Heves megyei aprónyomtatványok 20/M
■ (y INDOKLÁS a helyi iparűzési adóról szóló rendelettervezethez A rendszerváltás a korábbi társadalmi rend minden egyes intézménye gyökeréig hatol. Ez nyilván igaz az adóztatás területén is. Az ismert tanácsi adók (házadó, nem lakás céljára szolgáló építmények adója, telekadó, magánszemélyek földadója stb.) és adójellegű kötelezettségek (telekhasználati díj, az út- közműfejlesztési hozzájárulás stb.) értelemszerűen a korábbi társadalmi rend gazdasági és politikai követelmény-rendszerét tükrözik. Minthogy maga a tanácsrendszer is a teljes állami függőségben (kiszolgáltatottságban) létezett és tevékenykedett, így a hozzárendelt adórendszer is e követelményeknek felelt meg. Mindezek ismeretében tehát nem pusztán arról van szó, hogy a Magyar Köztársaság alkotmánya az önkormányzatok egyik alapjogaként deklarálja a helyi adóztatás jogát és ezt erősíti meg a helyi önkormányzatokról szóló törvény is, hanem e mögött az a szemléletváltás húzódik meg, amely szorosan összefügg a polgári társadalom építésének követelményeivel: erősödő polgárság, önálló önkormányzat, gazdagodó társadalom.' Az önkormányzati adórendszer új alapokon nyugvó, teljeskörű tartalmi megújításának szükségszerűségét felismerve az Országgyűlés egy olyan keretjellegű adótörvény megalkotását tartotta indokoltnak, amely lehetőséget teremt a helyi adóztatási jog gyakorlására. A törvény biztosítja az önkormányzat adómegállapítási jogát, amely szuverén módon dönt arról, hogy gazdálkodási feladatai és az ehhez szükséges forrásképzés érdekében él-e és milyen mértékben — törvényi keretek között — a helyi adóztatás eszközével. A kerettörvény kellően számol a települési adókultúra hazai tradícióival és erre is építve ad a korábbiaktól lényegesen tágabb mozgásteret a települések számára a helyi adóztatási jog gyakorlásához. 8
