Heves megyei aprónyomtatványok 23/N

ugyan ő volt-c. Mondtam, hogy biztos, hisz jól emlékeztein rá az egyetemi evekből. A maristák ekkor akcióba léptek, s hamarosan sikerült kiszabadítaniuk és biztonságba helyezniük a tanárnőt. Albert testvér arra is megkért, hogy értesítsem védencünk szüleit. Egy budai utcában laktak, sárga csillagos házban. Néhány doboz szardíniát is küldött velem. A szülők roppant megörültek, amikor megtudták tőlem, hogy a lányuk még él, és hogy én láttam őt, találkoztam vele. Az édesapa ekkor arra kért, hogy a birtokukban levő portugál menlevelet sokszorosíttassam valamelyik közjegyzőnél. A feladatot elvállaltam, s a menlevelet clvittem egy közjegyzőhöz. Ők maguk adták meg a címet, de a közjegyző nevére már nem emlékszem. Epizód, de az atmoszférára jellemző, hogy amikor jövök ki az utcából — az utca elég kihalt volt — egy tízéves forma gyerek egész hangosan, majdnem ordítva mondja: „Ez a büdös pap a zsidókhoz jár!” Ez is mutatja, hogy nem volt egészen veszélytelen a vállalkozás. Azonnal körülnéztem, nem lát-e esetleg rendőr, vagy más valaki. Mindenesetre meglepett a gyerek hangos megjegyzése.

— Mi történt a szülőkkel?

— A sokszorosítás elkészült, a szülők hamarosan bekerültek a Champagnat iskolába, Albert testvér közreműködésével. Akkor már állandó látogatója voltam a Champagnat iskolában levő szerzeteseknek és az ottani menedékotthonnak. Több menekültet is megismertem, akiknek különféle menlevelük volt. Egy házaspár megkért, nem vinnék-e munkaszolgálaton levő fiuknak Zebegénybc egy ilyen menlevelet. Szívesen vállalkoztam rá. Amikor a menlevelet átadtam, s négyszemközt lehettünk, gyorsan megsúgtam, hogy az a megbízatásom, javasoljam neki: a legközelebb Pestre induló autóra vállalkozzék kísérőnek, s iparkodjék leszállói az egyik helyen. A Hőgycs Endre utcával szemben levő telefonállomásról ezután telefonáljon a Champagnat iskolába. Neki ugyanis nem volt igazolványa, bármelyik pillanatban elfoghatták. Oda fognak menni érte — mondtam —, hogy bevigyék a Champagnat iskolába. Mint megtudtam, az autó vitte egészen az iskoláig.

— Tanár úr érdeme, hogy a Svéd Vöröskereszt védnöksége alatt álló Champagnat iskola, a Vakok Intézete, valamint a Szent Szív zárda rendőri őrizetet kapott. Hogyan sikerült ezt elintéznie?

— A véletlen folytán. Felhasználtam és nem hagytam kihasználatlanul egy éppen kínálkozó alkalmat. S a magam szerepe a továbbiakban talán ekkor vált jelentősebbé. Ezt igazolja a Svéd Vöröskereszt 1945. február 20-án kiadott nyilatkozata is.

19