Népújság, 1953. december (97-106. szám)
1953-12-25 / 103-104. szám
4 1953 december 25. NÉPÚJSÁG À Maklári-hóstyán Jancsika, Pistike, Dezsőké alkonyaikor, pisla mécs világ mellett összedugták a fejecskéjüket, hogy megszámlálják a karácsonyfára gyűjtött pénzüket. He. tek óta gyűjtötték, végigjárva énekszóval, csörgös botokkal az Újsor Házait. Sokat áztak, fáztak az ártatlanok!. Jancsika kis kabátban didergett, a Pistike cipője kását kért, Dezsőké köpönyegén folt hátán folt. Minden háznál kaptak valamit, vagy pénzt, vagy susinkát, vagy sült- tököt. A susinkát, a sülttököt megették, a filléreket összerakták. Most íme, megvásárolhatják a karácsonyfát, hozzá a papírláncot, az angyalhajat, a didi, az almát! Dezsőké szeretné ugyan, ha bearanyoznák a diókat, dekát aranyfüstre már nem telik. Dezsőkénél persze hamar eltörik a mécses. Hát hogyne! Karácsonyi dió aranydísz nélkül annyi, mint a bor szesz nélkül, vagy a dohány, ha kivonták belőle a nikotint. És addig-addig évödik, szipog a Dezsőké, hogy utoljára másik két társa is nekiadja fejét a búsulásnak. Tíz fillér ke.lene csak, annyiért adja a boltos az aranyjüstöt! De honnan vegyenek? Apjuk, anyjuk szegény, mint a templom egere. Segíteni a bajon nem tudnak. Hátha ellátogatnának még valahová karácsonyt köszöntem? De hová? Az Újsor valamennyi portáját felkeresték már, másik utcába pedig nem mehetnek a versenytársak miatt. Volna ugyan a sarkon egy nagy ház, ahol nem voltak, oda azonban kár bekopogtatni. Pedig tehetős ember a háztulajdonos, de fukar, olyan fukar, hogy tán még magától is sajnálja a falatot. Feleségével, Rozi nénivel évek óta kutya-macska barátságot tart, merthogy gyufára, sóra, ecetre sem akar pénzt adni. 7Vo mindegy! Kivételesen, a ^ ' karácsonyra való tekintettel hátha meglágyul a vén Zsugori szíve? Hátha kiszurkolja a lajbizsebből a tízfillérest? Próba-szemcse! A gyerekek magukhoz vették csörgös botjaikat, s elindultak az esthomályban a sarokház felé! Az utca csendes. Cukorhegyek, cukorfák, fehér világ. A kis parasztházak, fülűkre húzott hósipkában, magukba roskadva álmodoznak. Az ablakok mindenfelé világosak; látni itt is, amott is, hogy a ház apraja, nagyja a karácsonyfa körül tevékenykedik. A sarokház azonban komor, sötét, nem sok jóval kecsegtet. A gyerekek mégis bezörgetnek: kend nem, a nagygazda! Ezért még tán a pap is kiprédikáljal Tf z hatott. A látszatra a kulák sokai ad. Megnyílt egy ke véssé a konyhaajtó, s a résen kiszól egy barátságtalan, rozsdás hang: — Mennyiért énekeltek? — Tíz fillérért szoktunk. — Az sok! Két fillér is elég nektek. Ha ennyivet beéritek, fő, ha nem, elmehettek isten hírével! Tanakodtak a gyerekek, kötélnek édljanak-e, vagy se? Két rázták, szaporán rázták a cs»5r- gös botjaikat. Ahogy végeztek, a rozsdás hang újra kiszólt: — Amelyik a vezér, tartsa a markát! — Szabad-e karácsonyt köszöntem? Bent morgás, csuszogás, szóváltás. A gazda el akarja kergetni a gyerekeket. Rozi néni ellenáll. Hallani, ahogy korholja, kucsmái ja a vén embert: • — Ne legyen már olyan zsugori! Megszólják! Mindenki ád valamit a gyerekeknek, csak A kétfillérest a vén ember fakanálban nyújtotta ki. Pistike utána nyúlt, de mindjárt e.ordítoiía magát, a pénz kiesett a marhából, bele a hóba, ott persze eltűnt a szem elöl. Az ajtó becsukódott. Befit rekedt nevetés. A vén ember vígan volt. Rozi néni viszont szidta, mint a bokrot. A gyerekek, távozófélben, sírtak is, káromkodtak is. Mi történt? íme, a gonosz csont, amíg ' a gyerekek értékeltek, megbánta az alkut, a káfillérest titkon meglüzesítette a takar éktűzhelyen. Azért adta ki fakanálon! Kisvártatva megnyílt a konyhaajtó, mécsvilágnál a zsugori megkereste a kétfillérest, aztán a zsebébe csúsztatta. Íme aiz ügyes ember! Éneket is hallgatott, a pénz is megmaradt. Mit törődött ö azzal, hogy szétfujia az aranyfüstöt, a gyermekülmo- kat! Hogy az aranyvilág omlott össze az emberpalánták telkében? F utók volt izig-vérig; kétfll- térért kész Ostorosig elhajtani a ganéjíáróbogarat. HoKó, varjú tett a megsirató ja, amikor közel öt ven esztendővel ezelőtt meghalt ez a díszpéldánya a zsugoriaknak. Még Rozi néni is (beszélik ß szomszédasszonyok) két desze- marék sót dobott a sírverembe, hogy fötdanyánk vas gyomra biztosan megeméssze a rossz csontot, nehogy haza-hazajár- jon, újra, meg újra megoloasni a pénzét. KOLACSKOVSZKY LAJOS fillér bizony nem tíz fii. ér, mégis nagy pénz, amikor nincs! Isten neki, fakereszt; veszett fejszének legalább a nyele maradjon meg! Az alku megköttetik. A gyerekek, ide-oda topog v a a na gy hóban, piros orral, mosolygó öklökkel, cérnavékony hangokon rákezdték a kántálást, közben <XX<XXX)r»OOOOOOTOOOOCXXXXXXXX)OOOOOOCOOCOCXXOOCOOOOOOCXXXXXXXX XXX)000000000000CXD00(XXXXX)000000000000OJ0CXX>X>00CO000CXX50000CO0000C)C)0CX>D00CXXXXXX)0000C00CO00C30000000000 EGER SZÉPSÉGÉÉRT Eger város nemcsak az egri hősökről. Dobó Istvánról, az egri bikavérről, s világhírű sportolóról híres, hanem városunk művészei közé tartoznak építészeti és kézműves dolgozóink is, akik nagy szakértelemmel és művészi színvonalú munkájukkal a második vi.ágháború pusztításai nyomán rommá vált híres egri szobrokat, középületeket helyreállítják. Ezek a művészek jetenleg a Vörös Hadsereg útja 19, szám alatt lévő, erősen megrongálódott roncsépületet, a Terményforgalmi Vállalat központi épületét renoválják és régi formájába hozzák, barokk homlokzattal díszítik. Ezek a dolgozók az egri Epületkarbantartó KTSZ tanai, szép munkájuk elismerését bizonyítja a Besznyák, Bála-brigádról felállított emléktábla. A művésziesen kidolgozott javítási munkálatok egy egri kisiparos fia, Liszkoczy Tibor kiváló tervező elgondolásai, építészeti tervei szerint történnek, így alkotnak, így építik az Epületkarbantartó Vállalat dolgozói Egert, így harcolnak híres történelmi nevezetességű városunk szebbé, csinosabbá tételéért. MOZIK MŰSORA Egri Dózsa: December 34—27-ig? Feltámadott a tenger. 23—29-ig: Táncosnő. 30—2-ig: Elefánt és az ugrókötél. Január 3—5-ig: Trubadúr. Egri Vörös Csillag: December 24—27-ig: Szárnyaló dallamok. 28— 30-ig: Ifjú szívvel. 31—6-ig; Elintézendő ügy. Gyöngyös: December 27—30-ig; Vitorlás titka. 31—3 lg: Lammermoorl Lucia. Január 4—6-ig: Ifjú szívvel. Hatvan; December 25—28-ig; Reménység útja. 29— 31-lg: Kőszív. Január 1—4-ig: Gyöngyvirágtól lombhullásig. Január 5—7-ig: Tengeri karvaly. A Falcsik-család élefe Este.van... Féli este... A csillagok fényét, mint milliónyi, apró ékszer veri vissza a fákra rakodó zúzmara. A fák mozdulatlanok, mint vigyázba meredő őrszemek állnak a kivilágított ablaka takaros ház udvarán. Bent a házban három ember.. Kettő előtt, még egy egész emberöltő áll, a harmadik már tál van a hatvanon, megette kenyere javát. Falcsik János dolgozóparaszt vállát már 63 munkában és sokszor nélkülözésben eltöltött év nyomja. Két kis unokájára vigyáz. Később hazajön Falcsik János felesége is. Beszélgetnek. S néhány óra alatt kát nemzedék életével is- kerkedünk men. Falcsik Jánoséval és gyermekeivel. Falcsik János szüleinek sok gondja vol; az életben. Ha eljött az evés ideje, kilencen ültek az asztalhoz, és a hét gyerek közül mind'g volt olyan, akinek hiányzott valami. Hol cipó, hol ruha. A fuvarozásból nem nagyon telt. Volt ugyan mén néhányezer négyszögöl szőlő, de ezt intiább akkor sze- rezgették, mikor már a gyerekek is segítettek. Ezeket ped'g kon'n munkára fogták. Mén i-- ko'áha se nagyon járhattak. Hol a maguk, hol a más szőlőjében görnyedtek kora hajnaltól késő estig. Jóformán nem is volt gyermekkoruk. A szegénység, a gond korán megöregíieite őket. Talán T gyermekkor keserű emléke szabta meg Faicsik János életének irányát. 1919-ben nősült, felesége szülei is szegényparasztok voltak. Kétévenként főitek a gyerekek, egymás után kilenc. Az első négy meghalt, csak négy fiú és egy lány maradt meg. Nagyon sokat kellett dolgozni, hogu emberi körülmények között élhessenek. A kétezerötszáz négyszögöl szőlő kevés volt, ehhez mért 4000 négyszögölet vállaltaik felébe. Falcsik János és felesége annak szentelte életét, hogy gyermekeinek jobb sorsa legyen, mint nekik volt. Nem sajnálták n fáradságot, a nélkülözést. Elkezdték taníttatni a gyerekeket. Iskola után a szőlőben munkálkodtak ezek is, de éjjel megtanulták a leckét. Az uzsonnára kandit vénzen többször ceruzát, füzetet kellett vásáro m, sokszor a ruha miatt is szégyenkezniük kellett. A felszabadulás után köny nyebb leit az étet. Az állam csaknem 2000 négyszögöl szőlőt adott, a gyermekeknek őszi ön- dijat. László egyetemet végzett, mérnök lett belőle. Jóeka a négy polgári után mezőgazdasági technikumban tanult, agronómus Utt. Jancsi is nagyon szerette a, földet, szintén agronómusnak készült. Pistáról, a legfiaículab- bikról azt gondolták, otthon marad. Szorgalmasan segített az öregeknek a munkában, egy alkalommal azonban ő is kijelentette: tanulni akar, s elment ipari tanulónak. Kitűnő eredménnyel tanult, s most műszaki technikumon folytatja tanulmányát. Mérnök akar lenn1'. Mária, az eg"ellen lány is férjhez ment. Egyedül maradtak az öregek. Az ünnepekre hazavárják a gyerekeket. Pista az egész biztos, hogy hazajön, Jancsitól már megérkezett a karácsonyi üdvözlő levél, ő nem tud hazajönni. Lacira, a sztahanovista mérnökre és feleségére is számítanak, Jóskának is elment a kedves levél, a lány az öregekkel lakik, ö odahaza lesz. Karácsonyra összejön a család. A1 ennyivel boldogabb lesz ez az ünnep, mint akár egy évvel ezelőtt volt, nem is beszélve a régi időkről. Az öreg Falcsik bácsi csak arra emlékszik, hogy imádkoztak a szegényes karácsonyfa alatt. Tavaly csak öt hektó bor volt a pincében, ma 37. Idén csak a szerződtetett szőlőért 12 ezer forintot kaptak. Az ólban két disznó hízik. Mind a kettő túl van már a 150 kilón. Barátságos, jól bútorzott lakás fogadja a gyerekeket. A Faicsik szülők elérték céljukat. Becsületes embereket neveltek. Az ember, ha megöregszik, gyermeke'ban látta életének tovább fontolóját, élete munkásságát gyermekei jobb életén méri fel. A,z egykori napszámos gyermeke ma hatalmas éoületeket tervez, kettő azon kísérletez'k. hogy minél kevesebb munkává', minél többet crljon a föld. A legkisebb fiú gépeket tervez majd. melyek a boldogabb életet segítik. Már a hároméves k\ unoka is azt mondja; „mérnök leszek.” így élt, így él egy család. Érdemes ezen elgondolkozni... KÖNYVESPOLC Tamási Áron: Bölcső és bagoly „Életrajzom regénye három ilyen könyvre fog rúgni, úgy tervezem. Ezt az első részt még 1949-ben írtam. Emberi utam kezdetét beszélem el benne. Amint olvasni lehet, ez az út &gy falusi székely házból indult el; s majd későkben a magyar és a tágabb emberi világba vezet. Ezen a hosszú úton az én életem is, mint minden más jószándékú ember élete, tele vöt küzdelemmel, javító gonddal és tápláló reménnyel." Ilyen ajánlással kezdődik _ a megfiatalodott „öreg" Tamási Áron: Bölcső és bagoly című regénye. Az író önéletrajzi trilógiájának ebben a kötetében még csak a székelyek, ßzülloifa-luja — és sa ját születéséit, fel serdülését — falusi kicsiny gyermek- életét és iskoláiba]'árasát meséli el, egészen ai gimnáziumiba kerüléséig. Bemutatja családja küzdelmes paraszt! életét, viszontagságait, kínlódásukat a kicsi földön, a sót gondot és munkát, a gyermekkor apró örömeit: a madarászáét, fürdést, halászatot, majd később életének azt az időszakát, amikor már a házi munkánál tud.ák „hasznosítani“. A regény címe jelképes. A „bagoly” a kis Tamási számára a tudományt jelenti, act, amellyel megismerkedik az elemiben: ai palatábla, az ábécé. Iskolázását azonban többsző: meg kell szakítania, mer „befogják" a mezei munkába, szántani, kaszálni. Azok a részek, ahol a kis serdülő első munkáit, sőt pénzkeresetét írja le, naigyon megkapóak. Ifjú élete ábrázolásából érezzük, hogy ilyen volt a falusi szegénygyerek élete, szülei éle.ének be- mutaláiábó; pedig meglátjuk, milyen volt a székely szegénység nyomorúságos sorsa. Mesterházi Lajos: Béketarisznya Az író a magyar dolgozó nép egyik küldötteként részivett a Béke-Világtanács budapesti ülésén. Odavitte a dolgozók üzeneteivel és leveleivel teli „béke- tarisznyái”, amelyért cserébe újabb „béketarisznyát’* adott a magyar ölvaisóközönségnvk, saját művét, melyben a BVT budapesti ülésén szerzett élményeit örökítette meg. A mű irodalmi igényű, művészi megformálásé, összefüggő riportsorozat, Rengeteg arccal, sok néppel ismertet meg bennünket, „egy gazdag gyönyörű hét“ benyomásait kaipjuk a budapesti ülés megnyitásáról, egészen a befejezéséig, összejöveteleken, ai felszólalások szüneteiben, kirándulásokon keresztül emberek sorsát ismeri é.s ismerteti meg az író. E néhány ember élete azonban megmuiaíja^ milliók életét példázza. Embereket látunk a világ minden tájáról: írókat, művészeket, munkásokat, parasztokat, természettudósokat, papokat, diákokat, stb. akiket a más-más politikai beállítottság ellenére is összeköt a közös ügy: a víl-ágheke ügye. A nagy élményből csak a leglényegesebb mozz arjaitokat emeli ki, de sokszor lényegtelennek látszó kis epizódokat); is belesző írásába. Erdekfeszítő, színes és agitatíverejű ez a könyv. Szinte minden sora a békeagi- tációt szolgálja. Az illusztráció Zádo-r István munkája. Stendhal: Vörös és fehér Stendhal regényének hősét, egy bankár-csatád tehetséges rcpubükámius érzelmű fiát Namcy-ból indítja útjára). Az első rész a Nancy-i vidéki nemesség életének rajza. A második részben Lucien Leuwen Párisba kerül. Amilyen könyörtelen és pontos képét kapjuk az első részben a v’deki életnek, a nemesi és kereskedőváros rajzában, ugyanolyan könyörtelen és pontos aiz a kép is, amelyet Anatole France: J A „Jelenkori történet" France írói pályáján fontos állomás. A regény átfogó képet igyekszik nyújtani a Harmadik Köztársaság társadalmi és politikai állapotairól a századfordulón. Egy francia vidéki város egyetemén tanít latint Ber- geret úr, a csendes, nagyon művelt és éleselméjű, de nézetei miatt mellőzött professzor. Az 5 egyéni életének menetét fonja össze France a regény négy kötetében a kor eseményeivel és uralkodó eszméivel. A kis város társadalmának ábrázolásán át megmutatja az egyházi Stendhal a Lajos Fülöp korabeli párisi bürokráciáról, a pénzariszfokrácia életerői ad. A kép az egész társ ad a! mat átfogó bírálattá szélesedig. A naigy kritikai realista író híres regénye most került első- ízben az olvasó elé, magyarul. A fordítás Illés Endre szép ■tolmácsolásában, előszóval, gazdáig jegyzeíanyaggal kerül az olvasó kezébe. elenkori történet reakció rejtett munkáját, ez arisztokrata körök és a tőkés osztály ösis-zefogását. Amikor France a regény végén Paris ba vezeti hősét, a professzor közelről észlelheti, hogy a polgári köztársaság homlokzata mögött rohamra készülőddel; a forradalom vívmányai euen a reakciós csapatok. Ebben a zűrzavarban France mégsem a reménytelen összeomlásnak, az anarchiának e ső jelvonását látja, hanem megtalálja a kiutat, sejteti azt a társadalmai, melyben a munkásosztályé lesz a vezetőszerep. Jövőnk: az ifjúság Soha Ilyen nagyarányú fejlődésnek nem- volt szemtanúja Gyöngyösoroszi népe, m.nt az utóbbi pár év alatt. Az Ércei ő- készítőmű építkezései, s az ezzel kapcsolatos völgyzárógát munkálatai nyomán miindkikább Iki- rajzólódilk a község jövőbeni képe. Uj élet, békés, boldog élet készül itt az egykor summást adó, tizennegyedén arató emberek részére. Napról-napra új épületek nőnek ki a földből, zeng-zúg a falu utcája a teherautók -rohanásától, melyek tonnaszámra viszik a gyorsan épülő nagyüzem- matériáját: a cementet, téglát, sódert, cserepet, faanyagot. A gyöngyösoroszi nataldkat természetesen vonzza az új élet, a szebb, jobb, változatosabb életkörülmény, a több, biztosabb kereset. így aztán magá- tólértetődően sok oroszi fiatal -keres és talál alkalmazást az építkezéseknél. Sokan közülük jó munkáljuk jutalmaként iskolára kerülnék, szakmunkásokká válnak. Nekünk 'képzett szőlőtermelő mestereikre és iképzett szakmunkásokra is szükségünk van. Ezenkívül még képzettebb értelmiségire, akik valóban megváltoztatják községünk életét, annyira, hogy nem lesz -különbség a falu és a város között. A fiatalok nagyrésze, akikből a jövő szakemberei kerülnek ki, még az iskola padjaiban ülnek. Szőlészeti és -borászati mes- terképző tanfoinam, orosz nye!v_ tanfolyam, a dolgozok Iskolája* is meginduilif, megfelelő tanterem azonban nincs ...! Sokan — és talán jogosan — panaszkodnak: hogyan lehet egy napról-napra fejlődő községben utoljára hagyni az iskolaépítést? A solki-sok éve tervbevetf négy tantermes új iskola — ahogy hírlik — a jövő év-ben épül fel. De már is nagy huza-von-a van afelett, hogy kéttantermes legyen-e, vagy négy. Kettőre van bizonvos keret, a szükséglet pedig négyet követel. A jövő évben teljesen új sor lakóház sorakozik Gyön-gyös- oroszi két utcája mellett. Egyelőre 35 bányász és 10 tsz család részére épülnek majd a ké4- szobási, modern családi házak,’ de ez még csak a kezdet. A közeljövőben ezek a házak sokszorosan megszaporodnak. Velük együtt a tanuló fiatalság -i-s. A község népe nagy figyelemmel kíséri a vajúdó iskola- kérdést. Meglévő állami iskolánkat most tatarozzák, ehhez 55 ingye-n fuvart adott megértő -1 aikossá-gunik önkéntes fe]aiján. fásként. Érzik, tudják, hogy mennyire szükség van az iskolára, az ifjú nemzedék második otthonára. Ezúton is kérjük az illetékeseket, ne sokat tépelődjenek; ha csaj; egy mód van rá, négy tar - termes isko'ct- épí'senek minél gyorsabb a-n G vön gyösoros z-i-ban, mert mgy szükség van rá. Molnár Lajos levelező
