután a Tanítóképző bolthajíásos, homályos folyosójára a zongora hangja szűrődött ki. elárulva, hogy szorgalmas tanulók készülnek a másnapi zeneórára. A fűtők nagy zörgéssel tisztították a kályhákat. A második emeleti folyóson, a IV/b ajtaja előtt három kiváncsi lány várakozott. — Bent a teremben feszült csend honolt, a pádban ülő diákok várakozóan tekintettek az asztalnál álló tanárra — aki egv papírszeletrö! a tételeket olvasta fel. Azokat a tételeket, amelyekkel a Rákosi tanulmányi versenyre készülnek a diákok. Nagy magyar költőnknek, Petőfi Sándornak családi költészetéről. s népdalairól kellett írniok az irodalmi versenyzőknek. A verseny célja az volt, hogy előkészítse a tanulókat az országos Rákosi tanulmányi versenyre. Liktor Tibor, az iskola DISZ-titkára a ceruza- végét rágva, azon töprengett, melyik verset válassza a sok közül. Rudas Vilmos a III a tanulója Petőfinek „Egy estém otthon” — című versén gondolkozott. Az utolsó versszakasz jutott eszébe, amely a költő édesanyja iránti sze- retetét legjobban kifejezi. — „Es vége, hossza netn lett kérdezgetésinek. de nekem a kérdések olyan jól estenek. mert mindenütt tükör volt, ahonnan láthat ám. hogy e földön nekem van leg- szerctöbb anyám”. A verseny gyakorlatok jól sikerültek, estefelé már boldogan újságolták a kint várakozó lányoknak: nem is volt nehéz a tétel. Ruttkay Judit Ír ★ ★ kvndev magos tyúkot *f A következő órában éneket tanultak: „esik a hó, fehér a határ. süvít a szél, fázik a madár” — énekelték csengő hangon a copfos hajú lánykák. Közben felemelkedtek a kis kezek, mutogatták a hangoka*. Este, odahaza szép új énekre tanították apukát,- anyut, meg a testvéreket. Katona Géza, a tanítóbácsi pedig megelégedve ült le a székére. Szépen tudnak gyermekei, és ez neki mindennél többet jelent. Türelméért, a gyermekek iránt érzett nagy szere- teíéért, jó nevelőmunkájáért csupán egyre, erre a jutalomra vágyik. D0BA1 MARGIT róka elkapta a zetet, ceruzát és csodálattal tekintettek a táblára. Tanítóbácsi — szólalt meg Palika — ilyent még nem láttunk, olyan hosszú, hogy nem fér két vonal közé, nem lehetne rövidebbre húzni a szárát? Katona Géza elmosolyodott: „nem kicsikém, ezt így kell írni. Legalább nem felejtitek el, hogy az f betű hogyan néz ki, mert a három vonalról eszetekbe jut”. Megismerkedtek az új betűvel. Óra végén a kis Orsolya olyan szépen felírta a táblára a fűrész szót, hogy a tanjtóbácsi megdicsérte érte. Csak Palika nézegette még mindig idegenül a hosszan nyújtózkodó különlegességet, sehogy sem akart vele megbarátkozni. Egy órára újra diák voltam Kern tudom miért, de amikor beléptem a Dobó István gimnázium kapuján, valami kicsit összeszorította a torkomat. Szinte hihetetlennek tűnt a valóság: még csak néhány hónapja. hogy háromnegyed nyolc előtt egyetlen perccel utolsónak még beszaladtam a kapun. Néha, amikor egy perccel később érkeztem, odaálltam a „kapuőr” elé és fájdalmas arccal könyörögtem: engedj be. az az egy perc semmit nem számit. meg azután ... jó, biztos vagyok abban, hogy pontos órád van. de azért mégis, az is siethet egy kicsikét. Közben szomorúan gondoltam arra. hogy a fizikái, számtant, vagy ami éppen az első óra volt, de jó is lenne még egyszer elolvasni. Egy-két órá'g újból diák lehettem. Boldogan lépegettem az épület felé, s talán egy szám- tanpéldán. vagy egy magyar verssoron gondolkozva leplem be a kapun. Most is kicsit késve érkeztem. így minden gondolkozás nélkül megálltam, a nevemet akartam felíratni. Az igazi diákok mosolyogtak és én kicsit elszégyelve magam, tovább indultam. Minden ismerős, a lépcső, az osztályok, a képek, a tanári szoba, ismerősek a tanárok. Még az úton elhatároztam, hogy egy magyar órát hallgatok meg, ez volt egyik legkedvesebb tárgyam. Dr. őrsi Andrásnak a IIIib és lIHc osztályokban egymásután volt órája, vele mentem. Kitárult az ajtó és 30 ismerős közé beléptünk. Emlékszem, amikor látogató érkezett hozzánk, az első percekben úgy za- varbajöttünk, hogy talán nevünket is csak gondolkodás után mondtuk volna meg. Kicsit a felelésnél is meg-megakadtunk. Es most. amikor egy széken ülve vártam az óra megkezdését. a nagy csend, a sok kedves, mosolygó diákarc engem hozott zavarba. — „Az elmúlt órákon Madách Imre „Ember tragédiája" című könyvével foglalkoztunk. . nagyol sóhajtoltam. azután éreztem, hogy\ most is igazi diáklány vagyok, aki életének egyik legszebb magyar óráján vesz részt. Dr. Őrsi András magyar óráján visszaforgattuk a naptárt, Dávid Marika a Madách-korabeli id<ti>e vitt bennünket, hogy megértsük. miért irta így müvét a nagy író, megismerjük kora társadalmát. Forgács Marika az alkotást értékelte: A hőst jellemzi a lelkesedés, a nagy célokért, az emberi haladásért. A törhetetlen lelkesedés — bár az ember, Adám mindig csalódott — mindig új küzdelmekbe vitte, és a haladásért vívott harcot soha nem hagyta abba. Ha eszembe jut ez az óra. mindenkor elgondolkoztat. Mintha nem is tanár és tanítvány tett volna, úgy kapcsolódott be mindenki a könyv és az élet összefüggésének vizsgálásába, értcketésébe, hibáinak megbeszélésébe. Arra gondoltam: a tanár munkáját tanítványai tudása dicséri legjobban, őrsi András arca is ezt fejezte ki magyarázat közben. A harminc figyelő diák haját. ■ megfényesi- tetle az ablakon benevető, huncut téli napsugár. Dehogy rejtőzött volna a felhők mögé, hiszen ö már ismeri ezeket az órákat, és szívesen hallgatja végig. Csengetés előtt egy derűs mosolyt a tanár felé is küld, megköszöni a szép élményt. Őrsi András az osztálynapló fölé hajol, bejegyzi a felelőknek az ötöst, közben arra gondot hogy nincs az életben feleme- löbb, magaszlosabb . feladat mint tanárnak lenni, szép magyar nyelvünk, nagy Íróink és költőink munkájával megismertetni a gyerekeket De nemcsak gondolja, hiszen minden órája ezt bizonyítja. KÖZÖS F urcsa érzés egy felnőttnek, aki még a múlt rendszerben nevelkedett — belépni az' iskolába, az igazgatói irodába. Hiszen még visszaemlékszik a szürkére festett, kréíaszagú termekre, a felelés előtti rettegésre, arra, hogy ha nem fizette idejében a tandíjat, vagy kelleténél hangosabban szólalt meg, „lerendelték az igazgató elé”. Ilyen nehéz emlékektől terhesen lépjük át az iskola küszöbét, s egy kicsit meghatotta« nézzük a falon függő képeket, amelyek a ma vidám, kedves fiataljait ábrázolják — az úttörőtáborban, az iskolaudvaron, játék közben. Derül a szívünk a biológiai szekrényke előtt, amely tele van tavaszi virágokkal. A gyerekek által írt és rajzolt faliújság láttára mély sóhaj szakad fel belőlünk — megkönnyebbült sóhaj. De jó is a ma iskolásának lenni! És ezt a gondolatunkat csak megerősíti az a kedves délelőtt, melyet az iskolában töltünk. •k Az inodában barátságos tekintetű igazgató fogad: Pro ka: Gyula. Sok mindenről beszélgetünk, de mindig visszatérünk a legszebbre. — az emberré nevelésre. Tizenöt éve tanít már Prokai Gyula, tanított kicsiket, nagyokat, falun és tanyán egyaránt, vezetett úttörőcsapatot, diákotthont, s most már három éve igazgatója az egri II. számú gyakorlónak. A legszebb tantárgyat, a magyar nyelvet és irodalmat tanítja. Sokoldalú gyakorlati tapasztalata, hivatásának forró szeretele, a lelkes tantestület munkája, a szülök segítsége eredményezte, hogy iskolája egyike a legjobbaknak a megyében. A tanulók fegyelmezettek, tisztelettudóí.k, javultak a tanulmányi eredmények, ragyogó tiszták, barátságosak » tantermek, jól felszereltek a szertárak. Ötszáz tanuló közül — a félévi értékelés szerint, 347 példás magaviseletű, igen jó a tanulmányi átlag is, számtan 3.75, olvasás 4.5 és sorolhatnánk hosszan a jó eredményekről beszélő számokat. * it tályba vezet minket. Itt a francia forradalomról tart előadást Turóczi Gyula történeleínszakós főiskolai hallgató. Kicsit felszeg. akadozó, hiszen csoport előtt tanít, társai és sok kiváncsi leányszempár figyeli. Sokszor fut át suttogás a csoporton, fészkelődnek, beszélgetnek, talán segíteni szeretnék társukat, aki néha elbátortalanodik, elveszti szavainak fonalát. Bátorítóan intenek felé, és ilyenkor lelkesebben magyaráz a magyar jakobinusokról, a francia forradalom hatásáról országunkban. A lányok csülogó szemmel figyelnek. Csak néha-néha téved szemük a napfényes ablakra, ahol szemtelen kis verebek szedegetik a madáretetőből a napraforgómagot.. Szőke- és barnacopfos fejecskék hajolnak a füzetek felé. jegyzik a szavakat, gyakran jelentkeznek, hogy válaszoljanak a feltett kérdésekre. Könnyű itt a tanítás, mert a VII. leányosztály * legjobb az iskolában. Az osztálynak több mint a fele kitűnő tanuló. A szünetben beszélgetünk a kis Hannus Ágnessel, kinek két súlyos barna hajfonat hull a vállára. Arra a kérdésünkre, hogy szereti-e a történelmet — nevetve, néz ránk és visszakérdez: „hát lehet nem szerelni? Mátyás királyt, Rákóczit, az egri hősöket, vagy magát j francia forradalmat? Minden könyvet elolvasok róluk”. Beszéd közben sorra nyi- togatja a tágas alakokat, mert ma ö a napos. Azután kikísér bennünket a folyósóra. ahol bizony nagy a zsivaj, mert a hideg idő miatt, 500 gyerek szorult ide. Tiszta kis szalvétákból előkerülnek a vajas- és lekvároskenyerek. A IV-es Godó Zolinak nagy bajuszt ken a szil- valekvár a szája fölé. Vidám nevetés fut végig a sorokon, jön a doktor bácsi. Dr. Sziklai mindenkivel tréfálkozik, megrengeti a z _ arcocskákat. . hát ba- utegéti a nágyoSb 'fiukat, nem is fél tőle senki. Bátran mondják el, ha valami bajuk van, egütötték a térdüket, vagy épen a foguk fáj. Becsengetnek. Elkísérjük az igazgatót a VI. fiúosztályba. Itt is fiatal hallgató tart előadást, Nevelős Béla. A táblára ír: „színhely a király sátora, idő- poíií győzelem után, szereplő Toldi Miklós”. És peregnek Arany örökszép szavai, csillogó szemekkel figyelnek a máskor olyan élénk, mozgékony fiúk. Mint a legszebb mesét, hallgatják a fiatal tanárjelölt szavait. Nincs közöttük egy sem, aki ne csodálná a hős Miklóst, vagy aki ne haragudna az álnok Györgyre. A kérdésekre zengő szavakkal felelnek, idéznek egy számukra kedves részt Toldi életéből. Feleletük után hátra- liátra néznek, tanárnőjükre, Rá- duly Ilonára, aki most csak mint hallgató vesz részt az órán. Jegyezget füzetébe, hogy óra után gyakorlati tanáccsal lássa el a fiatal tanárjelöltet. ★ * Hurrá! Hurrá! Hurrá! — har- is vannak a bordásfal tetején, minchat torokból hallatszik á lengenek a gyűrűn, fürgén harsány kiáltás, a sok tömzsi, másznak felfelé a rúdra, van kerekfejű, pirospozsgás negye- olyan is, aki bukfencet vet. Egy dikes pillanatok «'ait birtokéba sípszó — szinte hihetetlen, s veszi a tornatermét, már fent már néma csendben állanak. De csak addig, míg a labdajáték meg nem kezdődik. Dong a labda a fényesre kefélt padlón, még nagyobbat puffan egy-egy háton, az ügyesebbje ugyan idejében elugrik, nehogy kiessen a játékból. A célpont egy gömbölyű kisfiú, aki úgyiátszik va- jaskenyérevésben ügyesebb, mint a labdadobásban, ügyesek, elevenek, egészségesek a kis negyedikesek. • Nem könnyű feladat helyesen tanítani, nevelni. Hivatásérzést, felelősséget, lelkiismeretességet kíván. Fiataljaink készsé geinek fejlesztése, az ismeretek megszilárdítása, a rendszeres számonkérés, a fegyelem elérése, a nevelők, szülők, a tanulók közös erejére is szükség van. Úgy láttuk, hogy ebben nints hiány a II, számú gyakorlóban, A nevelők példát mutatnak, tanításban, fegyelmezésben, de gyermekszeretetben is. Törös Károlyné
