Heves megyei aprónyomtatványok 19/J
T isztelt Hölgyeim és Uraim! Széttekintve ezen a kiállításon, az első, ami felmerül bennünk, alighanem az, hogy mit is lehet kezdeni a történelemmel. Erre vonatkozóan persze számos véleményt idézhetünk. Kérdés, hogy ezek mennyiben lehetnek a segítségünkre, hiszen a bennük kifejtett álláspontok nagyon is különbözőek. Itt van mindjárt a jól ismert római mondás, miszerint a történelem az élet tanítómestere. Eszerint azért érdemes megismerni a múltat, hogy ne kövessük el még egyszer ugyanazokat a hibákat, másfelől pedig azért, mert a múlt nagy tettei, a nagy jellemek hősi cselekedetei okulásunkra szolgálnak. Egy másik vélemény jóval későbbi, Hegeltől származik, s úgy szól, hogy a történelemből soha senki nem tanult semmit. Ez nem is lehetséges, mert az egyik generációt követi a másik, s valamit átélni egészen más, mint arról hallani vagy olvasni. Van egy harmadik megközelítés is. Ez voltaképpen az első modern változata, baljós felhangokkal. Eszerint ha nem ismerjük a történelmet, arra ítéltetünk, hogy újra átéljük azt. Ugyanakkor felötlik bennem egy szarkasztikus megjegyzés, melyet a rendszerváltás első éveiben gyakran lehetett hallani. Eszerint nem tudhatjuk, hogy mit hoz a tegnap. Ez arra utalt, hogy 1989 után a történelem az ideológiai harcok fontos terepévé vált. A politikai irányzatok megkonstruálták a maguk mitologikus jellegű, különbejáratú történelemképét, jó fiúkkal és rossz fiúkkal, angyalokkal és ördögökkel. Ugyanakkor megjelent egy generációs szakadék is: a történelem iránti érdeklődés a harmincon aluliakból kiveszőfélben van, S ez nem az ő hibájuk. A jelenkorból egyre inkább hiányozni látszik a történetiség dimenziója. Egyáltalán nem véletlen, hogy korunk jellegzetes műfaja a klip; ennek nincsen sztorija, a lényege éppenséggel összefüggéstelen látványdarabkák egymásutánja, melyeket nem fűz össze egésszé valamilyen történet. A történelem lényege ezzel szemben az, hogy történeteket mesélünk, különböző narratívakat konstruálunk; ahogyan azt a történelemelmélettel foglalkozó szakemberek a maguk tolvajnyelvén meg szokták fogalmazni.
