Népújság, 1953. október (79-87. szám)

1953-10-08 / 81. szám

1953 október ft. N f P ÍJ J S ÁG 3 HOGYAN KÉSZÜLTEK FEL MEGYÉNK CEMENTGYÁRAI AZ UTOLSÓ NEGYEDÉV TERVTELJESÍTÉSÉRE A Magyar Dolgqzók Pártja ** Központi Vezetőségének határozata alapján negyedéven­ként tervismertető-értekezl eteket kell tartani minden vállalatnál és üzemnél, hogy a dolgozó tö' megek bevonásával az üzem vezetősége felmérje az elmúlt negyedév eredményeit és hiá­nyosságait, s annak alapján megszabja az új negyedév fel­adatait, tennivalóit. Megyénk két cementüzemében szeptember 28-án és 29-én tartották aterv- ismertető-értekezleteket. A Sely- pi Cementgyárban Leffe’.holcz István főmérnök, a Bélapátfalvi Cementgyárban Chikány elvtárs főmérnök számolt be. Leffelholcz elvtárs alapos gondossággal tanulmányozta az elmúlt negyedév alatt készített jegyzeteit. Beszámolójában kü­lönösképpen hangsúlyozta, hogy a harmadik negyedévi tervben jobb eredményt is érhettek vol­na el, ha felszámolták volna a fegyelmezetlenséget. A fegyelem lazulásához elsősorban az já­rult hozzá, hogy egyes műve­zetők nem harcoltak eléggé a lazaságok megszüntetéséért. Bí­rálta a párt és a szakszervezet munkáját is, hogy nem végez­tek megfelelő felvilágosítómun­kát. Leffelholcz elvtárs ismer­tette a negyedik negyedévi terv feladatait, hónapokra, napokra, üzemrészekre felbontva. A z értekezleten Szűcs János ^ égető kifejtette, hogy a tervteljesítés egyik legfontosabb feltétele a kőellátás folyamatos­ságának biztosítása. Ha ezt biz­tosítja az üzemvezetőség, akkor 19 vagon helyett, 19.5 vagon künkért lehet feldolgozni és biztosítani tudják az élüzemjel- vény megtartását. A Bélapátfalvi Cementgyár­ban hiányos volt az előkészü­let a műszaki vezetők értekez­letét megtartották ugyan, de elég későn, az egész .munkához, csak szeptember 25-én láttak hozzá. Az üzemi bizottság sem sarkalta megfelelő módon az ér­tekezlet megszervezését, arra hivatkozva, hogy a minisztérium nem adta még meg a tervet. Tény, hogy terv nélkül nem legeredményesebb az előkészü­let, de még meg kellett volna tartani a kibővített OB-ülést, hogy üzemrészenként értékeljék az elmúlt negyedév tapasztala­tait. Ennek elmulasztása volt az oka, hogy nem volt eléggé eredményes a tervismertető-ér- tekezlet. A cementüzem dolgozói a ^ tervismertető-értekezleten egyáltalán nem szóltak hozzá, egyrészt, mert nem voltak meg­felelően felkészülve, másrészt, mert a műszaki vezetők nem is törődnek sokat a dolgozók ja­vaslataival, s azok végrehajtá­sával. Legutóbb egy megbeszé­lésen a cementüzem dolgozói például nyolc javaslatot terjesz­tettek elő, mind házilag meg­valósítható — mégsem történt semmi végrehajtásuk érdelében. Elmondják a dolgozók, nogy ezek miatt nem szólnak hozzá az értekezleten, mert javaslatai­kat úgysem hajtják végre. A Selypi Cementgyár főmér­nökének minden útja az üzem­be vezet, ahol a dolgozókkal mindennap megbeszéli a felme­rült problémákat, meghallgatja javaslataikat, s igyekszik azo­kat végre is hajtani. Problémái, val nem restel a párthoz, vagy a szakszervezet megyei szervé­hez fordulni, hogy segítsenek azokon. Ez a módszer nem lenne eredménytelen Bélapátfalván sem. Most a legfontosabb feladat, hogy mindkét cementgyá­runkban tovább javuljon a mű- szaki és fizikai dolgozók kap­csolata, elmélyüljön az üzemi bizottságok tömegkapcsol atai Az ÜB-k, karöltve a műszaki dolgozókkal, a bizalmiakon, bri­gádvezetőkön keresztül szervez­zék szüntelenül a havi munka­versenyt. A versenyben elért eredményeket naponta értékel­jék, hozzák nyilvánosságra. In­duljanak harcba az élenjáró sztahanovisták példamutatásá­val a negyedik negyedévi terv teljesítéséért, túlteljesítéséért. Daragó László, Epítőanyagipari Szakszervezet hevesmegyei elnöke ítéletet mondott a gyöngyösi járásbíróság Tóth Emánuel, szabotáló kulák tszrs-elnök felett (Tudósítónktól,) Alkár Több mint két esztendővel ezelőtt lépett be az akkor meg­alakult Lenin tszcs-be a közép­parasztnak álcázott Tóth Emá- nuet. Tóth olyan jól forgatta a szavakat, hogy a tagság elnök­nek választotta meg. A cso­portban természetesen nem ment iól a munka, a kulák- elnök minden igyekezete oda irányult, hogy bomlassza a tszcs-t, zavart keltsen a. tagság között. Még a jó termés, kor­mányzatunk kedvezményei után is feloszláson gondolkoztak a tagok — jól gyümölcsöztette vezető beosztását Tóth Emá­nuel. Nagy Imre és Rákosi elvtár­sak beszéde után a kulák elnök listát készíttetett, amelyet min­den olyan taggal alá kellett Íratni, „ak: nem híve a szövet­kezeti gazdálkodásnak”, s ki­mondotta, hogy a csoportí októ­ber t-én megszűnik működni. Ez még nem volt minden: a cséplés után azonnal kiosztotta ai vetőmagot is, mondván, hogy most már mindenki vessen úgy, ahogy akar. Ezekután már szinte természetes, hogy a 300 holdas csoportban ezideig még egy szemet sem vetettek el. A kulák elnök a vetés szabotálá- sáért a törvény elé került — a tárgyaláson aztán még egyéb tettei is felszínre kerültek. Az elmúlt ősszel például nem engedett a jószágok részére bíborherét vetni nem vetette el a szerződéses kendert sem, s hiába kérték a tagok, hogy ak­kor legalább kukoricát ültessen a helyére, parlagon maradt a föld. Az idei aratás után. azzal érvelve, hogy úgyis felbomlik a csoport, nem engedte meg a traktoristáknak, hogy tarlót hántsamak. A csoport területé­nek egy része víz alá került, de Tóth Emánuel szántszándékkal nem jelentette ezt a tanácsnak, nehogy megadják a vízkár ese­tére szóló beadási mérséklést, mert ez is keresztezte volna terveit. A tagsággal nem is­mertette a minisztertanács ha­tározatait, elhallgatta mindazo­kat a kedvezményeket, melvek jelentősen emelik ai tagok élet- színvonalát. Az elmúlt őszön hét mázsa búzavetőmagot bíztak rá a ta­gok, de a tárgyaláson kisült, hogy kecskére bízták a káposz­tát, mert a vetőmagnak valami­féle különös úton nyoma veszett. Vetni azonban mégis kellett, nagyon szorgalmazta a tanács, s így Tóth Emánuel kon vielen volt valahonnan sze­rezni vetőmagot. — ezt azon­ban az új termés során levonta a tagság részesedéséből. Kide­rült az is, a tanúvallomások alapján, hogy Tóth Emánuel nem 13, hanem 26 hold földdel lépett a csoportba., de magatar­tása is rávilágított kulák mii voltára. Tóth Emánuel bűnösségéhez nem férhetett kétség, szabotálta a vetést, szántszándékkal szét­bomlasztotta. a termelőszövetke­zetet. meglopta a tagságot, egész dolgozó népünket. Ezért a gyöngyösi járásbíróság Tóth Emánuelt, az atkári Lenin tszcs volt elnökét 2 év és hat­hónapi börtönre, 5000 forint ér­tékű vagyonelkobzásra, 3000 forint pénzbüntetésre, s a köz­ügyektől öt évre való -eltiltásra ítélte. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett. Épül, szépül a káli,, vásár-város" Nagy a sürgés-forgás Ká! ha. tárában lévő mintegy 160 hol­das legelőn. Szorgalmas embe­rek jönnek-mennek, kezükben szekerce, oldalukon a szöges tarsoly: építik a „vásárvárost”. Joggal nevezhetjük városnak, mert kiterjedése jóval megha­ladja az eddigi vásárokat. Már eddig két kilométer hosszúságú pavilont építettek fel. A vásárt október 10-én nyit­ják meg, s két napig várja a vásárlóiét. Ilyen színes és gaz­dag vásár még nem volt a me­gyében, a városok •— Gyöngyös. Hatvan, Eger — áruházai, a föidművesszövetkezetek és a tszcs-k bőséges árukészlettel vesznek majd részt: összesen mintegy 30—40 millió forint le­szállítóit áru ipar- és élelmicik­kel. A vendéglátói pari vállalatok is kitesznek magukért. Az egri vállalat körpavillont építtet, ahol ízletesebbnél-ízletesebb élelmiszereket vásárolhatnak a dolgozóik. A vásár szépségét, érdekességét növeli az eredeti „gulyás és halászlé-csárda”, ahol mindig meleg gulyás, vagy halászlé várja a dolgozókat. A csárda külseje is igen jellegze­tes. „Udvarán” gémes.kút nyúj­tózkodik a magasba. A nyitott tűzhelyeken bográcsokban főzik majd az ízletes gulyást, a ma­gyaros halpaprikást, az ahhoz legjobban értő gulyások, a tiszavidéki halászok. Nagy is az öröm a falu dol­gozói között, mert Kálban rendezték meg ezt a vásárt. Kívül-belüt meszelik, tisztogat­ják a házakat. Várhelyi Flórián­ná és özvegy Mengyi Antalné ugyancsak kiveszik ebből a munkából részüket, özvegy Ki­rály Györgyné meg azért örül, mert az udvarán lévő vendég­látó vállalat vidámmá, hangu­latossá teszi a napokat. Egyelőre még csak épül a „vásárváros”. Az építkezési dol­gozóknak az egri vendéglátó vállalat olcsó, ízletes és bősé­ges kosztot biztosít. Hogy ilyen rohamosan, szinte napok alatt már ennyire tudták felépíteni a vásárt, az elsősorban az építő­munkások odaadó munkájának köszönhető. Számtalan esetben kell megbírkózniok a nehézsé­gekkel. ök azonban megállják a helyüket, s szeptember 9-re átadják a vállalatoknak a szé­pen feldíszített, kész pavilono­kat. Bozsik Gyula „Meg kell mutatnunk : az 1552-es egri hősök városából hogyan lett papi Eger” írta : Dr. Szántó Imre főiskolai tanár A Társadalom- és Természet­tudományi Ismeretterjesztő Társulat október közepén tartja Egerben alakuló közgyűlését, ahonnan az új társulat új mun­kája elindul. A történelmi, filo­zófiai és politikai Szakosztály alapító tagjai szeptember 21-én összejöttek, hogy megvizsgálják szakterületüket, s megtegyék az előkészületeket a közgyűlés si­kerének biztosítására. A történelmi, filozófiai, politi­kai szakosztály munkája lénye­gesen különbözni íog a> régi me­gye: Történelmi Ismeretterjesztő Szakosztály hasonló munkájától. Természetesen a régi Történel­mi Szakosztálynak js vannak érdemei, jó tapasztalatai, ame­lyeket felhasználhatunk további munkánkban. 1953 január— szeptember között 280 előadást tartott megyénkben kb. 15.000 hallgató előtt. Az előadásoknak mintegy feie üzemekben hang­zott el. másik fele pedig falun és a tömegszervezelekben. IV e hibák is jócskán fordul- tak elő a megyei Törté­nelmi Ismereterjesztő Szakosz­tály működésében. A sok elő­adás és a 15.000-es szám mö­gött ott húzódott meg az elő­adások színvonalcsökkenése. Szűk körből kerültek ki az elő­adók. Nem mindig dolgozták bele előadásaikba a helyi ha­ladó hagyományokat, elhanya­golták a szemléltetést, nem te­kintették szívügyüknek a tanári munkaközösségi üléseket. Az új szakosztályra az isme­retterjesztés irányvonalának végrehajtása különleges felada­tó kat szab. A történettudomány területén feladatunk, hogy a dol­gozók megismerjék hazánk tör­ténelmének és a világtörténe­lemnek Riioío.'iabb eseményeit, hogy a do!tj)íök lássák: a ma­gyar nép 1« 9/íú harcok ered­ményeként lett az ország gaz­dája. így nevr/jük dolgozó né­pünket igaz gazait'sá'jeg, így mozgósítjuk öl«i még jafrobb erőfeszítésre a WÉKsrlíst.; társa­dalom felépítése érőikében. A politikai szakosztály első­^rendű feladata a szocialis­ta politikai nevelés elősegítése. Elő kel! segítenie, hogy a dol­gozók tájékozódni tudjanak a kül- és belpolitikai kérdésekben. Feladata: hozzájárulni a magyar nép erkölcsi-politikai egységé­nek megszilárdításához, előse­gíteni a párt és a tömegek kap­csolatának megerősítését. Nem kevésbbé fontos feladata van a filozófiai szakosztálynak, illető­leg a munkacsoportnak sem. Egyik legdöntőbb feladatának tartja a tudományos világnézet, a dialektikus és történelmi ma­terializmus alapelveinek széles­körű ismertetését, a babonákról; vaüásos előítéletekről. szóló ta­nításának ismertetését, az impe- ria’ista filozófiai irányzatok le­leplezését. Népszerűsíti a ma­gyar filozófia haladó hagyomá­nyait, s a pszichológia egyes kérdéseit. ]M eg kell találnunk azokat-L’J' a helyes módszereket, melyek segítségével ismeretter­jesztő munkánkban közelebb tu­dunk kerülni a> különböző dol­gozó rétegekhez. Rendkívül fon­tos az előadások színvonalának emelése és a hazafiságra való nevelés szempontjából a helyi haladó hagyományok feltárása, feldolgozása és közlése. Nem elégedhetünk meg Eger vár 1552. évi védelmének feldolgo­zásával; akad még ezenkívül is tennivalónk. Feltétlenül foglal­koznunk kell Heves megye sza­badságharcos és munkásmoz­galmi hagyományain kívül — azzal is, hogyan lett az 1552-es egri hősök városából papi Eger. Meg kell cáfolnunk a burzsoá- klerikälLs történetíróknak, azt a velejéig hamis állítását, hogy „ha Eger szabad királyi de sze­gény város marad, akkor ma aligha gyönyörködhetnénk a mo­numentális lyceum örökszép épületében és a szebbnél szebb barokk-emlékek pompás soroza­tában, akkor Eger XVIII. szá­zadi nagystílű építő- és alkotó­püspökei teremtő zsenijüket máshol fejtették volna ki.” Meg kell mutatnunk, hogy mit is je­lentettek valóban Egernek az Er- dődyek, Barkóczyak, Eszterhá- zyak és utódaik. Mert a kleriká­lis történetírók szerint Eger ezeknek a püspököknek köszön­heti, hogy egyike lett hazánk legszebb és „legboldogabb” vi­déki városainak. Mondanom sem kell, hogy Eger város évszáza­dos úrbéri pere arról győz meg bennünket, hogy a kettős földes- uraság akadályozta meg több al­kalommal is a város a szabad királyi városi rang elnyerésé­ben. A fenti feladatok sikeres vég- hezviteie függ az ér­telmiség jó ' munkájától. Ezen cékitüzések jegyében alakul meg a közeli jövőben a történelmi, filozófiai, politika» szakosztály. E célkitűzések megvalósításához hívjuk csatlakozásra a megye történelemmel, filozófiával és . politikai kérdésekkel foglalkozó szakembereit. Bagi Károlyról mindenki tudta Atkáron, hogy a föld a mindene. Takarékos ember hírében állt. aki a kapott földből meg az örökölt va­gyonkából el tudja tartani csa adjál. De hat hold föld már lovat, tehenet meg több aprójsózigot is szépen eltartott. Bagi Károly a jó gazda szak­értelmével, gondosságával virágoztaita gazdasá­gát. Egy marék sza mát sem engedett pocsékba menni, még azt sem nézte jó szemmel, ha más tékozolta vagyonát. A fauvégi kis házban csen­des szerénységben éltek, alig hallatlak maguk­ról. A kis porta lakóinak élete nem sokára na­gyot változott. A múlt aszályos év nagyon sziíkmarkúan fizetett a sok verejtékért. Gyengén sikerűit minden. Az összesült kalász kevés ma­got adott, a kapások is rosszak voltak. Azon az őszön sok dolgozó paraszt fordí­tott hátai az egyéni gazdálkodásnak. Iá*vu, hogy a termelőcsoportban az aszály ellenére is jobban termelt minden. A 120 mázsás burgonyatermés is ezt bizonyította. Jöttek Bagi Károlyhoz is népnevelők. Az aszá­lyos év, á régi gazdálkodás, du'akodo't a ió'é- tet ígérő, de ismeretlen közös gazdálkodással. A nagy el ha* ározás lassan ére‘1 meg Bagi Ká- rciyban Látta, a szomszéd is bement, a többiek is készülődtek, hát ö akar csak rosszai magának? ,4z asszony ugyancsak ellene volt de az ember már döntött. — Próbáljunk meg egy évet majd meg­látjuk, hogy boldogulunk. S a kis ló nemsokára a Micsurin tszcs istállójában szálazta a szé­nát, maga pedig nagy igyekezettel fogott a kö­zös munkához. En miau szerette c közös földe', mint a sajátját, éppúgy véd'e a közöst, mint a magáét. De az ujjunk sem egyforma, a tszcs-ben sem. mindenki fé'ti úgy a közös', mint Bogi. Fel­forrt a vére, ha látta: a szorgalmas tagok egész évi munkádnak gyümölcsé'. eg'es nemtörődöm emberek két marokkal pocsékolók. Ha szólt az is baj volt. — Mi közöd hozzá, nem vagy te e'r.ök — vágták neki a kérdörevont pocsékolók. Sokszor kézlegyintés, vagy kárörvendő nevelés : volt a eátasz a közös vagyon megvédéséért ejtett sza­vára. A tsz vezetősége a fától, sokszor nem látta VÁLASZÚTON. az erdőt. Virág Gergely a tszcs elnöke szívvel, lé­lekkel, mádén erejét fe'ádozva dogozik a szö­vetkezetért, ideiének nagy részét mégis a na­gyobb ügyek felintézése, a tanáccsal, a gépállo­mással, a szerződő és termeltető v& '.álatokkal való foglalkozás köti le, kevés idő jut az embe­rek problémáinak meghallgatására Mert nem elég a nagy jövedelem, szükséges az emberséges szó is, hogy a szövetkezeti tagban necsak a munkást tekintsék, hanem lássák meg benne az érző embert is, aki apróbb-nagyobb hibái ellené­re elnidu't az úi úton. de könnuen vissza'érhet a régihez, ha úgy látja szaktudását, szorgalmát nem becsülik eléggé. Ezek az'apróbb civódások lopták a szivébe azt a szikrát, melyet később a , sut'ogck”, az aszályos év zsugorisága lángra lobbantot'.ak. Kezdett fé'rehúzódn'. Néha már úgy gon­dolkozott, „mit számítok én? Hisz csak egtt tag vagyok a sok közül." Hiába á'tatta ezzel magát, egyre azon járt az esze, hogy lenne jobb a munka, több a termelés. Nyáron kezdett kör­mükre égni a munka. — Gyere asszony te is segíteni — fordult feleségéhez, s ezentúl két len indu tak a határba. A fiatal II. típusú tszcs ‘avasszál önálló szövetkezetté alakult. Az első hónapok nehezek voltak. Mint az ifjú házasoknak, mindig hiány­zott va'ami. Tehéntörzs is kellett, a műtrágyára is szükség volt, hiányoztak a kisebb-nnguobb gazdasági jelszere'esek is. Aztán átestek a kez­deti nehézségeken, s a „Micsurinnak" a fa'uban, de még a járásban is kezdték a jó hírét terjesz­teni. De az élet itt sem volt fenékig tejfel, még mindig küzdöttek a maguk hibá’val, A munka egyre több lett. dolgoztak szorgalmaim, sokszer éjszaka is, mc**spm tudták utó1 érni mrguka’, mert ai új belépőknek, de még a régieknek sem segítettek a családtagok Sok gonddát te'i éjszaka te't el. — Hogu lehetne ezen segíteni?—töprengett Bagi. —M'r nem akart lu'ságosan be'eavatkozni a dolgokba, inkább csak önmagái emésztette vele. A tavalyi aszályos év is érezte'te mér a h fását Egyre fogyott a kamrából az c'e'em, több házigond nehezedett a váltakra. Sok mindenre szükség tel', volna. Egyre gyakoribbak :ettek a családi per­patvarok, az asszony mindenért őt okolta — miért lépett be? Az nem jutót', eszébe, hogy az egyéni gazdák is ugyanúgy álltak, azoknak sem érik meg hamarabb a búzájuk, amiből pénzt tudnak előteremteni. Sokszor már ott tartott, hogy igazat ad feleségének. De még várt, há'ha történik valami. A munka elfoglalta idejét, gondolatát. Szaporod­tak szépen a munkaegységek, közel járt az 500-hoz. Mégis m ndig volt valami onró bosszú­ság, ami érlelte a lappangó szándékot. Segítette az ellenség is — a módos zsíros- gazdák azt su'tog'ák aratáskor „Úgyis m'nd elviszik tőletek a búzát éhkoppon maradtok". Az ő fűébe is duruzsolták: ,,Jobb az egyéniben, cif szabadabb va.gu. — Nem h V.ga'nak itt rád, kelt is ezeknek a jó gazda". Az asszony is rá­kapcsol, gyakran padosod esténkéit. — Nekem be ne tedd a lábad az udvarra, ha továbbra is bent ma'adsz.,meddig megy ez tan?" — nondo'y érdemes mi-dia pe-'eked ni? Inkább legyen békesség a házban. S ezzel kimondta a szót. Nem maradok. Később k’csi' fufcsá'tolta hogy igen keveset beszé'nek erről, kü’önösen m:kor a büzae'ő'eget hazavH'ék. Hoz­zájuk is többször fordult a kocsi, s 36 mázsái pakoltak te az udvarra. — De már nem Akar! v.ssza'ánco’ni. „Ha belekezdtem végigcsíná'om" — mondta. Tovább is eliárt dolgozni, de gondo­lába tí<r~ -a1 ál fö'd’fn yir*. n Irmon, me'ue* r> ősszel kihoz a közösből. Tehenet is venni kell, fiasdisznót is, anélkül nem érdemes hozzákez­deni. Néhány nan muiva találkozón az e'nök- kel, s késit űmé'.kodva hal'ga'.ta hogy küldő t- nek v&’asztoHfik a megvet trnAcshn?n.s-a. .En­gem, akit eddig észre se vettek, akiről tudták, h°P,y k’ akarok 'enni? Tehát mén s?m vagyok olyan elveszett ember" — gondolta magában, s vasárnap ünnepébe bújva a többiekkel ő is fel- knpmzkcdot*. a tehe-rv’óra. Visszafelé hagytak, hadd gondolkozzon A gondolatok, számok úgy kergetöztek fejében, alig győzte követni. Robogott az itató, Bagi Károly nézte a tova- suhanó tájat, ttt-ott gazos földek is mutatkoz­tak, máskor nem állta volna meg szó nélkül, de most mással volt elfoglalva. Fejében a nyüzsgő számokat igyekezett rendezni. Tehenet okveéen venni kell. Ha bent mara­dok nem kell utána beadni, kölcsönt is kapok a vásárlásra, s még szabad tejből 2000 forint is jön a házhoz. Egy munkaegységre — fűzi tovább gondolatát — 30 forinton jelül kapok. Ez is meglesz 15.000 forint. Ebből megvehetem az újévi vásáron a tehenet, meg a lányomnak a bú­tort. Kukoricából is jut 12 mázsa, koppon az eszé­be. Ha 25 vagon krumplit szélosztják, 30 má­zsát vihetek haza. — A tehénnek lesz széna is, 13 mázsa, körű! kapok. Nem úgy mint tavaly, mikor pénzért kelteit megvenni. Ilyen és ehhez hasonló gondo­latok káoszával fejében érkezett haza. A lép­csőn erjedő szőlő szaga üti meg az orrát. — Ejnye, ezt meg majd elfelejtettem, hiszen 10—12 hektó bort « kapok. Jól jön ez a fiam lakzijára. Sokasodnak a számok, egész kis hadse­reg. Bagi Károly keresi az igazságot, s a szá­mok gyakran jó vezetők. Úgy érzi megtalálta végre, tudja már, hol a helye. — De... — öt tik az eszébe, m'kor hazaér — hátha ezután sem becsülnek meg. Akkor pedig keveset ér a jöve­delem. Akkor inkább jobb lenne a hat hold jóid, meg az egy ló. A ló...? Hiszen a szövetkezet pénzben is kielégíthet, hogy vegyek akkor lovat? A ló árának 35 százaléka bent marad szőve ke­zed alapra, ez is nagy veszteség. A 10 száZaé- kos kedvezményi ts vissza kell adni, s belül el­ismeri, hogy erre kötelezi az igazság is. Nehéz lesz ez így nagyon S ez még nem minden. A közös adósságból rám eső részt is kihozom ú szövetkezetbe)'. Küzködhetünk egu pár évig. míg utolérjük maguntmt. Hej, te jó isten! Most mit csináljak? — fohászkodik nagyot. Az asz- szontf csak nézi. hogy tusakodik öreg élelpárja. Tudja, hogy mi bántja. Segítene is neki, de nen akarja ilyenkor zavarni. Bízik férje becsületes­ségében. Tudja, hogy az igazságot nehéz meg­találni, de Bagi Károly biztos ráakad. KOVÁCS ENDRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom