Heves megyei aprónyomtatványok 25/D

■g o esg~es06s 0 o o ~o *0 é, © ® o ® á c ssgsae e e 'o g ® s -s o c o s g .-■

r()ü/ maiidat az. Ojiufd.t-tánejéí

A vidéki színházak műsortervében mennyiségben és minőségben is jelentős és fontos helyet foglal el a zenés vígjáték és az operett. A közönség — mint az eddigi tapasztalatok bizonyítják — nagyon szereti, szívesen nézi és hallgatja az ún. „könnyű műfaj’4 vidám jeleneteit, szárnyaló dallamait és nem utolsó sorban tréfás, vagy látványos táncait. '

De ha figyelmesen elolvassuk egy-egy régi és sok esetben jónevű operett librettóját, bizony nem nagy sikert jósolhatnánk 1858. közönségének megnövekedett igényeihez mérten. Sok ilyen operettet zenéjük mentett át "a múltból a felszabadulás utáni időkre. Rendszerint erős átdolgozásra van szükség, hogy a reális szemmel néző, igényesebb mai közönség számára — a mi közönségünk számára — érdekes és szórakoztató maradjon.

Az operettben három színpadi formanyelv találkozik: a próza, a zene és a tánc. E három „formának” ma már kötelességszerű feladata, hogy sajátos eszközeivel szolgálja a darab mondanivalóját. (Még akkor is, ha ez a mondanivaló nem is több, mint a szerelem buktatóin ügyesen átsikló, vagy ügyetlenül bukdácsoló párok útja, a boldogság felé.) Az operett-műfaj ban az újszerűség keresése éppen abban rejlik, hogy nem öncélúan kezdünk énekelni, vagy táncolni, hanem a műfaj törvény- szerűségének. megfelelően azért, mert a prózában kifejezésre juttatott érzelmek olyan magas fokra érnek, hogy természetesnek hat, sőt többet mond a zenei megszólalás. így szinte szükségszerűen dallal, vagy tánccal beszélünk tovább.

E három kifejezési forma közül a táncról szeretnék beszélni. Az operett-tánc is akkor jó, ha kifejezi az egyes jelenetek hangulatát és igyekszik azt továbbfejleszteni. így a tartalomnak és a formának kompozíciós egysége biztosítja, hogy a tánc nem válik öncélúvá, hanem a cselekményt, az eszmei mondanivalót szolgálja. Ezt azonban nem könnyű megoldani, nagyon sox lelkesedésre és munkára van szükség a színészek részéről, hogy szakítva a régi gyakorlattal, vállalják a cselekményes táncok nehezebb, igényesebb, de művészibb megoldását.

A „Bástyasétány 77” színész-táncai komoly feladat elé áiliLották az együttest. A táncok technikai,és motivikai megoldása mellett még az a törekvésünk, hogy mindenki saját szerepe szerinti énjét vigye tovább, akkor is, amikor táncol. Szakítva a régi operett-táncok öncélúságával, tartalmassá, cselekményessé legyük azokat.

Ha a közönség úgy érzi majd, hogy nem csak a szöveggel, hanem a tánc fonmanyelvén is mondtunk valamit, akkor jó munkát végeztünk.

GYURICZA OTTÓ