Népújság, 1953. december (97-106. szám)

1953-12-20 / 102. szám

4 1953 december 20. NÉPÚJSÁG A SELYP) CEMENTGYÁR ÉLHARCOSAI — Tudósítónktól — A RADÍÚ DECEMBER 10-EN esti hírei között beszámolt arról, hogy a Seiypi Cementgyár I-cs és Il-es klinkerégetö kemencéje ■ói novemberi értékelés során az országos klinkerégetö kemencék versenyében az első és második helyezést nyerte. Másnap elin­dultam, hogy közelebbről meg­nézzem, mii is van e néhány.so­ros, de sokatmondó közlemény mögött. Azért, hogy szétnézhessek az üzemben, felkerestem az üzem főmérnökét, Leffelholcz István elvtársat. Leffelholcz alvtárs bi­zony már tu! van élete delén, de szeme fiatalosan csillog kü­lönösen akkor, amikor megemlí- tem, hogy hallottam a rádió közleményét. Beszélgetésünk so­rán szívesen magyarázza, hogy április óta az ország valamennyi klinkerégetö kemencéiével ver­senyben vannak és ezalatt az idő alatt kiinkerégetés; tervüket mindig túlteljesítették. Két ke­mencéjük június kivételével min­dig az élsö három helyezett kö­zött van. Ezen szép eredmények elérése nem könnyű munka. A siker az égetők: Szűcs János, Fazekas Gábor, Liptai Kálmán elvtársak és brigádjuk érdeme. Az 8 érdemük az is, hogy no­vemberben, amikor a II -e« ke­mence kivörösödött, a fala ki­égett, egy percig sem álltak le, hanem munkai közben náolvasz- tottak megfelelő tüzadagoláasal, külső tapasztassál tudták elke­rülni a leállást és így mintegy 40 tonna künkéit nyertek, ami 60—70 tonna cementet jelent. LEFFELHOLCZ ELVTÁRS serény ember, egyetlen szóval sem említi, hogy ő is pontos ta­nácsaival, technológiai utasítá­saival és « brigádban tartott megbeszéléseivel nagyban hoz­zájárult a í-es kemence megja­vításához. Leffelholcz elvtárs pe_ dig méltán dicsekedhetne, volna is mi’-"!, de ha ő nem dicseke­dik, beszélnek helyet1* az irodá­iéiban bekeretezétt sztahano­vista oklevél, a szakma legjobb dolgozója” és az „építőipar ki- váó dolgozója" című oklevelek. A dolgozók szeretik őt, szíve­sen fordulnak hozzá tanácsok­ért, még egyéni problémájuk­kal ie. AMILYEN A GAZDA, ojvan a vetése. így van ez mindenütt és így van a Cementgyárban is. Amilven a főmérnök és, ahogyan foglalkozik a dolgozókkal, olya­nok a hozzája beosztott dolgo­zók és, aizűk munkája. $züc« Já­nos, Fazekas Gábor, Liptai Kál­mán égető brigádvezetők is jó munkát végeznek, mert van ki­től tanulniok. Három műszakiban dolgoznak. A Mrom műszak no­vemberi átlagteljesítménye 110.2 százalék volt. Mind a hárman a szakma legjobb dolgozói és Fa­zekas elvtárs már elnyerte az „építőipar kiváló dolgozója’' cí­met is. Ezekután természetes, hogy keresetük minden hónap­ban 1400 forinton felül van. Ahogy 'felmegyünk a kemen­cékhez, láthatjuk, hogy éppen Liptai dvtárs 'brigádjaVan mű­szakban. Nagy hőség és dübör­gés. fogad bennünket. A hőség a kemencéktől, a dübörgés a kőtö­rőktől jön. Ho.gy valamennyire is megértsük egvmá« szavát, egy félreeső fülkébe megyünk, ahol viszonylag tompább a> zaj és a hőség is eävieeühetöbb. Mi­ikor beszélgetésünk során meg­kérdeztem Liptai efvtársait-, hogy mi a titka sorozatos jó eredmé­nyeiknek. ellentétben Bélapát­falvával, aha! fcl inkerégetési ter­vüket csak 89—90 százalékban teljesítik, egyszerűen válaszolja, hogy a jó együtt működés a bri. gád tagjaival, a kollektív munka az üzem vezetőségével és nem utolsósorban Leffelhői ez elv- társ helyes irá,nyitása. Minden munkafüyam-atç't közösen beszé­lünk meg és ahol csak lehet, a javításokat menetközben végez, zük. Például a keverőteknő kar­ijait két-három hetenként cse­rélni keM és ilyenkor a legutóbbi időkig leálltunk — mondja Lip­tai elvtárs —• most nem állunk meg, hamm a melegítés közben apródorcként cseréljük ki és így sikerül elkerülni 2—3 órai állást, ami 2 tonna klinkert, azaz 3—4 tonna cementet jelent.„ Már pe­dig Sztálinváos nagyon várja tőlünk a cementet. ’ NEMCSAK AZ EGETŰK har­colnak ilyen nagy lendülettel a terv teljesítéséért, hanem a ce­mentgyár minden dolgozója. Er­ről beszél nekünk a közben ide érkezett Szabó István sztahano­vista szémmolnár, aki elmondja, bogy a gyár minden dolgozója azz a,' a meggyőződéssel dolgo­zik, hogy minél több cementtel segítsék elő az új kormánypro­gramon megvalósítását és úgy mint a második negyedévben, isimét elnyerjék az élüzem cí­met. Ezen túlmenői eg gyárunk minden dolgozójának az a cél­kitűzése, hogy- éves tervünket december 25-re befejezzük. A Seiypi Cementgyár koúlek- tívájániaik eddigi eredményei azt bizonyítják, hogy ha vallóban akarják, ezeket a neme« célkitű­zéseket meg is tudják valósí­tani és a közeljövőben már újabb sikerekről Hallhatunk a rádióban. Sárközi Miklós. HÍM Értesítjük olvasóinkat, hogy december 24-i (csütörtöki) és december 27~i (vasárnapi) lapszámaink helyett december 25-én (pénteken) és december 31-én (csütörtökön) nyolc- nyolc oldalon jelenünk meg. Szerkesztőbizottság. ★ Egri Vasas hadnagy utcai jég­pályája megnyílt. Nyitva mindennap délután 5-től. Jobb áruellátást kérünk A párt- és kormány- programira célul tűzi ki a dol­gozó nép életszínvonalának emelését, valamint a jobb áruellátást. Ez Átány község­ben, sajnos, nem tapasztal­ható. Nálunk már három hó­nap óta nincs ecet, másfél­hónap óta nincs vaniliás- cukor, másfélhét óta nincs petróleum, borspótlót is egy hónapja, hogy nem szállít a FŰSZERT. Dolgozóinknak borspótlóért és petróleumért nyolc kilométerre kell menni Heves községbe. A felsőbb szervek mindent ígérnek, hogy majd adnak árut, de Átány község dolgozói nem ígéretet várnak a felsőbb szervektől, hanem cselekedetet, árut. Ezt kérik Átány község dolgozói az illetékes szervektől. Sürgős intézekedést a jobb áruellátás érdekében! Együd József Átány. elmélyítenénk a falu és a város közötti kapcsolatot Szeretném ha Kém is gondoltam arra, ami­kor az én munkám segítségével is létrejön a Hevesmegyei Nép­újság és a rotációsgépböt kike­rül a tízezres példánylap, hogy milyen messzire is viszi á hírt a dolgozóknak. Mikor a de- cember 10-i számot mci-gatn is készítettem, kétszeres öröm fo­gott el, amim elolvastam még a „nyers levonatról” a „Levél Kanadából” című cikket, illetve idézetet. Elgondolkodtam és el­határoztam, még jobban vigyá­zok a lap minőségére. Több me­gyei és egyéb lapokat elolva­sok, de nem túlzók, amikor ki­jelentem: a sok megyei lap kö­zül a legjobban nekem a Nép­újság szerkesztése, tartalma tet­szik. Miért? Ezt a lapot való­ban a dolgozók, nem hivatásos írók írják. Èz a szerkesztőség részéről igen jó munka és pél­damutató, mivel jól tartja kap­csolatát az olvasókkal és leve­leiket mindig közli, A bolsevik sajtónak fő jellemvonása: ál­landóan együttműködik az (ri­vas ókkal. Kedves eíviársak! Most ráté­rek kérésemre. Nagyon szeret­ném, ha megvalósulna. Üze­münk párt- és DlSZ-szervezeté- nél már említettem, de ehhez szükségem volna az elvtársak segítségére is. Igen sokat olvasok lapukban a megye dolgozóinak munkájá­ról, a termelőszövetkezetek, a Mátfavidéki Erőmű dolgozói, a málrafiiredi DISZ fiataljai stb. életéről. Még nem láttam ter­melőszövetkezetet és igen sze­retnék ott. egy-két napot eltöl­teni, hogy meglássam, hogyan dolgoznak és milyen is egy ter­melőszövetkezet. Tapasztalatai­mat pedig nyomdánk dolgozói­nak — amit ők el is várnak tőlem — elmondanám és a szer­kesztőségnek is, mivel egy na­pot Egerben szeretnék tölteni. Üzemünktől négy napol kaptam és ezt szeretném hasznosan el­tölteni. (1953. december 30. és 1954 január 2. között). A párt­iól már segítséget is kaptam, mint népnevelő, hogyan végez­zem munkámat. Azt a tanácsot adták, hogy írjam meg mindezt a Népújság szerkesztőségének, hagy ehhez hozzásegítsenek. így kérem az elvtársakat, írják meg, hogy lehetséges-e Heves megye gozóiné közt a kapcsolatot fenn­tartani és a város és vidék dol­gozói között a barátságot meg­erősíteni. A magam részéről széremém elmondani a megye dolgozói­nak, hogyan lesz szebb a ml életünk az ő munkájuk állal és azt is, hogy hogyan készül a Népújság. Ehhez a munkához kérem az elvtársak segítségét. Válaszleve­lüket várom és üzemünk párt­szervezete is. Elvtársi üdvüzlettel: Kandikó Ottó. Szakad Nép (Szikra Lap­dolgozói közt és a ml üzemi dől­nyomda) ifjúmunkás dolgozója. 1951 Őszén gépállomásaink nagy munlkaerőüiiánnyal küzdöt­tek. A lőrinci gépállomáson is alig volt olyan dolgozó, aki meg­állta a helyét, mint felelős ve­zető. A traktorok nem jártak, a gépszínben vesztegelve vártak, hogy elindulhassanak, megköny- nyítsék az ember munkáját. Szeptember volt. A nap utolsó sugarai még a nyarat hirdették, de ü levegőben útrafcésizülö fecskék, már a1 közeledő őszről beszéltek. A lőrinci gépállomás műhelyénél egy elárvult traktor pihent. Olyan csendes volt a tájék, mintha mindenki nyuga­lomra tért volna. Ezen a szeptemberi napon egy idősebb parasztember baik- íaitott az állomásiról a gépállo­más felé vezető úton. Kezében görbe bot, vállán az elemözsiás tarisznya. Kalapja, fiatalosam félrecsapva. Az utas egyenesen a gépállomás műhelyéihez tar­tott. A bejárathoz érve megállt, gondolkozott. Végre elszánta magát, s határozott léptekkel Hinduit keresztül a. hosszú ud­varon, hogy felikeresse a főgé­pészt. A javitómiiáielyliez érve, csak egy talpig olajos fiút ta­1 ált. Kelemen János volt az, aki éppen valami kisebb javítással, szorgoskodott. Megkérdezte tőle: ..Hallod-e, fiam! Hol találom én meg a főgépészt’1. A fiú 'kö­szönésképpen rnegib iccén tett e a lejét, majd ai válla fölött a fő­gépműhely ajtajára bökve mond­ta: „Benn van, csak tessék be­menni Zeke István, — mert ő volt az érdeklődő, most a megye má­sodik traktorosa és könnyen le­het az első is — megigazít«. " fején kalapját, rendbeszedte nu­Az elsőség felé yezető út báját — mert nagy dologban jár ő most, traktoros akar lenni — s belépett a műhelybe. Egy traktor fölé hajolva találta Szűrszabó Sándort, a gépállo­más főgépészét, aki az erélyes csizunakopogásra felütötte fejét, majd közelebb ment ai vendég­hez. Zeke István annak rendje és módja szerint bemutatkozott, majd előállt szándékával. Az úton annyiszor elmondotta már magában mondótkáját, de most valahogy egészen más szavak jöttek ki a száján. „Szeretnék a gépállmnásra kerülni, elvtárs — kezdte — ha szükség lenne rám. Egész éle­temben efféle fúró-faragó ember voltam, s különösen szerettem volna már a gépekkel is meg­ismerkedni.” A főgépész öröm­mel fogadta Zeke Istvánt, aki elsp pillanatban megtetszett neki. Arcéról már a.z első lá­tásra őszinteséget, becsületes­séget olvasott le. Szűrszabó István figyelmeztette: „Gondol­ja meg, nem fiutal már maga traktorra ülni, s még hozzá szántani szélben, esőben. Nem kis dolog az.” Zeke Istvánt azonban nem lehetett eltántorí­tani szándékától. Egyszer a fe­jébe vette, hogy traktoros lesz, akkor nem sokat ad a nehézsé- ‘ge'kre. „Miért? Nem vagyak én még öreg! — mondotta sértődöt­ten. Alig haladtam meg az 55 évet. így lett Zeke István, a lőrinci gépállomás traktorosa. Másnap megismerkedtek a gép­állomás dolgozói a Fatales k?d- vű, fürgén mozgó Zeke [stvír nai. Az első négy nap lassan tett. A műhelyben dolgozott, hogy megismerje a traktorkeze­lés „mottóját” Türelmetlenül várta a pillanatot, mikor trak­torra kerülhet. Négy nap múlva, mint segéd- vezető, került ki a műhelyből Zeke István. A1i.g telt el egy hét, a főgépész észrevette, milyen ügyesen, szorgalmasan bánik a géppel az új ember. További egy hét elteltével alig lehetett Zeke Istvánnal beszélni, olyan bol­dog volt. Felelős vezető lett. Kapott egy gépet és segédveze­tője, első ismerőse. Kelemen Já­nos lett. Zeke István napról nap­ra bámulaitba ejtette a gépállo­más dolgozóit. Hamarosan ma­ga mögött hagyva társait, az első helyre küzdötte fel magát. Tanulni vágyás, a gápek iránti érdeklődése nem lankadt egy peoig sem. Mikor műszaki iskola indult, elsőnek jelentke­zett, az Oktatásra pontosan el­járt. A vizsgán messze maga mögött hagyott olyan traktoro­sokat, akik már nyolc-tíz éve gépekkel foglalkoztak. Tudását szívesen átadta másoknak is. így lett egy év múlva 1952-ben, segédvezetőjéből, Kelemen Já­nosból Is felelős vezető. Kele­men János után Huszár István lett a gépkezelője. Egy évig ta­nította, oktatta a „gyereket’* 1. Most már ő is érdemes arra, hogy traktort vezessen. Zeke István szeretettel ápol­ja a gépet. Mióta felelős vezető, egy traktoron dolgozik, s eddig mindössze 'egy folyója.vításra .olt szüksége a gépének. Meg is lát«zfk a> gépen ■. g mdosko­dás. Minden este, reggel, tető­től talpig bezsírozza, átvizsgálja ai traktort. Azok közé az embe­rek kö2é tartozik, akiknek fáj a szívük, hai kárbaa'éS'Z az idő, a nyersanyag. Nem tudta nézni, hogy mennyi üzemanyag megy kárba, hai a hordóiból egyene­sen a vederbe öntik. Ezért, sgy olyan hordódugót alkalmazott a tankolásnál, melyből a görbe- csövön keresztül folyik az üzem­anyag, s így nem áll fenn az a veszély, hogy akár egy csepp is elcsorog’jon. Ze'ke István szorgalmas, dol­gos és főleg szerény dolgozója a gépállomásnak. Mikor jó ered­ményét dicsérik, csak azt mond­ja: „Semmiség, bárki megteheti ezt, csak szorgalom hell hozzá.” Jellemző szerénységére, hogy az üzemi . értekezleten, miikor fel­kérték, mondja el, hpgyan érte el ezt a jó eredményét, a hosz- szá szónoki beszéd helyett csak ennyit mondott: „Hogy ériem el? — Hát úgy, ahogy bárki el­érheti. Reggel és este lezsírozom a gépemet és állandóan vizsgáló­dom, nincs-e valami baja. A munkaidőt meg nem a kuckó­ban, hanem annak minden per­cét a traktorülésen töltöm. Ez a titka az én eredményeimnek.” Zeke István jó munkáját el­ismerés kíséri. A gépállomás, mint aiV legjobb traktorosnak, néorádáót ajándékozott. A me­gyében is közismert Zeke István heve és ugyancsak igényt tart­hat „a megye legjobb traktoro­sa” címre, s a velejáró 1600 forint jutalomra. Még a főváros­ban sem feledkeztek meg róla. A Budapesten ülésező Béike- Vi'l ágian.ács is oklevéllel fejez­te ki elismerését megyénk egy: legjobb traktor 1 ránt* Bözsit Gyű a Egyenletes imánkévá! a terv sikeréért! A Központi Vezetőség ok­^ tóber 31 -i határozata nagy feladatokat jelölt meg az ipar vezetői szántára. Biztosí­tani kell az iparban az 1953. évi népgazdasági terv sikeres teljesítését ős az 1954. évi terv alapos, átgondolt előkészítését Ez a gondolat nagy feladatok elé állítja az ipar minden ve­zető tagját. Szívesen hosszab­bítanánk az év hátralévő nap­jait és gyorsítanánk a terv tel­jesítésének ütemét. Kemény munka folyik az üzemekben az éves terv teljesítéséért, a lema­radások., behozásáért. Kemény munka folyik Petőfibánya Vál­lalat aitáró munkahelyén, ahol a tervteljesítés ai hónap első napjaiban november hónaphoz képest nagyon visszaesett, azon­ban december 16-án már 110.3 százalékra emelték teljesítmé­nyüket. Kemény munka folyik Gyöngyösön a XII. aknánál és Egeresein bányaüzemében. Mű­szakiak és fizikaiak, idősebbek és fiatalok együtt harcolnak a terv tel jesítéséért. Derekas helyt­állást tükröznek a decemberi 2. dekádterv teljesítései. Heves ve­télkedés folyik üzemeink, dol­gozóink, frontok és munkacsa­patok között az évvégi tervek teljesítéséért. Mem mindig a legszeren­' ' csésebb módon ér véget az éwégi termelési csata. Ha nem készülünk fel alapos terv- szerűséggel erre a csatára, ak­kor a következő év első negyed­évi terv teljesítése sínyli meg, rrint ahogy ezt az elmúlt évek­ben iparunk minden dolgozója tapasztalhatta. Megyénk üze­meinek vezetői és dolgozói em­lékezzenek vissza arra, hogy az év első napjaiban milyen ne­héz helyzetben voltak a kap­kodás, a tervszerűtlenség, a holnapról való nem-gondosko­dás, a gépek, felszerelések kar­bantartásának elhanyagolása miatt. Ez volt az alapvető oka annak, hogy ez év januári ter­vét Petőfibánya, Seiypi Ce­mentgyár és Egereseiti nem tudta teljesíteni. Dolgozó né­pünk élete megköveteli, hogy a terv mindenáron való teljesí­tése helyett egyenletes, átgon­dolt. munkával hajtsuk végre a tervet. Ez nem zárja ki a mun­ka ütemének tokozását. A feladatok nem könnyűek. ^ Az üzemi bizottságok ver­senyszervező munkájára nagy szükség van. hogy a minőségi tervek teljesítése mellett ráirá­nyítsák a dolgozók és a veze­tők figyelmét a karbantartások­ra, az anyagtakarékosságra és az ötödik tervévre való felké­szülésre. Üzemi bizottságaink készüljenek fel alaposan, Jiogy a versenylendületet az első hó­napokra megfelelően át tudjuk vinni. Az utóbbi időben üze­meinkben sok problémát oko­zott aiz árammal való ellátás, *az anyaghiány és több üze­münk rátért a közszükségleti cikkek hulladékanyagból való gyártására. Sok nehézség elé állította üzemünk vezetőit és dolgozóit az év utolsó szaka­sza. Munkásosztályunk, műsza­ki dolgozóink keményen és be­csületesen harcolnak a nehéz­ségek leküzdéséért, a tervek teljesítéséért, illetve túlteljesíté­séért. Hatalmas erő az, amely most összefogott a havi tervek maradéktalan teljesítésére és az adósság törlesztésére. Nagy hőstettek elvégzésére képesek ezek az erők, ha helyesen irá­nyítják és vezetik őket. Ezért helyes az, ha üzemeinkben már most kidolgozzák a vállalat ve­zető szervei közös ütemtervei­ket, és meghatározzák, hogy mit tesznek az 1954. első ne­gyedévi tervének teljesítéséért, alaposan dolgozzák ki a de­cember hónapból való átmene­tet a január hónapba. Minden akadály leküzdhető, ha a meglévő lendületet, amely most dolgozóinknál kibontako­zott, helyesen irányítjuk, ha gondot fordítunk bányáinkban a feltárási tervek teljesítésére, üzemeinkben és bányáinkban egyaránt a gépek karbantartá­sára és üzemeltetésére. A terv­szerű vezetés parancsol ól ag kö­veteli meg, hogy ugyanolyan mértékben üzemeltessük a gé­peket januárban is, mint az év utolsó hónapjában. h olgozó népünk minden w üzemtől elvárja, hogy az ötéves terv utolsó évében de­rekasan teljesítse tervét, hogy ezzel elősegítsék azoknak acél- kitűzéseknek a megvalósítását, amelyet a Központi Vezetőség iúnius 28-i határozata elénk tűzött. A ícrvteljesítés mellett állandóan szem előtt kell tar­tanig az anyagíakarékosságotés aiz önköltség csökkentését. Nép­gazdaságunk számára nem mindegy az, hogy üzemeink mi­lyen önköltségi áron állítjákefo termelvényeiket. Üzemi bizott­ságaink segítsék a gazdaságve­zetést azzal is, hogy az anyag­takarékosságért és az önkölt­ségcsökkentésért folyó harcban rendszeresen értékeljék aiz erre irányuló felajánlások teljesíté­sét. Nagy segítség lesz az is, ka üzemi bizottságaink követ­kezetesén harcolnak a beruhá­zások felhasználásáért, a kol­lektív szerződés betartásáért, ami egyet jelent a munkafel­tételek javításával. Az üzemi bi­zottságoknak és igazgatóknak nemsokára számot kell adni ar­ról, hogyan teljesítették kötele­zettségüket, hogyan hajtották végre azokat a vállalásokat, amelyeket egy évvel ezelőtt az üzem dolgozói előtt tettek. Erre a beszámolóra akkor tud­nak jól felkészülni, ha követke­zetesen harcolnak a még meg nem valósított pontok végrehaj­tásáért. Ez nagyban elősegíti a jövőévi tervre való felkészülést, növeli a dolgozók munkakedvét és biztosítja a még nagyobb termelési eredmények elérését. Igen sok az a feladat, aime­1 lyet rövid időn belül az üzem vezető szerveinek végre kell hajtani. Ezeknek a felada­toknak a végrehajtására azon­ban csak akkor képesek, ha alapos, átgondolt tervvel ké­szülnek fel és több segítséget kapnak a felsőbb gazdasági szervektől. A pártszervezetek irányítsák a tömegszervezeti ve­zetők figyelmét a legfontosabb feladatok végrehajtására. Az észszerűen szervezett, egyenle­tes, megfontoltan irányított munka, ha párosul a dolgozók mindennapos, kis ügyeinek lel­kiismeretes elintézésével, akkor ez a december hátralévő nap­jaiban megteremtheti a győze­lem feltételeit. Ezt csak ak'kor tudjuk üzemeinkben biztosítani, ha egyemberként harcolunk az ellen a helytelen irányzat ellen, amely az elmúlt évek során tapasztalható volt, hogy a hajrá «tunikával, a mindenáron való tervteljesítéssel lehetetlenné tet­ték az év első napjainak, hó­napjainak tervteljesítését. Azt várja iparunk minden vezetőjé­től és dolgozójától a haza, hogy minden lehetőséget használja­nak ki annak érdekében, hogy az év hátralévő részében tel­jesíthessék terveikéiés készül­jenek fel megfelelően a jövőévi terv teljesítésére. Furucz János SZMT megyei titkár A vasutas dolgozók komoly feladata Mi, Hatvan vasutas dolgozói tudatában vagytink annak, hogy fontos szerepet töltünk be országunk gazdasági életében. Közelünkben van a salgótar­jáni szénmedence, a seiypi és hatvani cukorgyár. Ezeknek a tervteljesítését mi is elősegít­jük a szállítások zavartalan végrehajtásával. Eddig is igye­keztünk biztosítani a salgótar­jáni szénmedence üzemeinek az üres kocsi ellátását, de ezután még jobban biztosítjuk, hogy jobban elősegítsük a városi és falusi dolgozóink szénellátását. Hatvan állomás dolgozói már 1953. év első felében jó mun­kájuk eredményeképpen az él­üzem jelvényt és a miniszter- tanács vándorzászlaját nyerték el. mellyel országunk dolgozói e'őtt elFmert vasutas dolgo­zókká váltak. Az utóbbi idő-1 ben, sajnos, munkáink hiá­nyossága folytán ezt a szintet nem tarthattuk, de igyekezünk a hibák kijavításán keresztül országunk dolgozói előtt újból elismert vasutas dolgozókká válni. Legfontosabb feladatunk: a vonatok késésének megszünte­tése, a balesetmentes forgalom biztosítása és a vasúton történő szállítmányok megvédése. Ha igyekszünk úgy dolgozni, mint 1953. év első felében, ak­kor hozzájárulunk a kormány­programra sikeres megvalósítá­sához, életszínvonalunk emelé­séhez és a szocializmus mielőb­bi megvalósításához. Szűcs Ferenc- vonatkísérő dolgozó, Hatvan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom