Népújság, 1953. november (88-96. szám)
1953-11-15 / 92. szám
1953 november 15. NÉPÚJSÁG 5 EVESBEN Rákóczi vezérei közt nincs még egy, akit a nép úgy kegyelt, annyira bálványozott volna, mint Bottyán Jánost. Hívták Bottyán apónak is, mivelhogy sokszor hajlott már kakuk- szót, vak Bottyánnak is, men valahol a török harcok idején kiverték a jélszemét, de azért a jégszemével élesebben látott, mint más halandó emberfia a kettővel; jól látta az apó, hová kell sújtania, hogy meglékelje a lóköt, amit a török, vagy a német a két füle közt viseit. A balta volt a kedvenc támadó fegyvere; vert ezüstből készült, arannyal f utatott harci baltájával szokta volt seregét hadi táncba vinni. Amúgy keménykezű ember, jó rendet tart a táborban, a szegény népet nem engedi zsarolni, kihasználni. Azért mondhatta joggal: „Engerrt nem kártevő, hanem jótevő Jánosnak hívnak”. Rákóczi szolgálatában kilenc esztendeig járta a hadak útját a Drávától a Tiszáig. Legkevcsbbé sem kímélte magát, a harc volt az életeleme. Azt beszélték, rebesgették, hogy nem fogja a golyóbis. Nem is fogta, a pestis ölte meg. Nálunk Heves megyében, a larna- örsi táborban hányt el 1709 szeptember 27-én. Ám mielőtt letette volna örökre a kanalat, még mindig volt annyi ereje, hogy szekérre üljön, Hatvanba vitesse magát, szétütni az árulók közt. Mert (hogy egyik szavamat a másikba öltsem) 1709 őszén Hatvan már nem bízik a kurucok szerencsecsillagában, egyezkedni próbál a labanccal. Bottyán apó erélyes kézzé; rendet csinált, a jó madarakat — madzagra fűzve — az egri várba szállíttatta. A dolgot Bercsényi fővezér 1709 november 3-án kelt leveléből tudjuk. Gyöngyösön, a barátok templomában helyezték örök nyugalomra az apót. Temetése nagy pompával, zászlók, címerek eiö- vitelével, fekete posztóval bevont dobok pergése, ágyúk di'ir- gése mellett ment végbe. A katonai parádét a Bokros ezred óbestere. Ge lért Imre dirigálta. A kuruc fővezért — már mint Bercsényi Miklóst — szárnyse- gédje, Niczky Pál képviselte a temetésen. A koporsót a szentélyben, közvetlen a főoltár előtt íratos, címeres kőlap alá rejtették. Az özvegy (Forgách Julianna) a temetőhelyért, aztán miséioe, gyertyákra, egyre-másra 240 forintot fizetett a burátoknak. Az egri rekviemek, misegyertyák külön 60 forintba kerüllek. Háromszáz fonni abban az időben nagy pénz ám! Dekát a púpok igen értették a módját minden időben, hogy kell kipréselni a pénzt még a ha.ottból is! /4 sír elpusztult. A kalapos király (II. József) t. i. eltiltván a templomban va ó temetkezést, a csontokat a cseribarátok kiszedték a szentély pádimentuma a ól, s a templomnak a kolostor felöli oldalába vájt üregébe falazták be több más csonttal. Bottyán apó halálát a nép igen fájlalta, akkórtáj’oun különben is sok csapás érte a kuruc- ügyet. Bezerédy megfordult, Balogh Adámot a németek elfogták, lefejezték. Mikor viirad megint haj! Olyan szép idő. Vitéz Bottyán hírét, A Bezerédyét Egekig eme ő, egekig emelő? Balogh Ádám nevét. Vitéz kurucokét Feltündököliető, feltündököltetö? Heves vármegye közönsége 1906 őszén külön emléktáblát állíttatott a templomba a népszerű kuruc generális emlékezetére. Az ünnepi beszédet Tliaty Ká mán mondotta, ★ Annak, hogy Rákóczi a szabadság-zászlókkal bejött az országba, immár 250 esztendeje, Kétszázötven esztendő nagy idő, szép idő! De a kuruc vitézek nem tudnak mcghcimi, ködparipákon, a képze.et mesebeli *altosain csak visszatérnek ám a kései utódokhoz; a tárogató édes-bús hangján szólnak hozzánk. Hallgassuk csak a gyöngyösi tárogatóst: Almafa, almafa, gyöngyösi almafa, A kuruc katona megpihen alatta. Karddal szántja földjét, vérrel boronálja. Mégis a hazáját igazán szolgá ja. * Lobogtatja ott :s Rákóczi zászlaját, Fujdogát a szétlő Bécs alá, Bécs alá. Fakó lovam lába Bécs mezejét járta. Nyugszom immár mostan Gyöngyös városában. Intelem ez, hata'mas intelem! Nekünk, késői utódoknak oly igazán, oly forró szívvel keli szeretnünk a szülőföldet, a hazát, s ennek dolgozó népét, amilyen igazán, híven, gyakorta a vére hullásával szerette, ápolta, védte Rákóczi nagy generálisának, Bottyán apónak a katonája. KoiacsLovszky Lajos EGY FALUSI NÉPKÖNYVTÁROS (Tudósítónkból.) Urbán János fiatal tanító TarnaörsÓn. Szerény és komoly pedagógus, de ha kell, tud vidám is lenni, ezért a tanulók és, a község dolgozói egyaránt szeretik. L'rbán dános szülei a felszabadulás előtt néhány hold bérelt földön gazdálkodtak, sok nélkülözés jutott osztályrészül a családnak. A nélkülözésben meg- edzett fiú szorgalmasan járt az iskolába s jól i-s tanult. Elérhetetlennek tűnő vágya volt, 1 ogv tanító lehessem, de erre kevés remén ve volt. A felszabadulás után az álom valósággá vált — tanító lehetett. Célja: minél eredményesebben dolgozni az évszázados elnyomás szellemi sötétsége ellen. Ezért váltatta a könyvtári teendőket, is. Urbán János nemcsak ió tanító, de jó könyvtáros is. Jó munkája révén 600 olva- sóia van a könyvtárnak, tsz- tagok, dolgozó parasz'ok és tanulók. A könytárlátogaitók szarna egvre szaporodik. A mu't hónapban 24 úi tagot toborzott az olvasók táborába. Most, is tolongva jönnek az olvasók, annak el'enére. hogv a csere az- alig pislákoló petróleumlámpa világánál folvik. Ezen az esíén 76 köte‘et vittek ki a dolgozóik. Eljött könyvet cserélni Szabadó?, István fiatal tsz-tag. aki különösen » történelmi tárgvú regényeket szereti, meg a szovieí polgárháborúról szóló könyveket. Kedvenc olvasmánya Alek- szei Tolsztoj: „Kenvér” című regénye. kedvelt írója Móricz I Zrigmond is. Nagyon örül. hogv végre megkaphatva „Rózsa Sándort”. Urbán János gondoskodott arról, hogy a nyár folyamán a hazatérő dolgozókhoz is eljusson a könw. Az úttörők segítettek neki, akik személyesen vitték el a könyveket az olvasó lakására. Igv elérte, hogv a legna- gyobb munkaidőben Is megártotta a kölcsönzők számát. S az. őszi hónapok ideién a látogatói száma meghaladta az ezret. Urbán könyvtáros, hogv tovább nőve! ie a látogatók, olvasók táborát. az. úttörő pajtásokkal plakátokat készít, melvek feltvviák a dolgozó’,- figyelmét az olvasás fontosságára. Urbán János könyvtáros is — mint az ország annyi könyvtárosa — ezt a munkát társadalmi úton végzi. Szabad ideiének nagv részét áldozza a község dolgozói kulturális életének emelése érdekében. Munkáiét becsülete! e!lát:a. Ha a hevesi járási könyvtártól nem negyed- évenkint egyszer, hanem gyakrabban látogatnák meg es szakmai segítséget nyújtanának neki, sokkal nagyobb eredmény! érne el. A könyvtár könyveinek ösz- „szetéte'e sem., a legîzerep.cs.g: sebb. Sok ugyan a szép és ifjúsági irodalom, de igen kevés a politikai, ismeretterjesztő és an- tikierikális könvv. Ma már az olvasók komoiv igényeket támasztanak az irodalommal, könyvtárainkkal szemben. Igv könyvtárosainknak az a feladatuk. hogv megfelelő könvválio- mánnval elégítsék ki az olvasók igényeit. Sárközi Mik'ós Levelezőink írják ... • Segítsük a gyengébbeket Iskolánkban megtörtént a negyedévi eredmények értékelése. Osztályunk átlaga 3.85, mely eiég szép eredmény. Már csak egykét olyan tanuló van, aki rontja osztályunk átlagát. Ezeket a diákokat mindig biztatjuk és segítünk rajtuk, s így lassan megértik, hogy miképpen kell egy DISZ- tagnak " dolgozni. Bevezettük az Érdemes November 6-án a népművelési minisztérium kultúrtermében ünnepélyes keretek között osztotta ki Darvas elvtárs, népművelési miniszter a szocialista munkáért kitüntetést a kultúrmunka terén kiváló eredményeket elért dolgozóknak. En is közöttük voltam. Meghatódva vettem át a kitüntetést és arra gondoltam, hogy érdemes volt dolgozni.A másik kitüntetést egy hónappal ezelőtt általános sajtóolvasást is. A tanulók nyolcas brigádokra Oszolva közösen rendelik a Szabad Ifjúságot, amelyből tanulmányozzák a híreket, országunkban történő eseményeket és a sportot. Igen érdekel mindenkit a most következő svéd—magyar labdarúgómérkőzés — fejezi be levelét Király Lajos, hatvani tanuló. dolgozni kaptam, amikor a járás legjobb könyvtára cimü vándorzászlót kapta az a könyvtár, melynek vezetője én vagyok. Ezek a kitüntetések még inkább arra serkentenek, hogy ezek után nagyobb lelkesedéssel végezzem munkámat, a népművelés terén, hogy dolgozó népünk mindinkább műveltebb, kulturáltabb legyen. Erdélyi Béla könyvtáros, Tiszanána A Mácsik-műszak jár az élen A forradalmi dekád alatt dolgozóink a műszakiakkal karöltve a legnagyobb lelkesedéssel végezték nehéz munkájukat. A Mácsik-műszak, mely kezdettől fogva magához ragadta a vezetést, megtartotta vezető helyét és elnyerte az üzemi élműszak címet és jelvényt, mert a termelésben, a szénmegtakarításban egyaránt élen járt. Peszleg Ferenc kétszeres jelvényes sztahanovista és brigádja a forradalmi hét alatt 14 vagonnal adott több cukrot dolgozó népünknek. 115.4 százalékkal szárnyalta túl tervét. Hajdú Pál diffúziós brigádvezető több mint 60 vagon répával többet dolgozott fel brigádjával, min*, a többU diffúziós brigádok. A másik műszaknak kiváló dolgozója Mozsár István sztahanovista bepárlós, aki a forradalmi héten is a legjobb átlageredményt érte el. Dolgozóink pontosan betartják a kapott utasításokat, takarékosan bánnak a kapott anyagokkal1 és jól végzik a fehér aranyat adó értékes munkájukat. Vajda József Hatvani Cukorgyár Építkeznek a termelőszövetkezetekben A gyöngyösi járás termelőszövetkezeteiben az őszi munkák mellett nagyban folyik az építkezés is. A visz- neki Béke tsz-ben már befejezték egy 60 sertést befogadó szabadszállás építését, amit helyi anyagokból építettek. Egy 200 férőhelyes baromfiólat és egy öfvagonos kukoricaszárítót építettek saját erejükből, ht azonban még nincs megállás. Most egy újabb ötvagonos kukoricaszárító építését kezdték meg. A takarmány biztosítása érdekében pedig egy 200 köbméteres téglasiló építéséhez kezdtek. Az építkezésben a vámosgyörki Haladás tsz sem marad el. A kis taglétszám mellett a tervezett 200 köbméteres téglasilót felépítették, s tervükön túl még egy 100 köbméteres silógödröt is építettek. A gyöngyöshalászi Kossuth tsz betonelemekből 400, a karácsondi Dózsa 200, a vécsi Rákóczi szintén . 200 köbméteres siló-építését kezdte meg. A visontai Petőfi tsz is szép eredményeket ért el. Minden állami támogatás nélkül 21 férőhelyes sertésfiaz- tatót és 400 férőhelyes baromfiólat készít. Az építkezés már befejezés előtt áll. Azok a szövetkezetek se riadjanak vissza az építkezéstől, melyek nem rendelkeznek helyi lehetőségekkel. Államunk messzemenően támogatja szövetkezeteinket ezen a térén. Tsz-eink vegyék igénybe a kormány támogatását, s építkezzenek, fejlesszék csoportjukat. NAGY KATALIN Hatvan, járási tanács. TI SZÁMÉN TI GAZDAG SZÖVETKEZEI A TISZA megfontolt lassúsággal ballag sekély medrében. A környék lakói jogos büszkeséggel nézik az egykori szilaj csikót, mely most hámbatörve, a közeli falvak új é.eíet épí.ö em hereinek szebb é.etét szolgálja. Az ai Tisza, mely annyi bajt, szerencsétlenséget, tragédiát okozott, most engedelmesen hagyja a vízkieme.öszivattyú mohó csövének, hogy vizét a nagy főcsatornába zúdítsa. A főcsatorna, mint egy megbízható szállító hordj® szél a rizsföldekre a szükséges vizet. Munkálat nem régóta végzi, három évve. eze.ött a kiskörei határ is olyan volt, mint a szomszédoké. Ősszel, tavasszal olyan sima, mintha legyalulták volnai. Alig pár éve változott meg a határ képe. Rizsgátak, zsilipek, árkok, ameddig a szem ellát. Több mint 2000 holdat hódított el a község határából a rizs. A KISKÖREI DÓZSA TSZ ezelőtt két évvel kezdte a rizstermeést. Az első évben sokan ellenezték, mégis elvetettek 30 holdat. „Nem vagyunk mi kínaiak, hogy rizst termeljünk” — méltatlankodtak a. tagok. Az eső év eredménye már megmutatta, érdemes volt fáradozni. Még abban az évben újabb táblák kerültek a gátak közé, bővült a rizstelep. Az idén már értették a csínját a rizstermelésnek. Idejében elvégezték a munkát, s a hálás rizs olyan igyekezettel növekedett, hogy gyönyörűség volt ránézni. A szép rizstáblákat irigykedve nézték az egyéniek, s az I. típusú csoport tagjai. „Miért nem vetettünk mi is? Sokkal nagyobb lenne at jövedelmünk. Jövőre mi sem maradunk rizs nélkül” — határozták e. magukat az egye© típusú csoport tagjai. A Dózsa tsz búzáját, kukoricáját elöntötte a víz. A rizsben volt minden bizodailmuk. Ennek sikerülnie kell .-— mondták'egvmás között. Nem is csalódtak. A búza ugyan gyengén sikerült, de államunk kinyújtotta feléjük segítő kezét 151 mázsa búzabeadást engedett el a tsz-nek. Takarmánybeadásuk is 265 mázsával lett kevesebb. Ebből a mennyiségből 50 hízót lehetne felhizlalni. Nagy szó ez. Érzik ezt a tsz tagjai, most, amikor az évi zárszámadás* készítik elő, mikor azt olvaeha ják a kimutatásokon, hogy a rövidlejáratú hitel elengedése után 6.60 forinttal többe: tudnak kifizetni egy-egy munkaegységre. s ári hallják, hogv 220.000 forint középéi hosszúlejáratú hitelüket csak évek múlva kel! kifizetni A SZÁMOLGATÁS, * tervezgeté© láza hónapok óta buzdítja a tsz-tagokad. Az_ előleg- osztás. a búza és a hízónak való kiosztása még csak kóstoló volt. Az igazi jövedelem csak a rizs betakarítása után került ai tagok zsebébe, kamrájába. A rizs huszonegy mázsa hatvan kilót adott holdanként, de volt olyan táblai, melyrő’ 27 mázsa átlagtermést takarítottak be. S jött az osztozás. A tagok alig akartak hinni a szemüknek. Egy kiló 43 deka rizs jutót* egy munkaegységre. Ladányi János családja 15 mázsa rizst mondhatott magáénak, me'yet a szövetkezet mázsánként 2000 forintos áron azonnal átvett tőié. A rizsen kívül a 28 mázsa búza sem lebecsülendő. A zárszámadás után Ladányiék még 8000 forint készpénzre is számítanak. Lelkesedésben nincs is hiány. Sípos Pál, a tsz juhásza olyan szívvel-lélekke! gondozza a rábízott 400 darab juhot, hogy sok idegen jószag megirigyelhetné. Mikor átvette a juhnyájat, sántaságban szenvedett a, legnagyobb része. Sípos Pál pár héten belül kigyógyíioifa a beteg nyájai*. Lányával együtt vigyáz a nyájra. Ketten 883 munkaegységet szereztek, s majdnem 13 mázsa rizst vittek haza az osztozkodáskor. A FALUBELIEK NEM NAGYON hitték el, hogy ilyen jövedelme lesz a Dózsa tsz tagjainak. Csak akkor oszlott el kéíeívük. mikor a szövetkezet tagjai!, Talmács László. Varga János, meg a többi szorgalmas tag e'edó ház után kezdett érdeklődni. „Na, ennek már a fele sem tréfa. Ezek tényleg sok pénzt kapnak” — °s*ek gondolkodóba a falu lakói. De még nagyabb volt a csodálkozás, mikor szájról szájra "öp- pent a hír: „már tíz csoporttá® vett házat, nem is akármilyet, 20—25.000 forintosat.” — Ha ezelőtt két évve! azt mondja nekem valaki, hogy én most 24 és félezer forintért házat veszek, kinevettem volna — emlékszik vissza boldogan Talmács Pálné a jövedelemosztásra. ★ Talmács Pál is o*t volt az irodában, az. asztal mellett ült Szántó István, a tsz elnöki;, s néhány vezetőségi tag. Sokan szorongtak rajtuk kívül ott. Suttogó beszéd, izgatott topogás kísérte az elnök szavait. — Jövedelmet osztaná jöttünk, itt van a munkánk gyümölcse — mutatott ai nagy pénz- halomra az asztal közepén. — Reméljük, jövőre még szebb életet tudunk terem'.eni — mondta meghatottál! s megkezdődött az emlékezetes nap legszebb órája. — Talmács Pál — hangzott az asztal felől. — Rizseíőleg: 24.000 forint. TALMACSNAK ELAKADT a lélegzete. Há;t lehetséges ez? Hogy én, az egykori cseléd, ennyi pénzt kapjak előlegbe? Ebből már megve- heíem, amire régen vágyok — a háza*. Olyan jóleső érzés volt arra gondolni, hogy végre a nyolc gyerek, meg az asszony új családiházba költözhet. Ott várják este munka után... talán egy kfs kert is lesz, istálló, mert ke!! a tehén is — röpködtek a tarka gondolatok a fejében, mikor elindult, az asztal felé. — Tartsa ai karját — mondta moso'yogva az elnök — s erre feleszmélt. — Minek? — Hát a pénznek. Csak nem gondcija, hogy a markába elviszi — s az ámuíó Talmácsnak telerakta az ölét 100 és 20 forintosokkal — fel eg-sren a villáig. Fürge lány nyitotta az ajtót, nézte a boldog embert, aki azt sem tudta, hogy jutott ki az utcára. Ment. sietett haza. nem hal'otta, ha szóltak hozzá, az ajtó kilincsét is alig bírta lenyomni elfoglalt kézévé Odabent az asztalra: borította a köteg százasokat és a kék húszasokat, erö^enül hanyatlott a lócára. — AZ A KUTYA SZÍV nem tud nyugodni — szólt feleségéhez, kezét mellére szorítva. Felesége, mint egy szobor állt a tűzhe’v mellett, kisfia, mi: sem sejtve, a szoknyáját cl- bálta. — Ugye. sárkányt csinálunk belőle? Ugye. édesanyám? — De Talmácsné a|ig jutói* szóhoz — Mi bajod neked, honnan ez a sok pénz. — Kaptam. Érted, kaptam. Ennyit adtak előlegbe. — Az asszony csak nézet*, nem akart hinni szemének, boldogan felnevetett. — Hisz akkor szaladok Fodorékhoz. léelője- gezem a háza*, tudod, ott az állomásnál, nehogy másnak eladja. — Házat... Kétszobásat.. . Konyhával, kamrával — mormolta fé hangosan Ta’mács, s derült arccal nézett fiatalosan kiperdülő felesége után. Három nap telt «■!> * TaJmáosék régi háza előtt a szövetkezet kocsija á It. Segített a családnak, az új otthon elfoglalásában. A tíztagú Taimárs- család új házba költözött., HOGY TUDJÁK MINDEZT meghálálni? Taimácsné erre-is megfelelt. „Jövőre, aki csak egy szál füvet is ki tud szakítani, az mind a ri/.síöldeken szorgoskodik. Jövőre még több munkaegységet szerzünk, hogy a szöveíkézétíel együtt a mi családunk is jobb életet éljen.” Szépen gyarapodik, gazdagodik a szövetkezet is, együtt a tagokkal. A szövetkezet vagyona közel -ál: a kétmillió forinthoz, míg a kezdetben? Két lovuk és 20 sertésük volt, az: is az államtól kapták. Most már 31 lovat, 330 ©értést, 75 szarvasmarhát, 400 juhot, ugyanannyi baromfit mondhatnak maguknak Növekedett a tagok jószágájlománya is. Ezen az őszön nyolcán vásároltak a hitelakció keretében üszőt és tehenet. így telt el az ő>sz. Örömben, munkában. De tévedés lenne azt gondolni, hogy most már pihenőre térnek a szorgalmas munkáskezek. Nem. Az iroda mellett saját erejükbe! ku'túrházat építenek a tsz dolgozói, hogy a téli napokon legyen hol szórakozni, tanulni. A malteroskanal nemcsak itt forog az őszön, megépítik a 25 méteres, 1000 baromfi befogadásárai alkalmas baromfióiat. S hogy az ál'atgondozók munkáját megkönnyítsék, vízvezetéket épí'enek aiz istállóig Még az ősszel kész lesz egy fül esztökamra és egy kinti etető a sertések részére. Szép tervek ezek és megvalósíthatók de a legszebb munka, mely a legjobban szívéhez nőtt minden tagnak, a rizstelep bővítése. Az eddigi rizstelepei hatvan holddal bővítik, a régi „kihasznált” teleprészt vetésforgó szerint más növénnyel ültetik be. Nagy munka lesz a rizstelep bővítése 3000 köbméter földet kell megmozgatni a szövetkezet tagjainak. Az állam segítsége itt sem soká várat magára. Több mint 10.000 forinttá' segíti a nagy munkát. Szántó István, a szövetkezet e’nöke örömmel: vette a tagság akaratát a 10 holda© halastó építéséről. mert ezzel jövőre újabb ezresekkel lesznek gazdagabbak a szövetkezet tagjai. A Petőfi „jámbor Tiszája” nem rémitge* többé a Kisköre népét, vízével engedelmesen táplálja a kövér pontyokat, öntözi szorgalmasan a végeláthatatlan rizstelepet. Kovács Endre
