Népújság, 1953. október (79-87. szám)

1953-10-15 / 83. szám

7 rFPÜJ SÄG 1953 október 15. AZ ÜJ SZÖVETKEZETI TAG A sapadt, kisirt szemű asszonyka szomorúan fiit a durva, keményfából összetákolt széken. Tér­dén szöszkehajú kislány küzdölt az álom ellen. Kicsi szeme mind gyakrabban csukódott le, míg végül fejét anyja ölébe bocsátva álomba merült. A füstös petróleumlámpa kanóca izzani kez­dett, de Sebökné nem mozdult, hogy megiga­zítsa, sajnálta megzavarni az ölébe fekvő ártat­lan teremtés álmát. Tekintete gyakran szállt az ósdi falióra felé, mely az éjfél közeledtét mu­latta. Fázósan megborzongott, férjére gondolt, aki eben a farkasordító hidegben didereg vala­hol. Tél idején képesek egész nap hajtani. Tehe­tik vele, hisz cseléd, sóhajtott szomorúan, § szeme fáradtan járta körül a cselédszoba min­den szegénységét, a hideg tűzhelyet, a csombor macskát, mely fázósan gubbasztott a sütő ajta­ján. Az udvar felől léptek hallatszottak. Sebőkné izgatottan nyitotta az ajtót. Kopott bekecsében, otromba cs'-zmájába bujtatott lábát nehezen von­szolva Sebők Mihály lépett be, nyomában szem­telenkedve hideg levegő tódult a szobába. — Hol jártál ilyen soká? — Fordult hozzá felesége, s szeméből már csordult az első könny­csepp, ahogy összeíagyott emberét nézte. — Ho! jártam? Esküvőn! — Robbant ki a ke­serűség Sebőkből — inkább segítenél a csizmát lehúzni, egész ráfagyott a lábamra, — Nehéz­kesen leereszkedett a k'sszékre. Felesége pi- ezegve kezdett hozzá. A fagvástói megduzzadt láb nem akart elválni a csizmától, hasztalan voH ai sok kínlódás, szét kellett vágni a csizmaszá­rát. A meggémberedett láb sután mozgott, örült, hogy kiszabadul börtönéből. — Feküdj le. majd megmelegszik,— aián’otta gyorsan férjének. — Nines ezeknek szívük. Igÿ tönkretenni az embert, — zsörtölődött magában, nehogy véletlenül az intéző úr is menha'Fa. Alig szunnyadt el a kis család, erélyes dörömbölésre ugrott fel álmából Sebők, s bosszúsan botorkált az ajtó felé. — Ki az? — Kérdezte átmosan. — Én vagyok — szólt az intéző, — nyisd ki az ajtót. Az in­téző papucsban, hálóköntösben csörtetett be, flnnvásan húzta e! az orrát a cselédszoba kö­zepén megállva. — Fogj azonnal. Mihály. Indulni kell. Reg- ge’re Verpeléten kell lenni. — Hiszen most érek hazat — Próbált el en- kezni Sebők. Az intéző most már dühösen kiabált. — Ki az első kocsis? Tán én fogjak be helyet­ted? Nem eleget kuksoltál már az ágyban. —_ S szájából csak úgy folyt a pszkolódás, s éktoen káromkodás közben csapta be a cselédszoba roz­zant ajtaját. — Több mint két évtizeden keresztül ilyen volt Sebők M:há!v élete. Első kocsis volt. de kutvába se vették. Hajtották éjszaka, hajtot­ták hóban-fagyban. Sebők még jobban elviselte a bántó szót, ha­bár forrt bertne a düh, tartóetatni kellett magát, de felesége csak a sírásban talált vigasztalást. Az élet őt csak sírni tanította meg. Halvány arcán gyakorta foly'ak a könnvek. hiába biz­tatta férje, ne félj. nem 'es? ez f°"v soká. De az asszony már nem hitt a s-ípvaknak. Sebők Mihálynak csak 19*5-től lett igaza. Egy ,$seléd számár^ lehet swbb valóság, mint az újonnan kanott három hold fö'dben. meg a kis magyar hold szőlőben gyönyörködni és abban dolnőzni saját belátása szerint, intéző nélkül?; Egv éve e'mnlt már. hogy az átkos em'éku rse'édszobs helyett takarog kis tanvát kantak köz»' a műú*hoz. A tanya körül a v:son*ai Petőfi tszo« ha'-a'zos zöld szőlő;e kapaszkodik a domboldalon A kis tanya a szőlő közepén szi- pe'kéni élt a maga egyszerűségében, gazdaia még magának kapálgatott. Ez az év hozta meg a fordulatot Sebökék tanyáján. Eddig is figyelte a falubeli tszcs életét, attól a pillanattól, mikor 10 új gazda Ö3<szeá lt közösen gazdálkodni, kik­nek cs pán földjük volt, de kevés jószággal ren­delkeztek. Egy év után lova, sertése is volt a csoportnak. Olt kapálták a szőlőt, olt permetez'ek Sebő­kék ablaka előtt. Az ebédszünetek gyakran oda­csalogatták az öná ló életet próbálgató Sebőköt. Ilyenkor aztán megindult a beszélgetés. Szabó Béla, Bernât Lajos bácsi sokat beszélt a szö­vetkezeiről, hogy milyen termest várnak, arról, hogy majdnem 10 liter bor jut egy munkaegy­ségre. A mag ezzel el volt vetve, de m’nt a kímélet'en téli fagy, úgy jött rá az e'l-enség hír­verése. Gyakran hallotta a korcsmában -— a tszcs-sek? azok merz egyebei se tudnak, csak egymással veszekedni, meg hogy cselédek azok. Av sem próbálta meg a cselédséget, aki ilyet mond. Hol itt a? intéző, az «stör? Akik maguk közt dönt’k el, hogv s mint legyen, jobb az é'e'ük, azok nem cselédek. A cselédnek nincs be'eszó'ása semmibe. Ecryik nap aztán nagy szóvá] rukkol; ki Bér nát Lajos. — Te Mihály, úgy vagy már itt köztünk, mintha hozzánk tartoznál. Házad Is a szőlő közepében. En mondom neked, nem jársz rosszul, ha belépsz. Legalább vigyázol a sző'őre, min­dennap látod, nem bántja-e valami betegség. — András bácsi! Tudja-e, milyen sokáig vár­tam én erre a három hold földre? Ma'dnem 30 év'g. Most meg csak úgy. megszabaduljak tőle? — kérdezte Sebők nagy gondolkozva. — Hogy, hogy megszabadu'sz? H:si?en a szö­vetkezet földié épúgy a tied is lesz, mint az enyém. Nem három hold, hanem 100, később meg ezer — magyarázta neki nagy hévvel Bernét bácsi: Sok ilyen beszélgetés zajlott le köztük, míg végre Sebők határozott. Az ősszel majd meglátjuk — mondta mosol vogva Bemátnak. Inkább a 100 holdon dolgozom, mint a hármon, jószág-felszerelés nélkül. Ha szántani ke!!, 260 forintot fizetek holdjáért. A F varosoknak is ne­héz ezreseket kell kiadnom, még sincs úgy meg­művelve a föld, mint ahogy lenn: kellene. Az ősszel újra károgtak a varjak. A „mó­dosak” úgy pocskondiázták a szövetkezetét, mintha minden tehetetlen dühüket raita akar­nák kitölteni. Sebők Mihály hű maradt 'ígéreté­hez. Kitartott a szövetkezet mellett. S mikor egy estefelé elindult, hogy elmondja szándékát a szö­vetkezeti tagoknak, felében mégegvszer e’len- őrizte, jól ezámolt-e. A szövetkezetiek 10 l'ter bort kapnak munkaegységen Irént. Egy-egv tag­nak 20—25 hektó is jut. Hat kiló búzát osztottak egy munkáé,gvségre előlegként, színién össze­jön belőle a. háziszükségletre való. Ha belépek, tehén vásárlásra 2000 forint kölcsönt kapok. Ebből megvehetem a régen óhajtott veres-tarka tehenet, két kis szöszke unokám friss téjet 6zür- csöihet mindennap. Az de borból megvezem a hízót, ezzel se kell a szövetkezetét terhein. Tehát jó volt a számítás. Sötét lett, mire a, faluba ért. A Petőfi tsz iro­dájából ismerős arcok néztek feléje. A küszöbön megtorpant. Még mindig nem késő — gondolta. Keze a> kilincsre tévedt, s bátran lenyomta, ott állt a kíváncsian feléje forduló szemek pásztájá- ban, kalapját cserélgetve egyik kezéből a má­sikba. A szemek bátorítóan néztek feléje. — Eljöttem hozzátok, ahogy a nyáron megígértem —- szólalt meg végre, « keze az izgalomtól k’ssé remegve vezette a to'iat, mikor revét odakanyarította a belépés' nyilatkozatra. Pár perc mu-lva már ott ült Szabóék közt s figyelte, hogy határoznak sorsuk felől az új élet emberei. Kovács Endre. H I K E K — AZ EGRI ÚTFENNTARTÓ VALLALAT bércsoporljánaK doigozój levélben üdvözölték a szakszervezetek világszövetsé­gének III. tom grass'usât, sok siker! kívántak munkájukhoz és ígéretet lettek, hegy ezentúl még nagyobb erővel harcolnak a szocializmus felépítéséért.- HEVESMEGYEI KÉPZŐ­MŰVÉSZET! MUNKACSO­PORT képzőművészeti kiáll táét rendez a pedagógiai főiskola dísztermében. A kiállítás meg­nyitása 1953 október 18-án déi- eló'tt 11 óra1 or lesz. A k’á’Iítás megtekinthető mindennap déi- e'ő‘t 9-től 1-ig és délután 2—7 óráig. — MEGKEZDŐDÖTT a ta­nítás a 216-os számú vájár­tanuló intézetben — írja Kor­mos András levelezőnk. A fia­talok között lelkes verseny folyik mind a tanulásban, mind a munkában. Valameny- nyl fiatal ígéretet tett, hogy követik azoknak a bányászok­nak a példáját, akik a felsza­badulás óta már annyiszor be­bizonyították, hogy a legelső sorokban küzdenek népünkért. — AZ EGRI MEGYEI BÍRÓSÁG Nagy m. Gábor, Cseh Ignác és Vereb Illés kömlői lakosokat termelőszövet­kezet elleni Izgatás bűntettében bű­nösnek mondta ki. Nagy m. Gábort kétévi börtönre, 1000 forint értékű va­gyonelkobzásra, 500 forint pénzbün tetésre és három évre a közügyektől való eltiltásra; Cseh Ignácot két év és hathónapi börtönre, 1000 forint ér­tékű vagyonelkobzásra, 500 forint pénzbüntetésre és három évre a köz­ügyektől való eltiltásra; Vereb Illést egy év hathónapi börtönbüntetésre, 1000 forint értékű vagyonelkobzásra, 500 forint pénzbüntetésre és két évre a közügyektől való eltiltásra ítélte. Nagy m. Gábor a kömlői Szabad­ság, Cseh Ignác, Vereb Illés pedig a kömlői Rákóczi termelőszövetkezet ben fejtett ki bomlasztó tevékenysé get. HÍR A Szovjetunióban az utóbbi időben sokat fejlődött a gépkocsiközlekedés. Az ötéves terv folyamán kétszeresére emelkedett az állandóan működővé rosközí autóbuszvonalak távolsága. Sokezer munkás, alkalmazott, kolhoz­paraszt saját gépkocsiján tesz hosz^ szabb kirándulásokat a Szovjetunió területén. A2 útvonalak mentén benzintöltő­állomások vannak. A töltőállomáso kon az utasok és sofőrök mindent megtalálhatnak, amire szükségük van. Minden töltőállomáson benzint és olajat . vehetnek fel az autók, ap róbb javításokat eszközölhetnek és megpihenhetnek a vendégfogadóban. Szakmunkások vizsgálják meg és mossák le a gépkocsikat, az elhasz­nálódott alkatrészeket kicserélik. A töltőállomások száma állandóan növekszik. Többezer utas utazik ma már a Szovjetunióban saját gépko­csin, taxin, vagy autóbuszon. (MTI) A hatvani MÁV állomás pártszervezeteinek munkájáról (Tudósítónktól.) A z első félévi, majd a har- madük negyedévi terv si­keres teljesítése után állomá­sunk dolgozói lendületes munká­val fogtak hozzá a IV. negyed­éves terv teljesítéséhez, az őszi béke-szállítások sikeres végre­hajtásához. A harci feladatokra való moz­gósítás, annak irányítása és el­lenőrzése elsősorban az állomás pártszervezetének a feladatai.de hogy a pártszervezet betöitsP ezt a szerepét, javítania kell eddigi munkáján. Az év első felében el­ért sikerek, a minisztertanács vándorzászlaiának elnyerése, ön. elégültté tette a pártszervezet vezetőit és nem foglalkoznak eleget az előttük álló feladatok megoldásával. A Központi Veze­tőség június 27—28-i határoza­tát tárgyaló pártaiktivaértekezlet és az utána lezajlott taggyűlések keveset foglalkoztak a -kommu­nisták termelési feladataival, melyek az őszi forgalomban rá­juk hárulnak. A beszámoló is — melyet a pártszervezet titkárá­nak helyettese Czák elvtárs tar­tott — személyi problémáikkal volt tele. Az egyik legnagyobb (libája az állomási pártszerveze­teinknek, hogy az egészséges bí­rálat. a hibák kijavítására való serkentés, helyet; csak személyes­kednek. adatokat gyűjtenek egy­más ellen, haragszomrádot ját­szanak. Növeli a hibát, hogy ez a Miskolci Igazgatóság politikai osztályának tudtával történik, mégis mindezideig nem léptek közbe az egészségtelen állapot megszüntetése érdekében. A z aktívaértekezleten, a tag­■'* gyűléseken hozott határo­zatok sincsenek végrehajtva min. den esetben. A határozatok meg­szabták: a pártvezetőség kéthe­tenként rendszeresen megtartja a vezetőségi értekezletet az ailap- szervi titkárok bevonásával, az alapszervek népnevelőinek és pártcsoporti a inak értekezleteit rendszeresen megtartják. Egyik sem lett a- múlt hónapban végrehajtva. így soha nem ér­vényesülhet ai kollektív vezetés, a régi vezetési mód. az egysze­mélyi parancsolgatás fog ural­kodni a pártszervezetekben. A pártcsoportokkal, a nép- nevelőkkel való foglalko­zás hiányai az oka annak, hogy a párt és a tömegek kapcsolata meglazult állomásunk területén. A párttitkárok, a vezetőség tag­jai igen ritkán keresik fel dolgo­zóinkat, párttagjainkat a munka frontján. Pedig sok értékes ja­vaslat, bírálat hangzana el. ha beszélgetnének a dolgozókkal. Ezt a Negyedik Békekölcsön- jegyzés alkalmával is tapasztal­hatták a pártszervezet vezetői. A pártszervezet vezetősége megelégszik a- norm a irodában kapott 10 százalékos ver­senyeredménnyel és a szá­zalékos végeredménnyel és a százalékok mögött nem kere­sik az embereket, akik az ered­ményt elérték. A nem kielégítő munkát bizonyítja az is, hogy előfordulhat olyan eset, mint a második alapszervezetnél, ahol a tagjelölífelvételre jelentkező Mészáros István kocsirendező felvételi kérelme három hónap óta, Szigetvári István, az áru- irányítócsop<jrt vezetőjének ké- re’me másfél hónapja porosodik Kocsis László Vezetőségi tag asztalfiókjában; vár a kivizsgá­lásra. üedig a kommunista vasuta- sok nagy többsége példa­mutatóan veszi ki .részét a ter­melőmunkából, s egyik legfon­tosabb feladatuknak tartják: pél­damutató helytállás az őszi for­galomban. Tóth Sándor, Mont- val Ferenc forgalmi szolgálat- tevők, Kaszás László térfelvi­gyázó, Gaál Ignác szolgálatve­zető váltóőr. Kovács István gu- rítós váltókezelő, Pénzes Antal kocsirendező kimagasló eredmé­nyeket érnek el brigádjukkal együtt. A most megkezdődő politi­kai isko'ákon — melyekre a szervezés, a kiválogatás a II-es aiapszervezet részéről tel­jes egészében megtörtént — az új káderek nevelése, az őszi forgalom és az elméleti problé­mák összekapcsolása legyen a legdöntőbb feladat párt6zerve zeteink előtt. De ez még kevés- A pártcsoportok és a népneve lökkel való foglalkozás azoknak helyi érvekkel való ellátása a végzett munkának a helyszínen való ellenőrzése, csakis ezzel tud a pártszervezet komoly 6e gítséget adni párttagjainknak és pártonkívüli dolgozóinknak. Ha a pártszervezet vezetősége többet tartózkodik a dolgozók között, meghallgatja problémái­kat és intézkedik azok orvos­lásáért, ha a népnevelők megmu tátják azokat az eredményeket, melyeket a párt irányításával érünk el nap mint nap, ha párt- csoportbizailmiaink nevelik a hozzájuk tartozó párttagokat, eredményesebb munkát tudunk végezni 3 IV. negyedévi terv teljesítéséért vívott harcban. Pogonyi Lajos „A hevesi járás legjobb könyvtára"' 1953 október 9. nevezetes nap Tiszanána népkönyvtárának életében. Ezen a napon adta át a járási könyvtár vezetője könyvtárunk részéi-e a vándorzászlót, melyen ez olvasható: „a hevesi járás legjobb könyvtára". Hosszú utat tett meg Tiszanána népkönyvtára, míg el­jutott idáig. Két évvel ezelőtt két darab szekrényben 242 darab könyv alkotta népkönyvtárunkat. Körülbelül 80 olvasó láto­gatta kultúrtermünket. Ma már szépen berendezett könyvtárhelyiség, s külön ol­vasóterem várja a dolgozókat. Jelenleg 1800 könyvünk van és novemberben újabb 300 könyv érkezik a népkönyvtári köz. pontból. Az olvasók száma már az 1080-at is meghaladja. Ezeken az adatokon is lemérhető Tiszanána kulturális éleié­nek fejlődése. Én, mint a könyvtár vezetője úgy igyekszem', hogy az ol­vasók számát méginkább növeljem, hogy ne legyen egyetlen ház se a községben, ahol ne olvasnák a könyvtár köny­veit. ERDÉLYI BELA levelező ISMERD MEG A (SZOltf ellinilít TRAKTOROSLANY írta : L. Kutukov 1948-ban alakult meg a falu­ban a Szjadc-kolboz. Linda édes­apja habozás nélkül belépett a kolhozba. Jól látta, hogy az észt parasztságra csak a kolhoz­ban vár az új, boldogabb élet. Linda akkor 17 éves volt. Ö is munkát kapott a kolhozban. Először a lovakat gondozta, ké­sőbb a szántóföldi brigádban dolgozott. — Dolgoztam, ahogyan a töb­biek — mondja Lbida. Arról szerényen hallgat, hogy nagyon is szorgalmasan dolgo­zott. Bármilyen munkát kapott, mindig lelkiismeretesen teljesí­tette. 1951-ben a traktorokhoz ne­vezték ki farosnak. Lindának na­gyon tetszett a gép. Tágranyilt szemmel figyelte a traktorosok munkáját. Gyakran gondolta: „Milyen jó lenne traktorosnak lenni. Megtanulnám, hogyan ve­zetik a traktort, vezethetném ezt az erős, engedelmes gépet, megművelhetném vele a kolhoz földjeit." Lindát egyszer magához ké­rette a koihozetnöfc. — Akarsz traktoros tanfolyam­ra menni? — kérdezte. Lindában új erővel támadtak fel gondolatai, amelyek nem hagyták nyugodni, amióta a traktor mellett dolgozott. A kcihozelnök javaslata vágyainak teljesedését jelentette. — Hogyne mennék! — felelte. — Őszintén szólva, kicsit el­nehezült a szívem, amikor eljött az ideje, hogy búcsút vegyek a családtól és messze vidékre utazzam — meséli Linda. — Ag­gasztott az is, vájjon képes le­szek-e megtanulni a traktorosok művészetét? A traktoros iskolán azután már minden nagyszerűen ment. Per­sze, sok kitartás és szorgalom kellett az elméleti ismeretek el­sajátításához. Linda azt is érez­te, hogy általános ismeretei kis­sé hiányosak. Állhatatos mun­kájával azonban ezt a hiányt is áthidalta. Különösen szerette a gyakorlati munkát, az első pró­bálkozásokat a traktor vezetésé, vei Egyre világosabban látta, hogy a traktorvezetéshez nem erő, hanem értelem és szaktu­dás kell. A tanulás hónapjai gyorsan tovaszáíltak. — Egyszerre két nagy öröm is ért ott; traktoros lettem, fel­kor Lindának a gyakorlati mun­kában kellett megmutatnia; ml' is tanult. Lindát a kommunista Oszkár Szónk brigádjába osztot­ták be. Segédvezető lett egy U—2-es traktoron. A traktor el­ső vezetője Jurij Reiner, idősebb, tapasztalt traktoros volt. Linda felült a traktorra és megindította. Nagyon izgatott volt, de igyekezett leküzdeni az izgalmat, amikor a kormányke­rékre tette kezét. A traktor fel- zúgott, megindult és mögötte ki­fordult az első barázda. Sokan jöttek el a kolhozból, hogy meg­nézzék Linda első önálló trakto­ros munkáját. A traktor útjának első’ néhány méterén még egyenlőtlenül ha­ladt. Néhány óra múlva azonban a fiatal traktoroslány már meg­ismerkedett a géppel, izgalma és bizonytalansága elmúlt, keze biz­tosan fogta a kormánykereket. A hatalmas traktor engedelmes­kedett a vékony termetű fiatal lánykának és egyenletesen, szé­pen dolgozott. — Bátran! — mondta a bri- gádvezető. — Csak rajta! Linda Reimai nemsokára je­lentkezett, hogy ne csak nappali, hanem éjszakai műszakra is osz- szák be. Linda nagyon megsze­rette a traktort. Büszkén mon­dogatja: — Nézzétek, hogy hallgat rám ez a nagy gép! Jurij Reiner régi traktoros, sok segédvezetővel dolgozott már. — Egy sem volt még olyan ügyes, mint Linda — mondja. — Amikor átveszem tőle a kor­mánykereket, a traktor mindig ragyog a tisztaságtól. Minden a legnagyobb rendben van. Bár­hogyan akarnék is zsörtölődni, nincs miért. Linda Reimai az első évben 130 százalékra teljesítette az évi tervét. Munkatársai tisztelettel néznek a szerény, egyszerű észt lányra. Mindenki úgy véti: Linda méltó a nép bizalmára. Az idén februárban meg is választották a pjarnuszi területi szovjet kül­döttjévé. A választások előtti gyűlésen' Marta Kagu kolhozparasztasz- szony ezt mondotta­— Milyen nagyszerűen dolgo­zik ez a fiatal traktoroslány! Linda Reimalt egyszerű, szerény kislánynak ismerjük, aki csak azzal tűnik ki. hogy nagyon szereti munkáját. Mégis egy ki­vettek a Komszomolba — meséli csit mindazt az újat látjuk ben- mosolyogva Linda. ne, amit a szovjet hatalom ho­Azután eljött az a nap, ami- zott nekünk. Kolhozelriök-tanfolyam A Szovjetunió számos kerületéből érkeznek kolhozelnökök a moszkvai ,K. A. Tyimirjazev” mezőgazdasági akadémia tanfolyamaira. Az akadé­mia szaktanfolyamain marxizmus— leninizmust, matematikát, kémiát, fi­zikát és orosz nyelvet tanulnak, ezen­kívül földműveléssel, állattenyésztés­sel, növénytermeléssel és rétművelés­sel is foglalkoznak. A tanfolyamok hallgatói gazdaságtani kérdésekkel ismerkednek, tanulmányozzák a kol­hoztermelés megszervezését, a mező­gazdasági gépeket. Hasonló szaktan- folyamokat szerveznek Bjelorussziá- ban, Ukrajnában. Grúziában, Ka­zahsztánban, Üzbekisztánban és a te­rületi központok több más helyén. A képen: a kolhozelnökök különböző körülmények között termelt paradi- csomfaitákat vizsgálnak. Balról jobb­ra: Ljubov Gunyina, a ..Krasznij Kol- lektyiviszt” kolhoz elnöke (Jaroszlav terület), Szergej Berjozin. az ..Előre” kolhoz elnöke (Jaroszlav terület) és Ivan Tyakoskin, a ..Vorosilov” kollio* elnöke (Kalinyin terület).

Next

/
Oldalképek
Tartalom