Népújság, 1954. február (9-16. szám)

1954-02-25 / 15. szám

•Z N^dTT hTc 1954 februir 95. PABTKPÎTKS Új vezetőséget választott a Hatvani Cukorgyár párttagsága (Tudósítónktól.) A gyári sziréna hangja 4 órát jelez. A műhelyekből, az irodákból a dolgozók egy- resze a kapu helyett, most a régi íizetöheiyiség felé' .siet. Csúcsvezetőséget választ ma a Hatvani Cukor- és Konzervgyár párttagsága. A szépen feldíszí­tett terem gyorsan megtelik és megkezdődik a taggyűlés. A taggyűlés megnyitása, jelentősé­gének méltatása után Kocsis József elvtárs, az üzem párt­titkára számolt be a vezetőség eddigi munkájáról. A beszámoló a nemzetközi helyzet ismertetése után belső helyzetünkkel foglalkozott, a párt Központi Vezetőségének június 27—28-i határozatával és az ezt követő kormányprogrammal, melynek megvalósítását bizo­nyítja a közel egymillió forint költséggel felépülő fürdő, a kul­túrotthon újjáépítése és még egy egesz sor olyan intézkedés, amely szebbé, könnyebbé teszi a Cukor- és Konzervgyár dolgo­zóinak életét is. A beszámoló a pártszervezet munkáját értékel­ve megállapította, hogy a ko­moly eredmények mellett hiba is tapasztalható a pártszervezet munkájában, különösen a párt­építés terén. Két évvel ezelőtt több párttagja volt a cukorgyár­nak, mint ma, a pártszeryezet nem fordított gondot arra, hogy a munkában kitűnt dolgo­zókkal erősítse a párt sorait. A politikai oktatás terén szép eredményeket ért el a púrtszer- 'vezet. Az elmúlt években nem tanultak a párt tagjai, nem volt rendszeres tanulás. Jelenleg a párttagok 65 százaléka tanul. Oroszi Borbála és id. Papp Fe­renc elvtársak, mint propagan­disták kiválóan végzik munká­jukat. A beszámoló ezután a párt­demokrácia, a kollektív vezetés terén elért eredményekkel fog­lalkozott Elemezte az elmúlt két év, különösen a Központi Vezetőség júniusi határozata után végzett munkát, helyesen mutatott rá azokra a feladatok­ra. melyek a pártszervezet kom­munistái előtt állanak. Bírálta a beszámoló a megyei és-járási pártbizottságot, mert igen ritkán *•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••< Február 23-án ünnepeltük a Szovjet Hadsereg Napját. Büsz­kén gondoltunk azokra a harco­sokra. akik őnfeláldozóan küz­döttek a népek szabadságáért. 1941 decemberének utolsó nap­jaiban a Krím-f élsziget keleti partjának egyik öblében a feke­tetengeri flotta tengerészeinek kis csoportja szállt partra, A tengerészek kiverték a faluból a túlerőben lévő németeket, a he­gyek felé űzték őket és néhány napon át megszállva tartották a partot. Az óriási vihar azonban megakadályozta a megerősitö csapatok partraszállását és a 25 tengerész hősi halált halt. A tragédia azon a csodálatos fövényes parton játszódott le. amely nyaranta nagy számban csábítja ide az elragadó tengeri fürdőzés barátait. Ha errefelé jár az ember, megmutatják a helybeli neveze­tességeket, elsősorban Voszto- kov költő házát. Vosztokov már régen meghalt, verseit elfeled­ték, a lexikonban csak néhány sort találunk róla. Az elhunyt költő sírját özvegye, Olga Iva­novna gondozza. Az öreg asz- szonyka híven őrzj férje emlé­két és Vosztokovót a legki­válóbb orosz költők közé sorol­ja. Férje dolgozószobájában amolyan múzeumfélét rendezett be, s azt készségesen mutogat­ja baráti körének. Olga Ivanovna valamikor ré­gen orvosi diplomát szerzett, de amióta Vosztokovot megismer­te, nem végzett orvosi munkát. Tiszta szivének egész melegé­vel szerette férjét, s szinte tel­jesen feloldódott az ő egyéni­ségében. Szerette verseit, gon­dolatait, megszokta, hogy férje szemével nézze a világot. Va­lami különös álomábrándban élt férje mellett, s a költő ha­lála után sem ébredt fel belőle. Csak egyszer, egy viharos de­cemberi éjszakán eszmélt fel és látta még a Világot a rémület­től tágranyitt szemével. látogatják meg a cukorgyárat, s ha ellátogatnak is csak a gaz­dasági vezetőkkel tárgyalnak. Jogosan hangzott bírálat a vá­rosi pártbizottság felé is, de fu­karkodott a vezetőség a bírálat­tal, mikor a vezetőség egyes tagjairól volt szó. Nagy hibája a beszámolónak, hogy nem fog­lalkozott konkrétan a termelés problémáival. Említette ugyan, hogy a cukorgyárban hány szta­hanovista, hány brigád dolgozik, arról is esett szó hogy a harma­dik pártkongresszus tiszteletére a gy^r dolgozói valamennyien tettek felajánlást, de nem fog­lalkozott azokkal a problémák­kal, melyek akadályozzák a dol­gozók vállalásainak teljesítését. A műhelyekben, a tervek nincse­nek felbontva, s emiatt a dolgo­zók sokszor munka nélkül áll­nak, illetve kénytelenek órabér­ben dolgozni. Ami Irányzott a beszámo­lóból, elmondták a hozzászólók. A beszámolót követő vita alatt a dolgozók nem rejtették véka alá véleményüket, bátran, segí­tőén bíráltak. Szacskó István elvtárs elmondta, hogy a gazda­sági vezetők lebecsülik az alap­szervezetek vezetőségét, csak a csúcsvezetőséggel tartják a kap­csolatot. Révész Lajos elvtárs. a csúcsvezetőséget bírálta, mert nem számoltatta be munkájáról, s beszámolt arról is, hogy a vá­rosi pártbizottság agit. prop, tit­kárától semmi segítséget nem kapott munkájához. Javasolta, hogy a határozati javaslatba ve­gyék be a népnevelőmunka meg­szilárdítása érdekében egy nép­nevelőfelelős megválasztását. Secbauer Lajos elvtárs arra kérte a vezetőséget, hogy a jö­vőben ellenőrizzék határozataik végrehajtását ne úgy. mint ed­dig. Bírálta a vezetőséget és Kocsis elytársat, mert nem láto­gatnak el minden munkahelyre. Vannak olyan üzemrészek, ahol igen keveset jártak a vezetőség tagjai, nem beszéltek az egy­szerű dolgozókkal. Javasolta, hogy az új vezetőség erősítse kapcsolatát a gyár területén lévő dolgozókkal. Galambos Attila, a DISZ-szervezeteknek nyújtott segítségről beszélt. A pártveze- töség nem törődött megfelelően a DISZ-szel, ennek tudható be az is, hogy a DlSZ-szervezclnek még mindig nincs titkára. Vö­rös László kétszeres sztahano­vista azért bírálta a vezetőséget, mert a korábban elhangzott ja­vaslatokat, panaszokat nem kö­vették tettek, orvoslások és még ha tettek is intézkedést, nem értesítették azokat, akik fel­hívták a pártvezetőség figyelmét ezekre a hiányosságokra. Java­solta, hogy az elkövetkezendő időkben a taggyűlésen a vezető­ség számoljon be az előző tag­gyűlésen hozott határozatok vég­rehajtása mellett a felmerült pa­naszok, javaslatok elintézéséről is. Mindezek a javaslatok — ha az új vezetőség figyelembe ve­szi és harcol azok ellen a hibák ellen, melyeket a taggyűlés fel­tárt — nagyban elősegítik az új vezetőség munkáját. A Vita összefoglalása után az új vezetőség megválasztásá­ra került sor. A jelölőbizottság által javasolt elvtársak meg­egyezlek a tagság véleményével, egy-két szavazattól eltérően majdnem egyhangúan választot­ták meg. De ezt az egyhangú megválasztást igen parázs vita előzte meg. A jelöléshez elhang­zott hozzászólások — az előre haladott idő ellenére is — meg­haladták a beszámolóhoz el­hangzott hozzászólások számát. A jelölteknek kérdéseket adtak fel. bírálták őket, rámutattak hi­báikra. Révész Lajos elvtárs­nak felmondták, nem képezi ma* gát megfelelően, bírálata gyak­ran alaptalan, ledorongoló. Ja­vítani kell ezen. Nagy vita ala­kult ki Baranyai Józs»f elvtárs jelölésénél, hogy jelöljék-e vagy sem. Egyben bírálták, hogy a feléje elhangzott bírálatokat többször durván visszautasítja. A jelölés elfogadása után a párttagok megválasztották az új vezetőiket és a városi pártéríe- .kezletre a küldötteket. A cukorgyár párttagsága *a pártdemokrácia szellemében, tiszteletben tartásával megvá­lasztotta új vezetőségét. Az most a feladat, hogy a vezető­ség lásson munkához, s mun­kájukhoz a párttagság szívvel, lélekkel adjon segítséget. Sárközi Miklós Örök dicsőség r Irta : Valentyin Katajev Nem tudta, hogyan szálltak partra a tengerészek. Sötét éj­szaka volt, dermesztő észak­keleti szél fújt, háborgott a tenger. A házat meg-megremeg- tette a tomboló vihar. Az asz- szony beburkolózott férje öreg, kifakult takarójába, s mint ren­desen. most is olvasással akar­ta eltölteni a hosszú decemberi éjszakát. Hajnal felé felszende- redett, s arra ébredt, hogy lö­völdöznek az ablak alatt. Ami­kor egy-egy pillanatra elcsen^ desült a vihar, kiáltozás hallat­szott a part felől. Olga Ivanov­na felismerte az orosz vezény­szavakat. Óvatos mozdulattal kissé felengedte az ablakre­dőnyt. s látta, hogy a közelben zseblámpák villognak. Tudta, hogy .valami komoly dolog tör­tént: partraszálltak. Megvirradt. Olga Ivanovna a hidegtől és a rémülettől remeg­ve nyomta le a kilincset, hogy kint körülnézzen. A vihar bele­kapott az ajtóba és nagy ro­bajjal kivágta. A parton ketté­tört csónak hevert. Bizonyára ezzel szálltak partra a tenge­részek. Mellette néhány üres lő- leszeresláda és egy német ka­tona’.hullája feküdt. A kertben a tamariszkusz-bokrok letört ágai jelezték, milyen irányban tört előre a partraszállt csa­pat. A tengerészek kiverték a faluból a német helyőrséget, a harc már valahol a falu végén folyt. Az asszony feje felett né­hány eltévedt golyó sivított el: Olga Ivanovna visszaszaladt a házba. Bezárta az ajtót és né­hány napig — már nem emlék­szik meddig — figyelte onnan a hol kôÆledô, hol távoló harci zajt. . A második vagy harmadik éj­szakán egyszercsak úgy érezte hogy valami szörnyű fordulat következett be a harcban. A he­gyek felöl német ágyúk lőtték a falut, aztán nemsokára kézigrá nátok robbantak a kertben. Megismétlődött, ami az első éjszaka történt, csak fordított sorrendben. Amikor a géppisztolyok már a parton tüzeltek, Olga Ivanov­na tudta, hogy a tengerészek visszavonulnak. Sejtette, hogy a partraszállók száma nagyon megritkult. Tüzük egyre gyen­gébb, egyre ritkább lett. Megzörrent az ajtó. Puska­tussal dörömböltek rajta Olga Ivanovna a díványra feküdt, fe­jére húzta a takarót, hogy sem­mit se halljon, semmit se tudjon. A dörömbölés megismét­lődött, s az asszony a félelem­nél erősebb, leküzdhetetlen ér­zésnek engedelmeskedve ajtót nyitott. A küszöbön egy tenge­rész állt, majd gyorsan be­lépett a házba. e — Polgái társnő, keressen magának valami fedezéket. Itt vesszük fel a tüzelőállást. A tengerész hirtelen megtán- torodott, de aztán nagy erőfe­szítéssel mégiscsak talpon ma­radt és elfehéredő ajkai közt suttogta: — At kellene kötni a sebemet. Olga Ivanovna leültette a díványra. Elvette tőle a gép­pisztolyt. s megvizsgálta a se­bét. A lövedék balvállát ütötte át. Olga Ivanovna ügyesen be­kötözte a sebet. A katona ösz- szeszorított foggal tűrte a nagy ’fájdalmat. AIÍ2 Végzett az asszony a kö­téssel, a tengerész máris talp- raugrott és figyelni kezdett. Most már csak egyetlen gép­puska szólt. Rövid, meg-meg- szakadó sorozatokat adott, mint egy . haldokló utolsó szívdobba­násai. A géppuska nemsokára elhallgatott. A tengerész fe'kapta géppisz­tolyát és a fájdalomtól rekedt hangon mondta: — Mind megölték. Már csak én vagyok életben — mondta, s körülnézett a szobában. — Ki gondolta volna, hogy Vezetőségválasztás hírei A vezetöségvAlasztAs ideje alatt az alapszervezetek egyrésze nem feledkezik meg a tagjelöltfelvételről sem, a kongresszusi verseny során ki­tűnt becsületes dolgozókat fel­veszik a párt soraiba. Ezt mu­tatja az a tény is, hogy a hat­vani járási pártbizottság feb­ruár 17-i ülésén 25 tagjelölt­felvételi kérelmet hagyott jó­vá. Az alapszervezeteknek fo­kozottabb figyelemmel kell kí­sérni a párton kívüliek- mun káját a kongresszusi verseny során és segítsék elő, hogy mi­előbb kiérdemeljék a párt so­raiba való felvételüket. Sírok községi alapszerve­zetnél a vezetőségválasztó taggyűlés előkészítése nem volt megfelelő, mivel tizen­nyolcán hiányoztak. A veze­tőség beszámolója jő volt, át­fogta a két év munkáját, eb­ből meglátszott, hogy a ve­zetőség alaposan felkészült a beszámolóra. A beszámoló a vezetőség tagjainak munkáját egyénenként is értékelte és bírálta a nem megfelelő mun­kát végző vezetőségi tagokat. Hiba volt a taggyűlésen az. hogy a gyűlést vezető elnök akart javaslatot tenni a jelölő­bizottságra, szavazatszedő bi­zottságra és a vezetőségre is. A ' bükkSzéki vezetőségvá­lasztó taggyűlésen a be­számoló igen általános volt. Nem foglalkozott a gazdasági problémákkal, nem mutatta meg a község dolgozói, a kom­munisták előtt álló feladato­kat, így nem is mozgósított ezek végrehajtására. Hiba volt itt az is, hogy a taggyűlés el­nökét nem választották, ha­nem kinevezték, ami a párt­demokrácia megsértését jelen­ti. Kiss elvtárs, a járási párt- bizottság politikai munkatársa helytelenül tájékoztatta a párt­tagságot, mivel azt mondotta, hogy ahol nincs 30 párttag, ott a régi vezetőség tesz javaslatot az új vezetőségre. Kiss elvtár­sat bár nehezen, de mégis meg­győzte a Megyei pártbizottság kiküldötte arról, hogy ez az állítása helyteleh. így a tag­gyűlés a Központi Vezetőség határozata szellemében zajlott le. Kiss elvtárs nagyobb se­gítséget tudott volna adni, ha alaposan tanulmányozza a Központi Vezetőség határoza­tát. itt múzeum van? — szólt meg- illetődöttenj — Miért nem fi­gyelmeztetett? Ide akartam ten­ni a tüzelőállást. Tönkremehe­tett volna valami a harcban. Ne haragudjon. Már megyek is. Ezzel elindult. Az ajtóban megállt, mintha utolsó pillan­tást akarna vetni a világba, amelyből eltávozik. Olga Ivanovna akkor ocsú­dott fel abból az álomból, amelyben egész életét leélte. Látta a tengerész feketén vil­logó gyermekszemét, fájdalom­tól eltorzult arcát, a nedves kö­penye alól elővillanó véres kö­tést és szívében hirtelen külö­nös erővel lángralobbant az anyai érzés, amelyben sohasem volt része. Hiszen ez a fekete­szemű, vérző fiú az ő fia, uno­kája is lehetne. A fiúhoz lépett és átölelte: „Fiam, édes fiam!” Rá akarta venni, hogy ne menjen el. Óvni akarta. Azt mondta, hogy elrej­ti, gondját viseli, meggyógyítja. Fülébe suttogta, hogy haszta­lan „oda” menni, hiszen a par­ton már mindennek vége. Mint orvos követelte, hogy marad­jon. A tengerész gyöngéden ki­bontakozott az öregasszony karjaiból és nagyon határozot­tan, de nagyon kedvesen mon­dotta: — A háború elől nem lehet elrejtőzni. Nekünk az a köteles­ségünk, hogy helytálljunk. Ezzel elment. Odafeküdt a néhány perc előtt meghalt baj­társának gépfegyvere mellé, egy sorozatot lőtt. s néhány perc múlva meghalt ő is, ő az utolsó a 25 partraszállt tengerész kö­zül. ★ A tengerparton emlékmű áii. rajta felirat: „Örök dicsőség ha­zánk szabadságáért és függet­lenségéért vívott harcokban el­esett 25 hős tengerésznek”. A szabad és független szov­jet emberek örökzöld koszorú­kat, mezei virágokat, illatos ürömfüveket és virágzó vad­mályvát hoznak az emlékmű talapzatára. 4/FILA M* Szigorúan titkos...! Ajánlott levelet hozott a posta szer­kesztőségünknek. A feladó: Heves megye Tanácsa Végrehajtó- bizottsága. A levél felbontója meglepve tapasztalta, hogy a boríték, az csak a nagykabát, ami kí­vül van, belül még egy boríték őrzi a levelet, a belső ki­sebben két pecsét: az egyik a tanács ügy­kezelési csoportjá­nak nevével, közéven tengerhosszá iktató­számmal. A másik imigyen szólt: „Szi­gorúan titkos". A le­vél felbontója azon­nal félrevonult. Kis­sé elsápadt az arca a megillefődöttség- tői, de ez érthető, hisz egy pillanat múlva talán' ■ száza­dunk legnagyobb titkának, például a perpétuum mobilének lesz egyetlen tudója. A remegő újiakkal felbontott második borítékból kis levél esett ki. „Szigorúan titkos" — díszelgett fenn a jobb sarok­ban. aláhúzva, felki- áltójelezve, sőt a je­lek naguobb dicsősé­gére még gondolat­jelezve 'is. Es most mi, az ön­zetlenek, közreadjuk a hétpecsétes, helye- sebben két borítékos „szigorúan titkos" levél titkát: a me­gyei tanács kéri a szerkesztőséget, te­gye lehetővé, hogy a 'begyűjtés eredmé­nyét dekádonként közölje. Micsoda titok? — Ezt csináljuk évek óta két boríték, aján­lott levél nélkül, egy­szerű kölcsönös meg­állapodás útján, igen gyakran még telefo­non is. Helyes dolog az éberség, de így csak a bürokrata éber... A drága pénzen vásárolt és a Detk község kezelésébe adott tenyészbiká­nak a lelketlen gondozás miatt ióformán csak az árnyéka maradt meg. Ki a felelős ezért? < Petöfibánya ifjúsága a kongresszusi zászlóért Petőfibánya ifjúsága a kon­gresszusi versenyben a DISZ központi vezetőség vörös ván­dorzászlaját és a DISZ megye­bizottság kongresszusi zászlaját akarja elnyerni. Az üzem ifjúsága soha nem tapasztalt lendülettel dolgozik, amit az eddigi eredmények is bizonyítanak. A verseny eddig eltelt időszakában szép ered­ményeket értünk el, amelyeket még fokozni is tudunk, ha az üzemvezetőség biztosíta’ni tud­ja a megfelelő mennyiségű fát. Február első 20 napjában a következő eredményt érték el a DISZ-brigádok: Godó Sán­dor 153, Baranyi József 132 és Balázs József 121 százalékra dolgozott. Egyéni versenyzők között elsők Godó Sándor és Szászi András, akik 200 százalékon felüli eredményt értek el. Gál- dos György és Banus Ferénc ••• holtversenyben 199 százaléknál­tartanak. A negyedik helye» Kelemen László 166 százaléká­val, az ötödik helyet pedig Zsemlye Ferenc 148 százaléká­val harcolta ki magának; Kopka Lajos 142, ifjú Bajó Ist­ván 136, Bujtár Ferenc 135 és Lórik Miklós 132 százalékos eredményével tűnt ki. A gépműhelyben Szabó Kál­mán ifjú sztahanovista ván az élen 185 százalékával, de nem sokkal marad mögötte Papp János 163 és Varga Jolán 146 százaléka sem. A rózsái üzemben Nagy Sán­dor 156, Nagy László 110 és Torma András 108 százalékra dolgozik. Üzemünk ifjúsága a kon­gresszusi verseny eddigi idő­szakában pártunk iránt érzett szeretetét tettekben juttatta ki­fejezésre. Gyuricska Márton DISZ-titkár oooooc<oocxx»3ocoooooooooooooooooocx)oooocxxxxxxxxx»ooocxxx)oooooooc)oooooooooooooooo<5 ■ Találkozásom Necsajev professzorral A budapesti Agráregyetem nagytermében gyűltek 8 össze a vidéki mezőgazdasági technikumok igazgatói, § tanárai, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésével 8 kapcsolatban előadásokat hallgassanak szaktudásuk fej- 8 lesztésér^Mindig kíváncsim vártuk, ki tartja majd az t I előadásMat, hisz új embereket ismerünk meg, s új dől- 8 gokat tanulunk. Mindig előző nap hirdetik ki, mi lesz g az előadás tárgya, s ki lesz az előadó. Tegnap meg- § tudtuk, hogy a kolhozok bérezési rendszeréről Necsajev § professzor tart előadást. Még soha nem hallottam szov- s jet embertől előadást, végtelenül kíváncsi voltam és a izgatottan vártam a következő napot. s Másnap néma csendben, megilletndôtten fogadta a 8 nagyterem az ajtón belépő egyszerű, mosolygós profesz- 8 szórt. Nem tudott magyarul, tolmács fordította szavait, 8 bár oroszul beszélt, mégis hangsúlyából megértettük S ” mondanivalójának fő lényegét, a szovjet ember mélysé­ges emberszeretetét- Feszült figyelemmel hallgattuk a világ leghaladottabb mezőgazdaságáról szóló egyszerű, § de mégis magas — tudományos színvonalú előadását. 8 Kokat tanultam belőle, világosan megértettem, mi az 1 alapja a kolhozok bérezésének. De mást is megtanultam: 8 hogyan kell az embereknek tudományos kérdéseket egy- 8 szerűen, érthető nyelven előadni, és nem utolsósorban 8 hogyan kell az emberek szívébe átvinni az igazi emberi § szeretetet. hogy lelkesen dolgozzanak saját ügyükért. § Elmondotta: § BÉNÁK ISTVÁN gyöngyösi mezögazd. technikum ig. ^«»M°coooocooooeooooccooe(xno(xxx>ocioooop<»eooo<xioooeoooa<y»»vv»vv«»vvvvvw-w-^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom