Heves megyei aprónyomtatványok 19/M
YHAZMEGYE A várban elpusztult székesegyház helyett 1700 és 1800 között kijavíttatta a Szent Mihály plébániatemplomot, és új püspöki rezidencia építtetésébe kezdett, immáron a Szent Mihály templom szomszédságában. Telekessy püspök egyházépítő tevékenységét utódai is folytatták, így a XVIII. század folyamán maga Eger is, mint püspöki székváros, egész történetének leglátványosabb fejlődését érte el. Ekkor épültek fel azok a barokk épületek, amelyek ma is meghatározói a városnak, a nagy- és kispréposti palota, a megyeháza, a Kossuth Lajos utca többi barokk épülete, templomok, rendházak, középületek és a Líceum, melyben Eger utolsó püspöke Eszterházy Károly a négyfakultásos egyetemet kívánta megvalósítani. A XVIII. században többször felvetődött a nagy kiterjedésű egyházmegye felosztásának gondolata. Az első kísérlet Erdődy Gábor püspök idejében volt, amikor 1733-ban tárgyalások kezdődtek, de az végül a káptalan ellenkezése miatt nem valósulhatott meg. A káptalan ugyanis a prímással együtt azon a nézeten volt, hogy nem több püspökre, hanem több lelkipásztorra van szükség. 1745-ben Mária Terézia, majd 1787-ben II. József is eredménytelenül próbálta meg a felosztás keresztülvitelét. Végül Eszterházy Károly 1799-ben bekövetkezett halála után apüspöki széküresedés idején megtörtént a felosztás. VII. Piusz pápa 1804. augusztus 9-én írta alá azt a bullát, amely az addigi püspökség területéből létrehozta a kassai és szatmári püspökségeket, az egri egyházmegyét pedig érseki rangra emelte. Az egri érsekség 4 főesperesi és 18 alesperesi kerületből állt, amelyekben 150 plébánia, 20 helyi káplánság és 71 segédlelkészi hely volt, és a római katolikus hívek száma elérte a 260.000-et. A XIX. században, különösképpen Pyrker János László és Bartakovics Béla érsekek idejében tovább folytatódtak az egyházi építkezések és intézményalapítások, Pyrker érsek építtette azt a monumentális új székesegyházat, amely a Líceummal Eger legszebb építészeti együttesét képezi. Az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződés életbelépését követően a kassai, a rozsnyói és a szatmári püspökségek területéből Magyarországon maradt részeket a pápa 1982. május 22-én kiadott dekrétumával az Egri Főegyházmegyéhez csatolta. Ez az állapot azonban csak egy évtizedig maradt fenn. 1993-ban a pápa kiadta a magyarországi egyházmegyék területi rendezéséről és az új püspökségek alapításáról szóló „Hungarorum gens” kezdetű dekrétumát. Az Egri Főegyházmegye területének keleti részét átadta az újonnan alapított Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyének, vagyis Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyének egy részét. Ezeken kívül a Váci Egyházmegyének átadta a Nógrád megyében található plébániákat. Végül a Szeged-Csanádi Egyházmegyének átadta Kunszentmárton I., Kunszentmárton II., Mesterszállás, Kuncsoba, Túrkeve, Bucsa és Dévaványa plébániákat. A Váci Egyházmegyétől megkapta Jánoshida községet. Azóta a főegyházmegye a főszékesegyházi, a hevesi, a patai, az abaúji és a zempléni főesperességekből áll. Az Egri Főegyházmegye ordináriusai. Püspökök: Kataprán (Catapranus) - 1009, Bonifác, Buldus (Bőd), - 1046, Péter I. - 1048, Koppány (Cuppanus) - 1094, Prokop (Procopius) -1102, Lőrinc 1104-1105, Márton - 1106, Volfer 1111-1113, Kilit (I.) (Cletus) 1114- 1131, András (I.) -1132, Bertrius -1135,Martyrius (Martinus) 1142-1150, Lukács (Gutkeled nembeli) 1156-1158, Chemma (Sama, Séma, Soma) 1158-1166, Miklós -1180, Péter II. 1181-1197, Katapán 1198-1217, Tamás 1217- 1224, Kilit (II.) (Cletus) 1224-1245, Lampert 1246-1275, András (II.) 1275-1305, Márton (II.) 1306-1321, Telegdi Csanád 1322-1330, Dörögdi Miklós 1330-1362, Szécsényi Mihály 1362-1377, Czudar (Uidar) Imre 1377-1384, Kanizsai János 1384-1387, Czikó (Chykó) István 1387-1399, Ludányi Tamás 1400-1410, Stiborici Stibor 1410- 1420, Ludányi Tamás (másodszor) 1421-1424, Rozgonyi Péter 1425-1438, Szécsi Dénes bíboros 1439-1440, Rozgonyi Simon 1440-1444, Hédervári László 1447-1468, Beckendsloer (Beckenschläger) János 1468-1474, Rangoni (Veronai) Gábor bíboros 1475-1486, Nagylucsei (Dóczy) Orbán 1486-1491, Bakócz (Bakács) Tamás 1492-1497, Estei Hippolit (Ippolito d Este) bíboros 1497-1520, Szálkái (Szálkán) László 1520-1524, Váradi Pál 1524-1526, Szalkaházy (Zalaházy) Tamás 1527-1537, Frangepán Ferenc 1538-1543, Oláh Miklós 1548-1553, Újlaki Ferenc 1553-1555, Bódy György 1556-1557, Verancsics (Verantius, Vranchich) Antal 1557-1569, Radéczy (Rádeczy, Radetius) István 1572-15'86, Cheródy (Cherődy, Cherédy) János 1596-1597, Szuhay István 1598-1607, Erdődy János 1616-1625, Pyber János 1625-1633, Lósi (Lósy, Lcosy) Imre 1633-1637, Lippay György 1637- 1642, Jakusich (Jakosits, Jakusits) György 1642-1647, Kisdi (Kisdy) Benedek 1648-1660, Pálfly Tamás 1660- 1669, Szegedy Ferenc Lénárd 1669-1675, Bársony György 1675-1678, Pálíly Ferdinánd 1678-1680, Korompay Péter 1681-1686, Fenesy György 1686-1699, Telekesy István 1699-1715, Erdődy Gábor 1715-1744, Barkóczy Ferenc 1744-1761, Eszterházy Károly 1761-1799. Érsekek: Fuchs Xavér Ferenc 1804-1807, Fischer István 1807-1822, Pyrker János László 1826-1847, Lonovics József 1848-1849 (érseki székét nem foglalta el), Bartakovics Béla 1850-1873, Samassa József bíboros 1873- 1912, Szmrecsányi Lajos 1912-1943, Czapik Gyula 1943-1956, Brezanóczy Pál 1969-1972, Bánk József 1974- 1978, Kádár László Gábor 1978-1986, Seregély István 1987-, Löffler Erzsébet-Kiss Péter 13 EZER ÉVES AZ EGRI EGYHÁZMEGYE
