Népújság, 1953. március (18-26. szám)

1953-03-08 / 20. szám

7 N E PU J SAG 1953 march» 8. A Dolgozó Ifjúság Szövetsége Hevesmegyei Bizottságának távirata SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Az MDP Hevesmegyei Bizottsága távirata A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK MOSZKVA Drága Elvtársak! SZOVJETUNIÓ KÖZPONTI KOMSZOMOL BIZOTTSÁGÁNAK MOSZKVA Mélységes fájdalommal vettük tudomásul a gyászhírt, hogy meghalt a mi drága Sztálin elvtársunk. Megyénk ifjúságának szíve, ezen a napon együttdobban a Sztálin nevelte szovjet ifjúság szívével, a Komszomollal. Ifjúságunk soha nem felejti el Sztálin elvtárs rendíthetetlen harcát, mellyel ragyogó szocialista jövőnket biztosította. Meghalt Sztálin elvtárs, de tanítása örökké él ifjúságunk kö­zött. Fogadjuk Sztálin elvtársnak, hogy életünk végső pillanatáig hűséges segítői leszünk nagy pártunknak és áldoizatkész fiai, általa felszabadított országunknak. ígérjük Sztálin elvtársnak, hogy a párt mögött még szorosabbra felzárkózva úgy fogunk harcolni, hogy ifjúságunk a Komszomot példája nyomán betöltse a párt aranytartalékának szerepét. Eger, 1953 március 6. DOLGOZÓ IFJÚSÁG SZÖVETSÉGE HEVESMEGYEI BIZOTTSÁGA Heves megye kommunistái, valamennyi dolgozója — úgy mint egész népünk — mély megrendüléssel és fájdalommal fogadba a hírt, hogy népünk felszabadítója és tanítója, az egész haladó emberiség vezére, forrón szeretett Sztálin elvtársink meghalt. Mi, Heves megye dolgozón ezekben a nehéz napokban együtt­érzőnk a szovjet emberekkel. A legszentebb kötelességünknek tartjuk, hogy még szorosabbra zárjuk sorainkat, még jobban tö­mörüljünk pártunk Központi! Vezetősége és Rákosi elvtárs mögé. Vlég nagyobb éberséget tanúsítva, megkettözött erőfeszítéssel harcolunk hazánkban, Lenin, Sztálin tanításainak megvalósítá­sáért, a szocializmus felépítéséért. Sztálin elvtársat soha nem felejtjük el, tanításaiban tovább él közöttünk, minden munkánkban az ő útmutatását követjük. Sztálin elvtársra gondolva tovább szilárdítjuk egész népünk­kel együtt a nagy Szovjetunióval való testvéri szövetségünket és barátságunkat. Eger, 1953 március 6. Heves megye dolgozói nevében: AZ MDP HEVESMEGYEI BIZOTTSÁGA A Szakszervezetek Megyei Tanácsa Elnöksége távirata SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGA MOSZKVA A Szakszervezetek Megyei Tanácsa Elnöksége, Területi Bizott­ságai és munkatársai mélységes fájdalommal, de a pártba vetett megrendíthetetlen bizalommal vették tudomásul, hogy a világ kom­munistáinak példaképe, a világ összes dolgozóinak nagy tanítója és nagy vezére, a béke megrendíthetetlen harcosa, Sztálin e,vtárs eltávozott közülünk. Kommunista együttérzéssel veszünk részt a Szovjetunió dol­gozó népének, az egész v■ Iág proletariátusának nagy gyászában. Ezekben a szomorú órákban ígérjük, hogy Sztálin elvtárs útmuta­tása alapján, pártunk politikájának megvalósításával, még követ­kezetesebben harcolunk a párt egységéért, az ellenség minden megnyilvánulása el en, még egységesebben zárkózunk fel nagy pártunk mögött a szocializmus, majd a kommunizmus megvaló­sításáért folyó harcban. Eger, 1953 március 6. A SZAKSZERVEZETEK HEVESMEGYEI TANACSA ES TERÜLETI BIZOTTSÁGAI Megyénk dolgozói egységesen küzdenek tovább drága halottunk tanításainak valóra váltásáért Mérhetetlen veszteség érte a dolgozó emberiséget. Meghalt korunk legnagyobb gondolkodója, minden becsületes haladó ember legnagyobb barátja és tanítója, Lenin küzdőtársa, felszabadítónk: a nagy Sztálin. Harcos életének minden pillanatában megtorpa­nás, habozás nélkül harcolt az orosz és a világ népeinek felszabadí­tásáért, mindaz, ami a munkásosztályban nagy és korszakalkotó, mindaz, ami új és legyőzhetetlen, — benne testesült meg. Nincs szó, amely ki tudná fejezni. nincs toll, amely le tudná írni azt a mérhetetlen fájdalmat, ragaszkodást, amelyet iránta ér­zett a szovjet és mellette minden szabadságáért, békéén harcoló becsületes ember. Mindenki osztozik abban a mérhetetlen fájdalom­ban, mely most gyászba borította az egész dolgozó emberi­séget. Százmilliókat tanított meg: emeljük magasra az emberi ha­ladás és béke zászlaját és állítsunk csatasorba minden becsületes embert a béke frontján, a tömeggyilkos imperialista rablókkal szemben. Százmilliókat tanított meg: tiszteljük, és önzzük a né­pek függetlenségét és szabadságát, — a százmilliók, kik most könnyes szemmel állnak a nagy Sztálin ravatalánál, kemény el­szántsággal fogadják meg: hűek maradunk Sztálin elvtárs tam­ásához. A mi megyénkben is megváltozott az emberek élete, a mi megyénk is határtalanul sokat köszönhet nagy tanítónknak, a bölcs Sztálinnak, a mi megyénk dolgozót is fájdalmas‘szívvel osztoznak a szovjet nép, a világ népeinek hatalmas veszteségében. Mi is ott állunk a ravatalnál, s mi magunk is fogadalmat teszünk: min­dent elkövetünk, hogy felszabadult boldog hazánk még messzebb- hangzóan hirdesse a nagy Sztálin dicsőségét és életünk végső pil­lanatáig törhetetlen harcosai Időzünk a békének, a proletár nem­zetköziség, a kommunizmus nagy ügyének. „Sztálin tanítása tovább él dolgozó népünkben“ Á Gyöngyösi Váltó- és Ki“ térőgyár hatalmas szerelőcsar­nokában néma csendben gyűltek össze a dolgozók, hogy mély ke­gyelettel, az őszinte fájdalom érzésével adózzanak a nagy Sztálin emlékének. A máskor éktelen zsivajtól hangos csarnok csendjét nem töri! meg a daru csikorgása, a szegecselők 'kala­pácsainak éles hangja, a maró­gépek rekedt zaja, — a néhány perces némaságban csak Szabó Sámuel elvtárs hangja hallat­szik. amint halkan emlékezik Sztálinról. — Március 5-én este 9 óra 50 perckor meghalt legnagyobb barátunk és felszabadítónk, a 73 éves Sztálin. Halála pótol­hatatlan veszteség, a mi üzemi dolgozóink számára is. Eger város dolgoz óit' is mé­lyen megrendítette Sztálin elv- társ halálának híre. Az üzemeik­ben, vállalatoknál röpgyűlése- ken fogadták meg, Sztálin elv- társ tanításai alapján szorosabb­ra fűzik soraikat, fokozottabb éberséggel s még keményebb munkával állnak helyt a szo­cialista 'jövő építésében. Az Egri Lakatosárugyáir röp- gyűlésém Hajdú Imre lakatos ezeket mondotta: „Mindnyájan tudjuk, hogy Sztálin elvtárs ha­lálával milyen hatalmas veszte­ség érte az egész haladó embe­riséget, köztük minket, magyar dolgozókat is. De agyunkba és szívünkbe véstük drága Sztálin elvtársunk tanításait. Jóságos szemét állandóan magunkon érezzük majd, s ezután is éppen úgy, mint eddig, leleplezzük és visszaverjük a belső és külső el­lenséget, mely békés építő mun­kánkban akar megzavarni. Nem ejtjük ki kezünkből a győzelem zászlaját, hanem ezután még sokkal keményebben szorítjuk, egészen a végső győzelemig”. A rőpgyűlésről a gyár dolgo­zói a ‘következő szövegű távira­tot küldték a budapesti szovjet na gykövetséghez : „Az Egri Lakatosáru gyár minden dolgozója mélységesen megrendülve fogadta a hírt Sztálin elvtárs haláláról, mely súlyos veszteséget jelent a Szov­jetunió Kommunista Pártijának, a szovjet népnek, az egész vi­lág dolgozóinak. Ezekben az órákban szívünk és minden gondolatiunk Moszk­vába száll — végtelen együtt­érzésünkről. odaadásunkról és szeretet Tinikről biztosítjuk Lenin és Sztálin nagy pártját, a szov­jet népet. Ezekben a napokban fokozzuk az éberséget, még na­gyobb erővel harcolunk és dol­gozunk párthnk tisztaságáért; a magyar-szovjet barátság kiszé­Szabó elvtár®, aiz őszinte fáj­dalom hangján emlékezett meg arról, mi mindent köszönhet dolgozó népünk, maguk a Vál­tó- és Kitérőgyár dolgozói is a bölcs Sztálinnak. Hangoztatta, hogy Sztálin tanítása tovább él dolgozó népünkben. Harcos egy­ségre, kemény összefogásra van szükség, hogy méltók legyünk a viiág népeinek nagy vezéré­hez, hogy maradéktalanul való- raváltsuk útmutatásait. Rövid, keresetlen, őszinte és fájdalomtól teli szavak voltak ezök. De ugyanilyen őszintén törtek fel a szavak Molnár Ist­ván elvtárs, a Beloiannisz sze­gecs el 5-brigád vezetőiének szí­véből is. — Minden voltam én a múlt­ban, kondás, juhász, béres, lesitéséért és megerősítéséért, testvéri egységben harcolunk a szovjet dolgozóikkal a béke, a szocializmus, a kommunizmus nagy ügyéért”. Az Egri Dohánygyárban is megállt' pénteken délelőtti né­hány percre a munka. A dolgo­zók üzemenként röpgyűlésen jöt­téik össze, hogy megbeszéljék a megrendítő hírt. Brecziik Imréné a pipadohány üzem röpgyűlésén így beszélt: „Emlékezzünk csak a felsza­badulásra, arra az időre, amikor Hitler katonái elvitték az u'ol­A fiatalság is elszoruló szív­vel, mély fájdalommal vette a hírt: meghalt példaképük, leg­nagyobb tanítójuk, a béketábor nagv vezére. „Sztálin elvtárs halála mé­lyen megrendített bennünket az egri Dobó István gimnázium diákjait is, — írja Ragó Ele­mér IV/c osztályos tanuló. — A gyász fekete színe szomorúan érint, de nem rettent meg ben­nünket. Sztálin halála, mint az egész haladó emberiség vezető­jének halála, új harcra szólít bennünket... Sztálin meghalt, de tanítása örökké él. Sztálin emlékét nem homályosíthatja el az idő. Sztálin elvtárs harcát útmutatásainak szellemében to­vábbvisszük, — egészen a vég­ső győzelemig” „Azt üzenjük szovjet testvé­reinknek — írja Szabó Hermina a Közigazdasági Technikum Iroda Szakiskolájának hallga­tója — hogy Sztálin szelleme örökbe élni fog szívünkben, s csak éppen szakmunkás nem, hiába voit szakmám. Ma meg­becsülnek. Ember vagyok, fel­szabadult ember. Velem együtt ezren és százezren köszönhetik ezt a mi drága Sztálin etvtár- sunknak. Sztálin meghalt, de tanítása él, s e tanítás szelle­mében vezet minket újabb harcra, újabb győzelmekre, a ml pártunk, a mi drága Rákosi elvtápsunk. Gyászoljunk kom­munistához méltóan. Mélyítsük el még jobban a szovjetéi ma­gyar nép barátságát, harcoljunk még következetesebben a prole­tárnemzetköziség megvalósítá­sáért, a békéért. Harcos, ke­mény helytállást, szoros egysé­get pártunk köríti, — ezt kí­vánja tőlünk a mi nagy Sztáli­nunk. só falat kenyerünket is. Rette­gésben és kitátástalanságban él­tünk az elnyomatás évei alatt Az első falat kenyeret, a békét Sztálin elvtárs katonái hozták meg a mi számunkra is. Soha nem felejtjük el Sztálin elvtárs nevét, irántunk megmutatkozó nagy szeretetét, segítségét, me­lyet azzal hálálunk meg, hogy még szorosabbra fűzzük a ba­rátságot a Szovjetunió népeivel és megfogadjuk: tanításait min­dig szem előtt tartva ezután még jobban helytállónk a mun­ka front jón. még magasabbra emeljük a győzelem zászlaját. Szívünk együtt dobog a szovjet néppel, együtt harcolunk és még szo­rosabbra fűzzük barátságunkat, melynek alapjait mindnyájunk édesapja, a nagv Sztálin rakta le.” „Sztálin elvtárs eltávozott közülünk, de ránkmaródtak ta­nításai — írja Petrányi Mária a Dobó Gimnázium I/b osztá­lyának tanulója. — Az ő szelle­mében, az ő példája nyonián kell haladnunk, hogy befejez­hessük azt a nagy művet, me­lyet ö kezdett el. Mi diákok még fokozottabb szorgalommal tanulunk, és a sztálini tanítá­sokkal felfegyverkezve vissza­verjük az ellenség minden tá­madását. Gondolatban most mindnyájan ott vagyunk Sztálin elvtárs ravatalánál, őrséget ál­lunk és megfogadjuk, hogy to­vábbvisszük az emberiség ha­ladásának nagy ügyét.” ,,Sztálin elvtárs hatalmas támogatója volt a tudománynak“ Sokat veszítettek, felmérhe­tetlenül sokat orvosaink, kuta­tóink is. így nyilatkozik erről Dr. Németh Ferenc a megyei rendelőintézet főorvosa: „Sztálin elvlársat a legszebb, legnagyobb alkotások közepette ragadta el a halál. Sztálin elvtárs életében százmilliókat szabadított fel az elnyomás járma alól. Halála mé­lyen megdöbbentett valamennyi egészségügyi dolgozót; Bár el­ment közülünk Sztálin elvtárs, alkotásai, útmutatásai megma­radtak számunkra, s a dicső Szovjet Kommunista Párt, a mi pártunk, $ a köréje tömörült magyar dolgozó nép együttesen halad a szocializmus építésének útján. Felejthetetlen nagy taní­tónk halála arra kötelez minden egészségügyi dolgozót, hogy még nagyobb lendülettel, még nagyobb akarással küzdjünk né­pünk egészségügyének fejlesz, tésén, még elszáritabban harcol­junk a békéért”. Mélyen megrendítette » döbbe­netes hír J.elley János elvtáraat, a kampói tj állami kísérleti gazdaság vezetőjét is: ,,Sztálin elvtárs hatalmas pártfogója volt a tudománynak, különösen sok időt szentelt a biológiának és az örökléstannak. Az ő útmuta­tásának köszönhetjük nagyrészt azokat a sikereket, melyeket Li- szenko akadémikus is elért. A mi munkásságunkat is döntő mó­don befolyásolta Sztálin elvtárs zseniális elméje, az 5 útmutatá­sai nyomán alkalmazzuk igen eredményesen a micsurlni agro- biológiál a növénynemesítésben. Hatalmas csapást jelent ránk, kutatókra nézve is Sztálin elv­társ váratian ha’ála. De tisztá­ban vagyunk azzal, hogy a tu­domány fejlődése nem áll meg: tovább megyünk a sztá ini úton, tovább vezet minket a párt, to­vább vezet a mi Rákosi elvtár­sunk. Sztálin elvtárs megha’t, de útmutatásai örökérvényűek.” Dr. Hortobágyi Tibor profesz- szor az egri Pedagógiai Főisko­la növénytani tanszékének veze­tője a következőket mondotta: „Pénteken, reggel megdöbbenve vettem tudomásul Sztálin elvtárs halálhírét. Népünk szeretett ba­rátjának, nagy tanítójának halá­lával igen sokat oeszte't a tu­domány is. Sztálin elvtárs tu­dományos munkáival, ragyogó, kristájytiszta okfejtést, rendkí­vül világos és közérthető kifeje­ző módot nyújtott, amely mégis párosult a problémák legmélyebb analízisével. Példaképül állt és áll előttem Sztálin elvtárs elő­adásomban is. Mint tudományos kutató és pedagógus úgy érzem, hogy Sztálin elvtárs halála még áldozatkészebb és fegyelmezet­tebb munkát kíván meg, nem­csak tőlem, hanem hazánk vala­mennyi dolgozójától”. jfAz első falat kenyeret, a békét, Sztálin elvtárs katonái hozták“ „Sztálin emlékét nem homályosíthatja el az idő“ SZTÁLIN RAVATALÁNÁL Eltávozott tőlünk korunk legnagyobb embere, Sztálin. Sztálin elvtárs, a mi nagy Sztálinunk — meghalt. Eltá­vozott tőlünk Ö, aki minden­kinél jobban szerette az embe­reket és akit mindenkinél job­ban szerettek az emberek. El­távozott tőlünk Sztálin, aki­nek szeretett képét, drága alakját oly mélyen a szívünk­be véstük. Eltávozott tőlünk tanítónk és vezérünk, akinek mindent köszönhetünk: az éle­tet, hazánk szabadságát, bé­kénket, nagyszerű munkánkat és terveinket, ragyogó szo­cialista jövőnket. „A legnagyobb és legjelen­tékenyebb kortársunk” — irta Sztálin elvtársrói másfél év­tizeddel ezelőtt Henri Bar­busse, a nagy francia író. S az esztendők, amelyek azóta elteltek, csak emelték nagysá­gát, gigantikus alakját. És most, amikor drága Sztálin elvtársunk szíve megszűnt dobogni, nincs szó, amely ki tudná fejezni azt a fájdalmat, amely gyászbaborítja az egész dolgozó emberiséget. Száz és százezer magyar kommunista, millió és millió magyar dolgozó szíve dobban meleg együttérzésben a szov­jet néppel, osztozva fájdalmá­ban: Őrá gondol a munkás, a paraszt, az értelmiségi, az anya és gyermeke, ki leverte rabbilincseinket, őrá, k'nek nevét dicsőség övezi az egész világon. A nagy Lenin küzdőtársa, napjaink Leninje, a munkás- osztály géniusza szállt a sír­ba. Könnyes szemmel állunk a nagy Sztálin ravatalánál, de fájdalmunk nem felejtetheti el, hogy Sztálin elvtársunk, drága édesapánk tanításaiban továbbra is itt él közöttünk, erőt ad, lelkesít bennünket a dolgozók ügyének diadalra- vitelében az egész világon. „M:nf Lenin, testesíti meg ő a legmélyebb emberi szere- tetet és az önzetlen harcot az ember teljes felszabadításáért és boldogságáért” — írja a nagy Sztálinról Mikoján elv­társ. így ismerik, így szeretik és így követik a dolgozók milliói a világ lángeszű vezé­rét tanításaiban. így követjük mi is. Sztálin elvtárs arra ta­nít bennünket, hogy emeljük magasra a népek közötti ba­rátság zászlaját, tiszteljük és őrizzük a népek függe lensí- gét és szabadságát. „Ami a Szovjetuniót illeti — annak érdekei egyáltalán nem külö­níthetők el az egész világ bé­kéjének ügyétől” — vésődtek be szívünkbe Sztálin elvtárs kongresszusi szavai. S most száz és százmilliók fogad’ák meg forrón szeretett Sztálin elvtársunk ravatalánál: tánto- ríthatatlanul harcolnak a sztá­lini eszme diadaláért! Nekünk, Heves megye dol­gozóinak is Sztálin elvtárs hős népe hozta el a szabadsá­got, a boldog életet. A nagy Sztálin védelmezte szépülő hazánkat, virágoskertünket az imperialista ragadozóktól. A Szovjetunió és a nagy Sztálin személyes segítségével küz­döttük le 1945-ben és 1946- ban az éhínséget. A Szovjet­unió és a nagy Sztálin sze­mélyesen nyújtott segítséget ahhoz, hogy meginduljon az ország vérkeringése, hogy meginduljanak üzemeink. A Szovjetunió gazdasági segít­sége ezer és ezer formában mozdítja elő országunk iparo­sítását, mezőgazdaságunk korszerűsítését. A tudomány és a kultúra minden területén olyan felvi­rágzás van országunkban, mint soha eddig történelmünk folyamán. És ezt a felvirág­zást nagy barátunknak és se­gítőnknek, a Szovjetuniónak. Sztálin elvtársnak kö zönheí- jük. Ezért köt bennünket a legnemesebb é_zés, az elsza­kíthatatlan barátság érzése a Szovjetunióhoz és ezért mély­séges a fájdalmunk nagy ba­rátunk, Sztálin elvtárs rava­talánál Népünk e nehéz napokban forrón együttérez a nagy szov­jet néppel, az egész világ dol­gozóival. És - Sztálin elvtárs ravatalánál megfogadjuk: nem sajnáljuk erőnket, s nem kí­méljük energiánkat, hogy ha­zánkban győzelemre vigyük a szocializmus ügyét. Minden erőnket megfeszítjük, hogy erősítsük lenini-sztálini pár­tunkat, még eltéphetetlenebbé fűzzük a kapcsolatot a párt és a nép közölt. Azon leszünk, hogy felsza­badított boldog hazánk még messzebbhangzóan hirdesse a nagy Szíálin dicsőségét, azon leszünk, hogy még több siker­rel és odaadással végezzük szocialista építő-munkánkat. Megketlőzöít erő'esztéssel őrködünk a béke ügye felett, mindig szem előtt tartjuk drága Sztálinunk, nvnden be­csületes ember szívéhez szóló szavait: „a béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek ke­zükbe veszik a béke megőr­zésének ügyét és vég'g kitar­tanak mellette’. ígérjük Sztálin elvlársnak. mé'íók le­szünk a sztálini korszakhoz, amely meghozta szabadságun­kat, megvalósította népünk év­százados álmát és mélységes bizalommal hiszünk: a békére- vágyó és békéért harcoló mil- l’ók továbbra is megakadá­lyozhatják a háborús gyújto­gatok gálád terveit! Mi, Heves megye dolgozói a párizsi vasmunkásokkal, a földrog'aló olasz parasztokkal, a szabadságoké t küzdő ma­lájföldi harcosokkal, a gye“* meke életéért aggódó amerikai édesanyával együtt, életünk végső pillanatá’g hűséges ka* tonái leszünk, törhe'etlen har­cosai a béke nagy ügyének, a proletárnemzetköz’ség, a kom­munizmus diadalmas eszmé­jének. «

Next

/
Oldalképek
Tartalom