Heves megyei aprónyomtatványok 25/D

j O O Oo 0.0.0. © 0.0.0.0 O O 00.0.OQ.ÜOO O 0.0 0 0.00.00 0.1

MIT ÉR AZ EMBER, HA SZÍNÉSZ... ?

— Színész a társadalomban IV. —

Nem volt nagyobb becsülete a színészi társadalomnak a többi országokban sem. Franciaországban 1641-ben XIII. Lajos egyik rendeletében megállapította: ha a színészek

minden tisztátalanságtól menten rendezik előadásaikat, művészetük és mesterségük nem válik gyalázatukra, a polgári társaságban nincs becsületük rovására, éspedig azért, mert az ilyen megtisztított előadás számos helytelen időtöltéstől és szórakozástól visszatartja a népet és ártatlan módon szórakoztatja. Majd XIV. Lajos kijentette, hogy a nemes uraknak és hölgyeknek nem derogál, azaz nem jár jogai és kiváltságai elvesztésével, ha az Operában énekel. Franciaországban egyébként a színészek fegyelmezésének három eszköze volt: a bocsánatkérés megkövetelése, a pénz- büntetés és a börtönbüntetés. A színész, ha viselkedésével megsértette a közönséget, tér- denállva kellett bocsánatot kérnie. Ha akadt színész, akinek önérzete ágaskodott e megaláztatás ellen, azt bebörtönözték. Quino Defresne Ábrahámmal (1693—1767) történt meg, hogy a hangos szavaláshoz szokott közönség egyszer rászólt: „Hangosabban”.

Ö visszafelelt: Önök pedig,

uraim, csendesebben,” Ezért bebörtönözték. Szabadulása után meg kellett követnie a közönséget. így kezdte a beszédét: „Uraim, sohasem

éreztem jobban a foglalkozásom alantas voltát, mint ma, amikor ezt a lépést megteszem.,, Mile Perle-t bocsánatkérés közben le akarta tér- deltetni a közönség. 'Megtagadta és kifelé indult a színpadról, kijelentvén, hogy soha többé nem tér oda vissza. Erre visszahívták a színpadra. És mindez 1882-ben történt. Hogy a színészek egyházi átok alatt állottak és egyházi temetésben csak akkor részesülhettek, ha halálos ágyukon megtagadták színészi múltjukat, azt hiszem, ez köztudomású dolog. Hiszen tudjuk, hogy Moliére-t is csak nagy huza-vona után, királyi közbenjárásra temették el, akkor is csak éjjel, minden ceremónia nélkül. Az udvarnál dédelgették ugyan a színészeket, de ez lényegében nem változtatott a színészet fönntebb vázolt helyzetén. Csak a társadalom éveiben kiálthatott fel alma: „A forradalom végre

polgárrá tett, eddig csak méltó voltam, hogy az legyek.” Bármennyire élvezték is az előadásokat, nem kevésbé gyönge lábon állott a színészi rend megbecsülése Németországban sem. így pl. Lipót császár egy dekrétuma 1665- ben a komédiásokat a következőkkel emlegeti egy sorban: vívók, vagy komédiások, dobverők, lantosok, medve- majom- és kutyatáncoltatók, szemfényvesztők, körtáncosok, kardnyelők, vándorénekesek és énekesnők”.

1716-ban I. Frigyes porosz király úgy rendelkezik, hogy „vásári kikiáltókat, komédiásokat, bábjátékosokat, kóklereket és hasonló csőcseléket az országban nem szabad megtűrni”. 1808-ban kiadott porosz hadiadőszabályzatban színészek, kocsmárosok és bordélyháztulajdonosok egy osztályba vannak sorozva.

17