Heves megyei aprónyomtatványok 19/K
Remenyik Zsigmond Élete során volt Heves megyei nemesi család úrfi sarja, kanonokok rokona, papok nevelte egri diák, családja, neveltetése, környezete ellen lázadozó kamaszforradalmár, a világ- irodalom kincseit válogatás nélkül felhabzsoló lázas tanuló. Volt céltalanul ődöngö, helyét nem lelő váradi joghallgató; aztán nekivágott a vakvilágnak apja ellenére anyja kevéske segítségével, s Hollandián át le Dél- Amerikába; meglakta Chilét, Perut, Bolíviát, Argentínát, körbehajózva a föld déli sarkát; élt, mint hajófűtő, szénlapátoló, potyautas, pincér, kőműves, csempész, koldus, bárzongorista, egyesületi énektanár, textilügynök, kereskedő, nők kegyelemkenyerén tengődő alkalmi vőlegény; költő lett Dél-Amerikában és spanyolul jelentek meg versei; évek múltán hazajött, feleségül vett egy dormándi parasztleányt; tehenészetet nyitott az Angyalföldön, hajnalban tejet hordott, délelőtt istállót gondozott, éjjel írt; újságíróskodott és regényei jelentek meg, a Korunk, a Szép Szó munkatársa volt, József Attila lett a barátja, s más, akkor ifjú forradalmárok. A fasizmus elúrhodásának idején az Amerikai Egyesült Államokba menekült, s ott a hazai irodalom kiválóinak hírveréséért és megbecsültetéséért vívott angolul megjelent cikkeiben; hazatért a negyvenes években, más hely nem lévén, mely befogadja: az elhagyott, elárvult, pusztuló dormándi kúriába, ahol már csak édesanyja élt, s ahonnan mint drámaíró köszönt vissza Budapestre. A felszabadulás után végre megtelepedhetett Pesten, élhetett már csak az írásnak és csak írásból, írta és kiteljesítette életművét; egy ízben hivatalos elismerést is nyert. Munkája a másokért való gondolkodás megszakíthatatlan ténykedése volt. / Ignácz Rózsa: Kortárs, 1964. IV. /
