Népújság, 1954. február (9-16. szám)

1954-02-04 / 9. szám

2 NÉPÚJSÁG / 1934 február 4. KÉM VITATKOZTUNK HIÁBA D I S Z - É L E T AZ ELMÚLT ÉV októberé­ben cikket közöltünk lapunk­ban, amelyben foglalkoztunk a gyöngyöshalászi általános is­kola akkori siralmas helyzeté­vel és feltártuk az ott lévő — főleg a mulasztás, a szülők és az iskola kapcsolata terén fennálló — hiányosságokat. A cikket ezután több hozzá­szólás követte, sőt ezek a hoz­zászólások később vitává fej­lődtek. Dicséretre méltó az a tény, hogy megyénk dolgozói szív­ügyüknek tekintették az iskola és nevelés ügyét, figyelemmel olvasták idevágó cikkeinket. Sokan bekapcsolódtak a vitá­ba, amibe azután egy kis hiba is csúszott. Erki elvtárs, a já­rási tanács dolgozója igyeke­zett a pedagógusokra tolni a felelősséget, a másik részről a pedagógusok álláspontját vé­delmezők pedig a hibák oká­nak a tanács és a hivatalos szervek, s a szülők mulasztását látták. Megállapítható az a tény, hogy a nevelés ügyének felka­rolása és támogatása nem kü­lön nevelői és nem külön ál­lami, hanem együttes, szülői, nevelői és állami feladat. A se­gítségadás nagyrészt a szülő­kön múlik, amint ez majd minden hozzászólásból kitűnik. A gyermekek nevelésének, bol­dogulásának ügye elsősorban mégis a pedagógusok kezében van. AZ A VÉLEMÉNYÜNK, hogy a mindenért a szülőket felelőssé tevő cikkírók elfelej­tik; elsősorban a pedagógus munkáján múlik, mennyire sikerül a gyermekeket szocia­lista emberekké nevelni. A pedagógusnak az állam és a gyermek sorsa, fejlődése iránt érzett felelősségérzete, hiva- tásszeretete viheti csak siker­re a szocialista pedagógia el­veit. Sajnos, megyénkben egy­re inkább elhatalmaskodik az a téves nézet, hogy mindenért a szülő a felelős. Hogy meny­nyire fontos az állami neve­lés, a pedagógus munkája, mi sem mutatja jobban, mint az a sok intézkedés (iskolák álla­mosítása, az oktatás kötelező­vé tétele, a VIII. osztály be­vezetése, továbbtanulás lehe­tősége) mely lehetővé tette, hogy az állam a lehető leg­több segítséget adja a szülők­nek gyermekeik nevelésében. Nem kell azon sem vitázni, hogy minden becsületes, gyer­mekét szerető, s gyermekei­nek jobb életéért harcoló szü­lő aggódva ügyel gyermeke minden tettére, hisz ez olyan természetes is. S az a szülő, aki nem törődik gyermeke neve­lésével, iskolai oktatásával, saját gyermeke boldogabb jö­vője elé emel gátat. Rozmaring István megállapítása szerint a szülők sok helyen még min­dig nem adják meg a pedagó­gusoknak az őket megillető tiszteletet és megbecsülést és szinte ellenséges módon visel­kednek gyermekeik jótevőivel. A pedagógusaink a világ leg­értékesebb tőkéjével, az em­berrel foglalkoznak és mégis sokan — ezt a tényt figyelmen kívül hagyva — minduntalan belerúgnak pedagógusainkba, az embernevelés kertészeibe. Sajnos, van még ilyen jelen­ség, de mégis elfogadhatatlan az az álláspont, mely szerint rendeleteknek kellene bizto­sítani a tanítók megbecsülését. Azt hiszem, az ilyenirányú rendelkezések ezen a téren nem sokat segítenének, de annál inkább segíthetnek a hi­vatalos szervek mellett maguk a nevelők, akik nevelői vol­tuknál, hivatásuknál fogva nemcsak a gyerekeknek, ha­nem a szülőknek is nevelői le­hetnek: És éppen ebből követ­keznek a pedagógusok feladatai ezen a téren. Tanítványaikon, az iskolába járó gyermekeken Készülünk a vezetőség újjáválasztására Az alapszervezeti vezetőségek újjáválasztása nagyjelentőségű minden kommunista számára. Attól függ további munkánk, hogy helyesen bíráljuk-e el, ki­ket javasolunk az új vezetőség­be, hogy olyan elviársak kerül­nek-e a vezetőségbe, akik be­bizonyították, hogy hűek a párt­hoz, a munkásosztály ügyéhez és mindenkor önfeláldozóari harcolnak a dolgozó nép ügyé­ért, pártunk politikájának meg­valósításáért. A bélapátjaloai Cementgyár VIII. számú alapszervezete is készüt a vezetőségválasztásra. Február elsejei taggyűlésünkön részletesen megbeszéltük pár­tunk Központi Vezetőségének határozatát a vezetés égválasz­tásról, megvitattuk mit tehetnek a kommunisták az elkövetkezen­dő nagyjavítás sikeréért, az évi terv teljesítéséért. Február 6-ig pártcsoportbizalmi értekez­letet tartunk, ide meghívjuk az alapszervezet népnevelőit, s ha­tározatot hozunk, hogy minden pártcsoportbizalmi és népnevelő ismertesse a vezetőségválasztás jelentőségét, és mozgósítsa a tagságot a vezetöségválasztó taggyűlésre. A pártkongresszus tiszteletére vállaljuk, hogy a pártaktívák bevonásával politikai felvilágo­sító munkán keresztül szoros kapcsolatot teremtünk a párton- kívüli dolgozókkal és kommu­nisták példamutatásával moz­gósítsuk a dolgozókat a gépek fokozottabb kihasználására, a nagyjavítások 100 százalékos elvégzésére, mely évi tervünk teljesítésének sikerét biztosítja. Ferencz Sándor VIII. alapszerv titkára. Repülőnap Gyöngyösön - repülő nélkül Mint megbolyga­tott méhkas, zson­gott a város s a kö­zeli falvak lakói is türelmetlen izgalom­mal várták a vasár­nap közeledtét. Jössz? — Már hogy­ne mennék! — hal­latszott itt is, ott is. Mindenütt az volt a vélemény: kevés em­bernek adatott meg az a szerencse Gyöngyösön és kör­nyékén, hogy a „bát­rak“ sportbemutató­ján r észtvegyen. „Repülőnap Gyön­gyösön“ — hirdeti öles falragaszokon az MRSZ. „Jöjj te is, nézd meg szín­pompás bemutatón­kat, szeretettel vá­runk.“ Vasárnap kora ebéd után megindult az emberáradat a püspöki rét felé. So­kan még ebédelni is elfeledtek, de ki tud­ta volna izgalmában türelmesen elfo­gyasztani az ebéd­jét? A fiatalságot fű­tötte a repülés irán­ti vágy. Kérlelték, könyörögtek szüleik­nek, engedjék, hadd nézzék meg ők is. Nemsokára engem is úgy láttok — mond­ja az alig 8 éves Pis­ti anyukájának. Csa­csi gyerek, minden áron pilóta akar lenni, hát menjél, csak meg ne fázz... Megmozdultak a fal­vak is, kocsi kocsit ért, sokan kerékpár­ral, vagy gyalog tet­ték meg az alig „pár“ kilométer utat. Minden fehéren csillog, amerre a szem ellát. Itt érnek majd földet a bátor fiatalok, itt csillog­tatják tudásuk leg­javát, most megmu­tatják, ki a merész. Az idő lassan telik. Kezdéstől már egy óra is elmúlott, még se jönnek a gépek. Hol van? — Jönnek! — kiált valaki a tö­megből. Ezer és ezer kiváncsi szem keresi a levegőben á gépe­ket. Már a fejünk fölött vannak, csak nem hallani zúgást, hangnélküli gépek ezek, csak vérfa­gyasztó károgásukat hallani: „kár-kár“. Múlik az idő, las­san besötétedik, az emberek fázva topo­rognak a csípős idő­ben. Repülő ugrás? — de még csak MRSZ-tag sincs a környéken. Becsaptak! — fut szét a hír. S az em­berek szomorúan el­indulnak hazafelé: fiatalok, nők, öregek egyformán halk szit­kokkal az ajkukon. Jól sikerült bemu­tató! — De még jól sikerültebb lejáratá­sa az MRSZ-nek. Elképzelhető, hogy a kinn megjelent em­berek, fiatalok közül megnyernek valakit a repülés számára, megszerettetheti ve­le azt... ilyen szer­vezéssel, soha..j keresztül, azonkívül az iskola és a család kapcsolatának szo­rosabbá tételével, szülői érte­kezletek megtartásával, gya kori és rendszeres családláto­gatásokkal igyekezzenek meg­nyerni a szülőket, és ezen ke­resztül a pedagógusoknak járó megbecsülést. Amint Puskás és Horváth elvtárs is említi, a szülők megnyerésének fontos eszköze a falusi nép körében végzendő felvilágosító és kul- túrmunka. Falvaink nagy ré­szében, így Gyöngyöshalószon is még mindig dívik a babona, a maradiság, a rossz előítélet és ezek elleni kíméletlen harc elsősorban a nevelők feladata. HIÁNYOS VOLT Erki elv­társ bírálata, amikor a Gyön­gyöshalászon fennálló helyze­tért csupán a pedagógusokat okolta. A gyöngyöshalászi tan­testület minden tőle telhetőt megtett a helyzet megjavítása érdekében, de feltehetjük a kérdést, hogy vájjon hatásos-e a nevelői munka állami és tár­sadalmi támogatás nélkül? Adott ugyan némi segítséget a helyi tanács, de ez még koránt­sem elegendő olyan nagy mun­kához, mint az iskolával szem­beforduló szülők táborának megnyerése. Vájjon adott-e se­gítséget a tanács az ellenség leleplezéséhez, vagy a párt- szervezet milyen ellenőrzéssel és milyen segítséggel fordult az iskola munkája felé? Több segítséget adjanak a helyi és járási tanácsok és az illetékes oktatási osztály, a falusi isko­lák nevelőmunkájához és vég­ső esetben még a büntetések­től se idegenkedjenek. Álla­mi szerveink részéről sok he­lyen tapasztalható is ez a se­gítség, és itt kell megjegyezni, hogy Horváth elvtárs túlzott és alaptalan kritikát mondott Oláh István volt tanácselnök felett, amikor őt a nevelők el­lenségeként mutatta be. A vita tapasztalatait össze­gezve láthatjuk, hogy ez sok értékes tapasztalatot hozott számunkra. Megállapíthatjuk, hogy a gyermeknevelés közös, nagy társadalmi ügy, amely el­képzelhetetlen és megvalósít­hatatlan a nevelők, a szülők és az állami szervek együttes munkája, támogatása nélkül. Kitartó, szívós munka kell eh­hez a társadalom minden ré­tege és minden szerve részéről, hiszen a gyermekeink nevelé­séről való gondoskodás egyenlő a magyar társadalom jövőjé­nek megalapozásával, biztos kezekbe való helyezésével. A SZOCIALIZMUS építésén fáradozó emberek vitatkaztak a sajtó hasábjain a gyöngyösha­lászi általánosiskola ügyéről és éppen ezért ez a vita nem volt és nem is lehetett öncélú és üres frázispuffogtatás. Mindannyiunk közös örömére az eredmény a gyakorlatban már megmutatkozott. A gyön­gyöshalászi általánosiskolá­ban nasy mértékben csökkent a mulasztások száma, javulás ál­lott be a szülők és az iskola közötti viszonyban is. A taná­csok egyre több támogatást és nagyobb megbecsülést adnak az iskola és a nevelés ügyének. Az állandó együttes munka még nagyobb sikerek és ered­mények elérését biztosítja a gyöngyöshalászi általánosis­kola számára. Ezt mutatja a gyakorlat, s ez igen szép eredmény, mely nemcsak Gyöngyöshalászon, hanem más községekben is megmutatkozott. Ha ezeken el­gondolkodunk és felmérjük ezeket az eredményeket, akkor láthatjuk újságunk, a szocia­lista sajtó tevékeny segítő sze­repét. A segítség nyomán eredmények születtek és éppen ezért elmondhatjuk, hogy nem vitatkoztunk hiába. Császár István Mozi vagy disznótor ? Szűkszavú, de Uitrtőr ellenőri jelentés fekszik előttem. Olvas­gatom a pétervásári mozinál ta­pasztalt hiányosságokat és ke­serű. de megértő érzéssel gon­dolok azokra, akik Pétervásárán moziba járnak, illetve szeretné­nek moziba járni. Mert Pétervásárán az a hely­zet, m:nt a társasjátékban: fe­kete-fehér, igen-nem. Lesz elő­adás, nem lesz, meleg lesz a te­rem, vagy hideg? De még az sem jelent! semmit, ha idejében kinyitják a pénztárt, bár abból arra lehetne következtetni, hogy az előadást megtartják. Ellenkezően. Az üzemvezető meg sem jelenik a mozinál. (Jondoskodik egy he y éltesről, aki — ha negyedórás késéssel is — de megkezdi a film pergető- sét. Mindenki ismer! azt a köz­mondást: Fejétől büdös a hat. Nos, ez a hal Pétervásárán is valóban onnan romlik. Ha az üzemvezető feléje se néz a mozi­nak. akkor nem csodálkozhatunk azon. hogy a pénztáros sem megy el az előadásra. Ugyanis „disznótorban van és nem ér rá most bemenni." Természetesen a fűtő is későn gondoskodik a begyújtásról, s így a h:deg félidőben elkergeti a nézőket a teremből. Szinte hihetetlen, hogy 1954- januárjában, egy helyen ennyi nemtörődömséggel találkozik az ember. Joggal feltesszük a kér­dést, hói él Lendvai Imre szak­társ és hogyan képzeli el egy moziüzem vezetését. Játékszer­nek tekinti, amelyet — mint a gyerek — csak akkor vesz elő, ha kedve szottyan és akkor ját­szik egy kis „mozisdit?”, így képzeli Lendífaé sz&btárs és a pénztáros a fokozottabb kultúrigények kielégítését Péter­vásárán? Azt gondolják, hogy Pétervására dolgozói, moziláto­gatói legalább annyira bennma- radak a tegnapban, mint ők kelten? A dolgozók megkövetelik. — és joggal — a meleg moziter­met, a pontos előadásokat és pénztárnyitást, a műsorok minél változatosabbá tételét, a minő­ségi vetítést, a tiszta képet, a kellemes hangot! Hiába van a járási központnak elsőosztályú vetítőgépe, ha a szívtelen, ha­nyag munka rossz vetítést ered­ményez. Hiába gondoskodunk jó műsorokról, ha a néző azt sem tudja, lesz-e előadás. A dolgozók egyre többet vár­nak a mozitól, és egy szép na­pon nem ellenőri jelentést, ha­nem a tanács, tömegszervezetek és külön-külön minden egyes mozilátogaíó fogja ráolvasni Lendvai Imrére és társára: „Ez nem munka, ez lelkiismeretlen­ség!'’ Szivle'je még mindenki a pétervásári mozi esetét, ne vár­ják meg a dolgozók a hivatalos vizsgálatot, figyelmeztessék a mozialkalmazotiakat a helytelen munkára. Joguk van hozzá. övék a mozi és azért dolgozik egy-egy film elkészítésénél ezer és ezer ember, hogy mindenütt — tehát Pétervásárán is — kel­lemes órákat töltsön el a mozi­ban a dolgozó. FINK KALMAN Petőfibánya ifjúsága is készül a pártkongresszusra Üzemünk dolgozói, köztük az ifjúmunkások, a tervek teljesí­tésével és a konkrét vállalásaikkal készülnek a kongresszus ün­neplésére. Ezért a petőflbányai aitáró üzem DlSZ-íiaitaijai ver­senyre hívjuk Petőfibánya összes frontijait, a megye bányász- fjúságát és a várpalotai bányaüzem DlSZ-fronijúi ez a : ái>bi szempontok szerint: I. A kongresszus idejéig tervünket 125 százalékra teljesítjük. 2. Ki’enc új dolgozót 100 százalékos tervteljesííésre «énelünk fel. 3. A tisziántermeiés érdekében frontunkon a meddőszázadékot 10.6-ród 9-re csökkentjük. 4. A brigád tagjaiból a kongresszusi versenyben 3 ifjú sztahanovistát nevelünk és ebben az időszakban igazolatlan mulasztás nem lesz. 5. A kongresszus idejéig minden jól termelő fiatalt bevonunk szövetségünk soraidat Ugyanezen szempontok szerint frontunk versenyre hívja Egeresek, bánya egyes frontjait. Bárányt József DISZ-brigádjai: Nagy Sándor 41; Godó Sándor DlSZ-brigádja: Szilágyi József 42; Balázs József DISZ-brigádja: Bíró K. Vilmos 38 fronton dolgozó csapatát hívta k»i. Frontunkon egyénileg Baranyi József 140 százalékot vállai, egyben versenyre hívja ki a várpalotai DlSZ-fronf II. harmadának brigádvezetöjét. Godó Sándor versenyre hívja Egercsehibő! Kónya Lászlót, Cseh László Ország B. Andrást, Szászi András Kóbor Ernőt. Vaäko Ferenc Rózsai IX-es aknától Torna Andrást. A két elvtárs versenye abból adódik, hogy most kapták meg a DISZ Központi Vezetőség dicsérő oklevelét. Bujíár Ferenc Egereseimből Bodnár Istvánt. Dinka Gyula Ország Gs. Istvánt, Kelemen László Mészáros Joachimot, Zsemle Ferenc Ország B. Mátyást, Kopka Lajos Bíró K. Jánost, Vajk© Ferenc Ország B. Jánost. A petőfibányaii DlSZ-bizottság a verseny eredményét deká­donként értékeli és az eredményt elküldi a várpalotai és egeresein DI S Z-bizot tságrrak. Szórakoztassuk a falu népét Hosszú, könnyűmozgású autó­busz vitt bennünket vendégsze­repelni Somsai y bányatelepre. Az utat népi dalokkal és cigány­zenével szórtuk végig. Nagy sze­retettel fogadtak bennünket. Ré­gebben ők is voltak nálunk sze­repelni, így a baráti kapcsolat Fedémes és Somsály között na­gyon elmélyüli. Nem tehet tollal leírni, még szóval sem elmon­dani, milyen jól sikerült a mű­sor és hogy milyen jól éreztük magunkat. Különböző népi tán­cokat adtunk elő és a „Kődmcn- ke" című színdarabot. Nagyon tetszettek a fedénvesi főkötös kis menyecskék. A végén mindannyian táncra- perdültünk. A szülőkkel együtt körben álltunk a terem közepén„ é$ úgy táncoltunk. Fél kettő volt. amikor vége lett a mulat­ságnak, fél három, mire hazaér­keztünk. Még sem volt közöttünk senki fáradt, mindenkiben tán­colt a jókedv. Elhatároztuk, hogy Recskire is elmegyünk. Va­sárnap, egy hete történt. Az út csúszott, a hideg mardosta ke­zünket, arcunkat, ae nem fa­gyott le a nála az asszonyok és lányok ajkáról. Egész Recski g daloltunk. Itt is jól éreztük ma­gunkat. Mindannyian meg tűi ál­luk a „párunkat”. Éjfél is elmúlt, amikor elindult haza a vidám társaság. Jólsikerült előadásaink még nagyobb kedvet adtak. Most új színdarabot tanulunk: „A csécsi pusztán”. Es szeret­nénk, ha ezt is több faluban si­keresen bemutatnánk. SZABÓ HERMINA ' A megjelent cikkek segítséget adtak munkámhoz A MÁVAUT válasza a dolgozók leveleire Az autobuszjárati személyzet ellen felhozott panaszok meg­szüntetésére vállalatunk a kö­vetkező intézkedéseket tette: Január 20-val egv függetlení­tett oktatótisztet állított szolgá­latba, aki az utazó személyzetet úgy szakmai, mint ;x>litikai vo­nalon hetenkint rendszeresen oktatja. A III. pártkongresszus tiszte­letére műnk a versenyt indítot­tunk. melyben az utazó személy­zetünk vállatta az utazóközön­séggel szembeni udvarias maga­tartást. Az egri heiyi járaton előforduló panaszok megszüntetése érde­kében vállalatunk rendelkezést adott ki. hogy a reggel 6.55 óra­kor érkező vonattól csatlakozó járatunkban három autóbusz közlekedjék és amennyiben szük­séges. úgv a vonattól csatlakozó egeresein és felsotárkányi jára­tunk is vesz fel helyi járatutas a Líceum-megállóhelyig. A helyi járat ilyen nagymérvű megerősítését sajnos sok eset­ben gátolni fogja a beérkező vonat késése. Remél jük, hogv a fenti intéz­kedéseink végrehajtásával a vállalatunk is hozzájárul a kor­mányprogramon megvalósításé hoz. s az utaaóközőnség pana­szát a- legminimálisabbra csök­kentjük. Kovács József MAVÁL'T igazgató. Nagy segítséget jelent a ve­zetőségi tag számára, ha mun­kájához a tagság részéről bí­rálatot kap. megbírálják mun­káját. magatartását, modorát stb. Biztos vagyok abban, hogy Horváth elvlársnö ezrei a szándékkal bírált a taggyűlé­sen. Egyetértek abban az elv­társakkal. hogy mi DISZ-tagok csak úgy tudunk igazán jó munkát végezni, ha nem sza­kadunk el egymástól a szóra­kozásban, s a magánéletünk­ben sem. de véleményem sze­rint a legdöntőbb, hogy szak- szervezeti munkánk napi pro­blémáiban adjunk egymásnak segítséget. Például azoknak az elvtársaknak, akik most ke­rültek be a mozgalomba, akár adminisztrátorok, vagy poéti­kai munkatársak, munkájához a tapasztalatok alapján segít­séget tudunk nyújtani. Hogy a DiSZ-vezetőség jól dolgoz­zon, az új feladatoknak meg­felelően tudja feladatát ellátni, szükséges, hogy az alapszerve­zetünkben még meglévő szét­húzást megszüntessük, hogy minden fiatal szeretettel gon­doljon munkatársaira Becsül­te meg annak munkáját. Igyekszem, hogy minden széthúzást, minden helytelen véleményt felszámoljunk, mun­kámat is példamutatóan vég­zem. A jövőben mégcsak fel sem merülhet olyan bírálat, hogy hideg magatartásom esetleg elriasztja a fiatalokat, akiknek tanácsra, segítségre volna szükségük napi felada­taik megoldásánál. Antal Mária Köza’kal mázott ak Szakszervezete Él a DISZ-szervezet Noszvaj községben Noszvaj már hosszú idő óta szövetkezeti község. Ezt nem tükrözte vissza a falu ifjúsá­gának élete. Az elmúlt években a községi DISZ-szervezet csak papíron létezett. A vezetőség nem törődött az ifjúság pro­blémájával, nem volt szerve­zeti élet, a vezetőség nem tar­tott üléseket, még ritkábban taggyűléseket. Ifjúsági napok- ró\ vagy szakelőadásról — hiába várták a fiatalok — nem is hallottunk. Ezelőtt másfél évvel a községben több mint 70 fiatal a DISZ-szervezet tag­ja volt. Ma azonban alig láto­gatja 25—30 fiatal szerveze­tünket. Nem azért, mert a töb­bi fiatal nincs már a község­ben, hanem azért, mert ezek a fiataloknak nagyrésze már nem DISZ-tag. Többen elhagy­ok tagsági könyvüket, nem fordítottak rá kellő gondot. A vezetőség sem törődött velük, 'öbb, mint hét hónapon keresz­tül egy DISZ-taghoz sem jut­tatták el a tagsági bélyeget. Alig pár hete. hogy a DISZ KV határozata szellemében taggyűlésen újjáválasztottuk a vezetőséget. Ezen - a taggyűlé­sen a részvevő fiatalok sok ér­tékes dolgot mondtak el. Töb­bek között szó esett arról, is, hogy jó lenne egy tánciskolát szervezni. A DISZ vezetősége igyekszik támogatni a fiatalok kezdeményezését, s eddig több mint 60 fiatal jelentkezett a tánciskolára. Igen nagy az ér­deklődés a kultúr- és a sport­munka iránt. A fiatalok érdek­lődését figyelembe vesszük és igyekszünk minél előbb bizto­sítani a kultúr- és sportlehető­ségeket. Eddigi munkánknak van is eredménye. Több, mint 13 fia­tal kérte felvételét a vezetőség­választás óta szervezetünkbe. További tervünk az, hogy a község valamennyi fiataljával megszerettetjük szervezetün­ket. Arra törekszünk, hogy a DISZ központi vezetőség ha­tározata alapján tartalmassá tegyük szervezetünk életét és biztosítsuk a fiatalok igényei­nek kielégítését. Ezek elérésé­vel biztosítani tudjuk az erős szervezeti élet megteremtését és segítséget adunk a pártha­tározatok megvalósításához. Noszvaj község DISZ-vezetősége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom