Heves megyei aprónyomtatványok 19/M
AZ EGRI FŐÉ A Szent István király által az esztergomi érsekség felállításakor létrehozott és annak joghatósága alá rendelt egri püspökség alapításáról nem maradt fenn korabeli okirat. Egy 1271 -ben V. István király által kiadott oklevél szerint a püspökség kiváltságait felsoroló oklevelek a tatárjárás idején elpusztultak,s a IV. Béla király által kiadott és a korábbi időszakra vonatkozó jogbiztosító oklevelek egy része el is pusztult. Ezért összehívtak 25 egri egyházmegyei nemest, akik eskü alatt nyilatkoztak arról, hogy melyek voltak az egri püspököt megillető jogok és kiváltságok. Az egyházmegye az alapítás idején nyolc vármegyényi területet foglalt magába: Abaújvár, Borsod, Hevesújvár, Kis- Szolnok, Szabolcs, Ung, Zaránd és Zemplén vármegyéket. Ezekhez a 13. században a vármegyévé szerveződött beregi és ugocsai részek csatlakoztak, később Máramaros, Szatmár, Torna és a 14-15. században a keresztény hitre tért Jászság, még később pedig a Nagykunság is. Délen lenyúlt egészen Ajtony száliásterületéig, és e déli rész maradványaként keskeny csík húzódott egészen a XVIII. század derekáig a bihari-váradi és a Csanádi püspökség része. Főesperességei kezdetben: abaújvári, beregi (borsovai), borsodi (székesegyházi), hevesi, máramarosi, pankotai, (Zaránd-Arad megyei), patai, szabolcsi, szatmári, tarcafői (sárosi), ugocsai, ungvári, és zempléni. 1334- ben a pápai tizedszedök 13 főesperességben 821 plébániát írtak össze. A 15. század lendületes fejlődését követően a mohácsi csatavesztés után a politikai életben keletkezett anarchia és az ország védelmének megoldatlansága az egri püspökséget is hanyatlásnak indították. Az egri vár, amely a püspökség épületének otthont adott, többször is gazdát cserélt Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd hívei között. A reformáció egri megjelenése is ezzel hozható összefüggésbe. Perényi Péter, aki a mohácsi események idején koronaőr volt, 1541-ig Szapolyai pártján állt, 1541 után pedig átállt Ferdinánd oldalára, akinek segítségével hamarosan az ország kancellátja és főkapitánya lett. 1542-ben megszállta az egri várat azzal az ürüggyel, hogy az, mint az ország egyik fontos támaszpontja, megmaradjon Ferdinánd kezén. Perényi azonban a várat saját tulajdonába vette és kiszorította onnan a király embereit is. Azok közé a magyar főurak közé tartozott, akik családjukkal együtt már 1530-ban csatlakoztak a reformációhoz. Noha ő fenti magatartása miatt felségárulás vádjával még 1542-ben börtönbe került, az erődítményt Varkoch Tamás várnagyára bízta, akinek nevéhez fűződött az első lutheránus közösség megszervezése a városban. Az új hit egri terjedésének nagyon kedvezett, hogy Frangepán Ferenc püspök halála után, vagyis 1543-tól 1548-ig betöltetlen maradt az egri püspöki szék, és Oláh Miklós, aki 1548-ban lett Eger püspöke, nem tartózkodott székhelyén. 1548-tól ugyan Dobó István lett a várkapitány, aki katolikus volt, de Dobó utódai a várkapitányságban újból protestánsok voltak. A két ostrom között gyakorlatilag állandósultak a katolikusok és protestánsok közti villongások, egyedül Verancsics Antal püspök tudott 1562-ben hatásosan fellépni a katolicizmus védelmében. 1580-ban a kálvinista gyülekezet hívei fegyveresen megtámadták a Szent Mihály templomot, ahol a káptalan tagjai éppen zsolozsmát mondtak. Az így elfoglalt templom az övéké is maradt Eger 1596-ban történt török elfoglalásáig. A török hódoltság idején az egri püspöki szék kisebb-nagyobb megszakításokkal, de gyakorlatilag folyamatosan be volt töltve, mert az egri püspök, közjogi méltóság, fontos szerepet játszott az ország életében. A török megszállást követően az 1597. február 2-án zárult pozsonyi országgyűlés a székvárosából elmenekülni kényszerült káptalan új székhelyéül Kassát jelölte ki. 1613. február 24-én a pozsonyi országgyűlés ismét új helyet jelölt ki a káptalan új helyéül Jász városában, ahová március elején át is költözött. Innen 1649-ben ismét Kassára ment és itt is maradt. Az egyházmegye török uralom utáni helyzetét jól tükrözik az 1699-es állapotok. E szerint Heves és Külső-Szolnok vármegyében, valamint a Jászságban 27, Sárosban 22, Zemplénben 19, Abaújban 13, Borsodban 6, Ungban 3, Szatmárban 3, Szabolcsban 2, Beregben 2, Ugocsában 1, Máramarosban 1, Zaránkban 1, a jászói prépostságban 5, a lelesziben 3, vagyis mindössze 108 betöltött plébánia volt. A 92 egyházmegyés pap mellett 16 szerzetes és 10 licenciátus látta el a teendőket. Száz esztendővel később, vagyis Eszterházy püspök halálakor 1799- ben 353 plébánia és 66 lelkészség volt a közel félmillió katolikus hívő ellátására. Eger 1687. december 17-én szabadult fel a török uralom alól. A város, a vár és a várhoz tartozó birtokok a kincstár újabb szerzeményeit képezték. A kincstár mellőzte az egri püspök régi birtokjogát. I. Lipót 1688. augusztus 6-án kelt resolutiójában Egert szabad királyi várossá nyilvánította. A Kassán élő püspök és a Jászon élő káptalan tiltakoztak ez ellen. Tiltakozásukat támogatták Heves és Borsod vármegyék is, amelyek területén Eger feküdt. 1694-ben Fenessy György püspök megegyezett a kincstárral. Ennek nyomán augusztus 16-án jött létre a püspök és a város közt az úgynevezett Fenessy-féle egyezmény, mely úrbérpótló szerződés és a város életét meghatározó jogforrás volt másfél évszázadon keresztül. Egyes tisztázatlan kérdések miatt 1695. február 6-án egy magyarázó pótegyezmény született. Az egyezmény értelmében a püspöki székváros olyan privilégiumokat kapott, melyek helyzetét hasonlóvá tették a szabad királyi városokéhoz, a püspök és a káptalan megtartott földesúri jogait pedig korlátozták. Az 1699-ben egri püspökké kinevezett Telekessy István tért vissza elsőként székvárosába. Egyidejűleg Heves és Külső-Szolnok vármegyék örökös főispánja lett, ami azt jelenti, hogy ezt a tisztséget utódai is örökölték egészen a feudális kor végéig. Az egyházmegyét sújtó súlyos paphiány miatt 1705-ben megnyitotta az egri szemináriumot, a törökök okozta pusztítások orvoslása céljából pedig hozzálátott a megrongálódott templomok helyreállításához és újak építéséhez. 12
