Népújság, 1953. november (88-96. szám)

1953-11-07 / 89-90. szám

1953 no Trmber 7.

NÉPÚJSÁG

5

HOGYAN LETTEM ELSŐ

Elmondotta: Fülöp János, Hatvan-állomás forgalmi szolgálattevője

(Tudósítónktól.)

HATAN voltunk testvérek. Édesapánk csekély fizetéséből csak a 4 polgári elvégzésére futotta. Mikor pá! yamunkásnak fel. vettek — jellemző'a vasút akkori személyzeti politikájára — ezt is le kellett tagadnom. Rövid néhány év leforgása alatt, nem kevesebb, mint ötször mondtak fel. Később, mint vonatfékezó’, majd állomási szol gála thai kerülve, mint távirdász működtem.

A felszabadulás után a lebombázott pályaudvar helyreállítási munkálataiban vettem részt, melyet a szovjet vasutasok segítségével hamarosan forgalomképes állapotba hoztunk. Hatvan állomásnak 1952-ig voltam térfelvigyázója. Szolgálati vezetőm, látva igyekezetemet, forgalmi szol_ 'gálatba osztott be, s 1953 január óta a személypályaudvaron, mint rendelkező forgalmi szolgálattevő végzem munkámat. Igen komoly, felelősségteljes beosztás ez. Naponta 140 szerelvény érkezik és indul állomásunkról. Ezek a vonatok munkásokat, bányászokat szállítanak. Üdülőket a Mátrába, nyersanyagot a borsodi nehézipari üzemeknek és élelmiszert a dolgozók asztalára. Az őszi szállítások során komoly mértékben megnövekedtek ezek a felada tok. Most szeretném elmondani, hogy milyen munka- módszerrel értem el a harmadik negyedévben országos viszonylatban az első helyet.

I MINDEN egyes szolgálatom előtt az állomás „bejárásokat” vizsgálom át. Amikor meggyőződöm a kocsihelyzetről, a vágányok elfoglaltságáról, felveszem a kapcsolatot a vonali menetirányítókkal, kiktől tájékozódom a

vonalon mozgásban levő vonattokról. Majd az állomásinányítók- kal megbeszélem az aznapi tervet. A cukorgyártól a rakott és üres kocsik számáról a kocsiin- tézőségi tiszttől pedig a bányák üres kocsi szükségletéről felvilágosítást kérek. Tanulmányozom a táviratokat és az érkező vonatok elemzéseit. Utána még jelentkezésem előtt brigádom tagjaival megbeszéljük az előző a szolgálati főnök elvtársnál való napi munkánkat. Felfigyelünk a lemaradásokra, s igyekszünk azokat pótolni.

A SZOLGALAT megkezdésétől befejezéséig a legteljesebb összhang uralkodik köztem, á rendezőpályaudvar szolgálattevője, a vonatkísérő vezénylő, és a moz- donyfelvigyázó között. Ha a rendezőpályaudvar összeállította a vonatot, nem váratom az engedélyre. Azoknak elküldésével megszabadulnak a gurítópálya- udvar irányvágányai, s így a rendezőpátyaudvar a gurítósvo- natokaf folyamatosan fogadni tudja. Előfordult már az is, hogy a rendezőpályaudvar irányvágányairól kigurított elegyet tartalékmozdonnyal behuzattam a személypályaudvarra, hogy a gü- rítás folyamatosságát biztosítsam. A mozdonyfelvigyázó elv- társak kérését minden esetben teljesítem. Az érkező gépeket normaidőn belül beadom a fűtőházba, a szertári szenet pedig soronkíviil a kirakási helyre állíttatom. Ezzel a magam munkáját is elősegítem, mert induló vonatjaimhoz ai mozdonyokat időben megkapom.

Hogy a vonatok feltartását a jelzőnél csökkentsem, s a «tolatásoknál kihasználjuk a vonat- forgalmi szünetet, azért a tornyos ténfelvigyazokat és kocsimestert már jóval előre értesítem atz útban lévő vonatok bejárati vágányáról, s azok további sorsáról. Ezzel megelőzöm a zűrzavart, kapkodást. Mint íéríelvi. gyázó, ezen a téren is értékes tapasztalatokat szereztem, s munkámban igyekszem ezeket felhasználni.

NAGY GONDOT fordítok a kocsitartózkodá-si tervünk teljesítésére. A nagyobb vonategységek gyors mozgatásán kívül nagy súlyt helyezek a cukorgyár kiszolgálására, az érkező répaküldemények azonnali beállítására. A rakott és üres kocsikat naponta több alkalommal kihuzatom. Ilyen módszerekkel értem el, hogy szeptember hóban 115 százalékos lett a kocsitartózkodási tervteljesítésem.

Nem kevésíbbé fontosnak tartom a szeméi y-, munkás- és tehervonatok mene t rendsz er i nt i

közlekedtetését is. A helyből induló személyvonatokat időben az indulóvágányokra állítom, hogy az árukezelést a kereskedelmi dolgozók el tudják végezni. Az élő és romlandó küldeményeket idejében a vonatra „sorozom” és erről a kocsivizsgálókat értesítem.

AZ ŐSZI forgalom gazdaságos lebonyolításit à rendezőpályaud- va«ri szolgálattevővel és mozdony-felvigyázóval karöltve a 3000 tonnás vonatok indításával biztosítjuk. Részükre tolómozdonyt és személypályaudvaron áthaladást biztosítok. A kisebb terheléssel érkező irányvonstokait vagy a rendezőpáíyaudva.rra járatom be kiegészítés végett, vagy a rendezőből hozatok részére kiegészítő „elegyet”. Az 500 kilométeres mozgalom kiszélesítése érdekében aiz érkező gépeket soromkívül beadom a fűiőbázba. Részükre „elegyet” biztosítok és igyekszem ezen vonatokat minél nagyobb terheléssel közlekedtetni. A mozgalom kiszélesítése terén 'kifejtett munkámért október

19-én a „miskolci területi bizottságtól” 500 kilométeres jelvényt kaptam.

Bár még fiatal forgalmista vagyok, de eddigi tapasztalataimat, munkamódszereimet igyekszem fiatalabb dolgozótársaimnak átadni. Jelenleg Várhegyi Ferenc forgalmi szolgálattevő elvtárs«sal foglalkozom. Tudatában vagyok, hogy eddig elért erçdmênyimet nah is köszönhetem. Ezért szor- dotgozótársalm és jó munkám- galm-azom a bírálat és önbírálat kifejlesztését, a szakmai, politikai képzés elmélyítését. Rendszeresen résztveszek termelési értekezleteken, igyekszem a brigád valamennyi tagját bevonni. Ott rendszeresen beszámolok a végzett munkámról, bírálom at hibákat és javaslatokat teszek azok kiküszöbölésére.

ARANYLAG rövid forgalmi szolgálattevői pályafutásom alatt már többízben részesültem pénzjutalomban. A „Szocialista Vas- ufért”-ban m«ár többízben közöltem brigádom kimagasló eredményeit. A rádióban is kaptam zenés üdvözletei jó tervteljesíté- se«mért. Mindez azonban nem tesz elbizakodotjá. Tudom jól, hogy még hátra van a munka dandárja. Brigádom minden egyes tagjával arra törekszem, hogy a«z eddigi szép eredményeket megőrizzük, sőt november 7 tiszteletére azt túlszárnyalva eleget tegyünk hazafias kötelességünknek, az őszi forgalom sikeres lebonyolításának.

A SZÉPÜLŐ EGER

Tatarozzák Egerben a Széchenyi-út 9. számú ház belső részét

GYŐZÖTT A JÓZAN ÉSZ

(Tudósítónktól)

“• munkájárai tekint vissza a mezőtárkányi Ezüst- kalász termelőszövetkezet tagsága. Már az első évben tanú- bizonyságot tettek arról, hogy fölötte állanak a kisüzemi termelésnek, búzából 11, árpából 12 mázsás átlagtermést értek el, A kukorica:- és a burgonyatermés is magasabb volt az egyénileg dolgozó parasztokénál.

Szépen fejlődött állatállományuk is. A termelőszövetkezet 58 darab sertéssel, hat darab, borjúval, 8 tehénnel, valamint 10 pár fogattal rendelkezik. Közös vagyonuk egy év alatt 320 ezer forint értékre növekedett.

Jövedelmük is túlhaladta az egyénileg dolgozó parasztok jövedelmét. Búzából 8, árpából 2, takarmányból 5, kukoricából két kilót osztottak ki egy munkaegységre. Ezenkívül jelentős mennyiséget kapnak zárszámadás után burgonyából, borsóból és cukorból is.

Patai Bertalan, aki még csak 18 éves, egészévi szorgalmas munkájáért, 488 munkaegységet, azaz búzából 32, árpából 8, lucernából 35, kukoricából 15, napraforgóból 4 mázsát, borsóból 70 kilót kapott. Ezeken kívül jelentős mennyiségben kap még cukrot és burgonyát is.

Amellett azonban, hogy a termelőszövetkezet tagságai jó munkát végzett, nem figyeltek fel kellő éberséggel az ellen- I ségre, Nagy I«mre elvtárs be- I

széde után, a kulákok megkezdték bomiasztási agiíációju- kat. Vajúdott az Ezüstkalász tsz. Egymásközött többször beszélgettek . a tagok a kilépésről. Azt azonban nem ismerték tel, hogy honnan fúj a szél.

S/eplembcr közepén mind éle- I

sebben hangoztatták, hogy visz- szatérnek egyéni gazdaságukba. Úgy határoztak, hogy beadják a földművelésügyi minisztériumnak feloszlási kérelmüket. Ez meg is történt.

Október /2-én a felszámoló bizottság megkezdte munkáját,

A gépállomás traktorai leálltak. „Nem szántunk és nem vetünk a közösbe. Majd egyénenként mindannyian elvégezzük a munkát” — mondogatták.

Ez alatt az idő alatt félkedvvel ment a munka. Lassan halad a betakarítás, esténként azonban összejöttek és beszélgettek a feloszlásról. Végre megállapodtak, hogy 18-án ösz- szehívják a csoportértekezletet, s véglegesen döntenek.

Egyes tagok — mint például Kiss László — feszült figyelemmel kísérték a csoport vajúdását. Elgondolkoztak rajta, mi lehet az oka, hogy a tagság, amely » nyár folyamán olyan jól dolgozott, most ingadoz'k. Rájöttek arra, hogy Cseh K. Lajos Mezö'árkány egyik legvadabb hulákja, hosszú időn keresztül úgy akarta megvesz- I legelni a termelőszövetkezeti I

tagokat, hogy nem kímélve pénzét, borral vendégelte meg őket, közben folytatta bomlasztó agihációját. Ezt csináltat Lázár Joachimmal is, a Szabadság tsz egyik tagjával. Úgy látszott. Cseh K. Lajos elérte célját.

Olyan tanok is, mint például

Salamon Ferenc és telesége — akik már 70 évet hagytak ma-' guk után — azt mondották, hogy ők akkor is kilépnek, ha a házuk is rámegy tartozásukra.

Egyik este azonban, mikor a feloszlásról beszélgettek, rájöttek, hogy ilyen jövedelmük még sohasem volt. Meggondolták a dolgot, visszavonták kilépési nyilatkozatukat. De így gondolkoztak többen is.

\ csoportértekezleten a tagság

már vidámabban beszélgetett egymással.,-Valamennyien úgy határoztak, hogy továbbra is termelőszövetkezeti tagok maradnak. Győzött a józan ész az Ezüstkalász tsz-ben. A szövetkezet 32 tagja most már szilárd elhatározással választotta magának a közös gazdálkodás útját. A gépállomással azonnal felvették a kapcsolatot, hogy a vetést mielőbb befejezzék. Már másnap megérkezett a gépállomás két traktora és megkezdődött a szántás.

A vasgyüjtésben is példát mutatnak a iakatosárugyári fiatalok

fémhulladék felkutatására, ösz- szegyüjtésére. Az egri ipari tanuló iskola fiataljai a tavasz- ezaii dicséretre méltó eredményeket értek el a fémgyüjtő hónap alatt, de most, november 4-ig még egy kilót sem gyűjtöttek. Ennek oka, hogy sem az iskola vezetősége, sem a« DISZ- szervezet nem tett semmit a hulladékgyűjtő hónap előkészítése érdekében. Egerben egyedül a Lakatosárugyár fiataljai mutatnak példát ezen a téren. Kedden délután munkaidő után 156 mázsa vashulladékot adtak át a helyi MEH-váClalatnak. Ebből a mennyiségből hat darab traktort, vagy 1000 darab kerékpárt lehet készíteni. Heves megye DISZ-szervezetei vegyenek példát az egri Lakatosárugyár fiataljaitól, akik késedelem nélkül fogtak hozzá a területükön lévő vas- és fémhulladék felkutatásához, összegyűjtéséhez,

Lakatos árugy ári fiatal az ipari tanulóhoz- Elmaradtál, pajtás! Míg aludtál, 156 mázsa vasat adtam át a MÉH-nek.

A vasgyüjtő hónap november halad a vasgyűjtés üteme. A 1-én kezdődött, de megyénkben DISZ-szervezetek nem mozgó- fciég 4-én is lassan, vontatottan sítotíá'k a fiatalokat a vas- és

{anclc&cCnöfc eqi/napja

KOVÁCS PETER tanácselnöknek főtt a feje a sok gondtót. Elövette kis cetlijét, melye a napi legfontosabb teendőket jegyezte fel, szeme még egyszer végigfutott a leírt sorokon: „8— 9-ig a dülőfclel'ósök jelentik az őszi szántás, vetés állását: 10- től megnézni Pál István házát, becsorog az eső (hat gyerek van, másik lakás kell nek ). Ezután a termelőszövetkezetbe elmenni (cicádnak); határjárás: délután a szőve;kezeti ügyvezetővel megbeszélni az áruellátást (nincs gyufa, box. élesztő, a kenyérrel is baj van): este 6-kor VB-ülés, a begyűjtést, betakarítást, az őszi munkát beszéljük meg. „Elég szép programm — mormogta — de majd csak meg lesz.

KOVÁCS PETER TEVEDETT.

Nem tett meg minden. Nem leit meg, mert mikor ö a napi tervét készítette, nem vette figyelembe, hogy — egész pontosan — 12 vállalati instruktor, a járási tanács három előadója, a megyei tanács egy „beosztottja” ütemtervében ez a néhány szó szerepel: ,:A h... i tanács instruálása". S alig hogy Kovács Péter a dulőfelelősijkkel leült, már bejutott az első. Viharkabátban, szíjjal vállára vetett aktatáskájával, meg sem várva a tesséket, toppant a szobába. „Elvtárs. a Selyemgubó Tenyésztő Vállalat járási kirendeltségének instruktora vagyok, szeretném elmondani azokat a szempontokat, melyek a jövőévi gumónövekedéssel kapcsolatosak." Kovács elvtárs szerényen megjegyezte, hogy várhatna egy késit, mert fontos megbeszélése van. jelentést kell adni. Az instruktor felháborodottan oktatta ki: „Es ez nem fontos?... Hallott, látott, tud maga valamit a selyemgubó tény észét fontosságáról? Nem, elvtárs, én nem érek rá." Es Szólni se hagyva a beniülöket, rövid 80 perc alatt elhadarta még: a járási k rendeltség problémáját, az előző intsruktor kalandját egy tszcs- ben és kétszeri parolázás után távozott. Nem értek még a megkezdett megbeszélés feléhez sem, már kocsi állt meg a tanácsház előtt és két férfi lépett be. A járáslól jöttek és felváltva érdeklődtek a két év előtti vetésforgóról és a földművesszövetkezet muítévi forgalmáról — mint mondták, a tervkészítéshez kell. ' '

Nagynehezen ezt is megbeszélték, de a két érdeklődő alig tudóit kijutni az ajtón benyomuló újabb látogatótól. Ez már nem is kezelt, mint mondta, nagyon siet és alig félóra alatt tájékoztatta a tanácselnököt és a két dűlőfeíelöst a Vízvezeték- szerelő Vállalat problémáiról és a csővezetés fontosságáról.

VÉGRE EGY KIS szünet következett és 11 órára sikerült megbeszélni a vetés, a szántás állását. Közben kétszer üzentek Pál Istvánoktól, hogy menjen már az elnök elvíárs, mert Pál István vonata indul — a másik megyében dolgozik egy üzemben.

El is indult — de csak az ajtóig jutott. Ekkor futott be a megyei ' tanács kocsija és vele a „beosztott.” Néhány félóra alatt megbeszélték a tanács problémáját, melynek lényegét a „beosztott" ezzel foglalta össze: „ne siránkozzon az elnök elvtárs, ne legyen szájtáti és ez a terméshozam növelésében, a begyűjtési tervek túlteljesítésében gyümölcsözik majd".

meg magát az. elnök. Hiába. Még be se lépett a szövetkezet, be. mikor egy motoros áll meg mögötte, aki megbízólevelével bizonyította, hogy a megye- székhelyről jött i&en fontos küldetésben s kérte, menjen vele vissza az elnök elvíárs, mert itt az utcán csak nem beszélnek meg ilyen fontos ügyet. Az elnök száján k'csúszott egy „betyár szenségii” — és nem ment vissza. A motoros ember felhorkantl Fegyelmivel fenyegette és a jövő-menő emberek előtt léc-, kéztette% hogy aki ilyen éles nemzetközi helyzetben és ilyen időben, m:kor a dolgozók érdeke még inkább előtérbe került, így viszonyúk a képrámakészí- tés fontosságához — az nem méltó a nép bizalmára.

KOVÁCS PETER mégis megbeszélte az ügyvezetővel az áruellátást, megebédelt és mikor besötétedett, együtt ült a VB. Félkilenc felé lehetett, mikor a második napirendi pont tárgyaláséinál bekopogott a hivatalsegéd és odasúgía az elnöknek: „Egy elvtárs keresi... EgerEzzel elment, s vele együtt Kovács Péter idejének jórésze is. Es ez így ment egész nap. Jöttek egymásután a „fontosak”. Mind s'etett, mind „súlypontinak" tekintette intsruálását. Félnégykor, mikor az elnök egyik nyilvántartóval összeszámolta a látogatókat, már tizennégyet számláltak. Es Kovács Péter nem volt Pál István házát megnézni, nem jutott el a szövetkezetbe, elmaradt a határjárás és nem ebédelt. „De az áruellátást megbeszéljük" — makacsolia

Tanácselnök: Szívesen beengednélek benneteket, de nem tehetem. Éppen most jöttek megmagyarázni a helves munkaszervezést, hagy több időm le gyen a veletek való foglalkozásra.

bői... azt mondja, nagyon fontos. „Hátha éjszaka jön, biztos fontos" — gondolta az elnök és kiment. Odakint a bogárgyüjtök társaságának egyik leglelkesebb aktívája várta és röviden vázolta, hogy társaságuk vasárnap itt a határban tartott bogár gyűjtést és szeretné, ha az elnök elvtárs _ a közös ebédhez kiutaltatna: négy kiló sertéshúst. Kovács Péter a fejéhez kapóit és úgy elküldte a bogarasok képviselőjét, hogy az sértődve számolt be társaságának: „Olyan csudabogarai még nem láttam, mint a h.. ,i tanácselnök"

PAPP JÁNOS