Heves megyei aprónyomtatványok 19/H
Kelták A történeti adatok a- lapján a kelták keleti terjeszkedése az ie. 4. század elejére tehető. Hazánk területén, a Dunántúl mellett, legszilárdabb bázisukat az Északi-középhegység peremvidékén alakították ki. Régiónkba hódítókként érkeztek, de a kevert leletegyüttesek tanúsága alapján bizonyára jó viszonyban álltak az akkor itt élő, szkítizált lakossággal. A helyi kelta társadalom szerkezetéről elsősorban a temetők alapján alkothatunk képet. A 85 síros ludasi kelta temető az ie. 3-2. századra keltezhető. A sírokba az elhunytak hamvai mellé elsősorban edényeket, vasból készült használati tárgyakat, fegyvereket, valamint vas és bronz ékszereket helyeztek. Ezek a halottak egykori tulajdonát képező tárgyak lehettek. Kelta szokás szerint, a halotti tor maradványait- a sertés (kan) testének egyes részeit - is eltemették. Népvándorlások kora: Szarmaták, Gepidák Pannónia megalapításával, majd a dunai határvédelmi vonal, a limes kiépítésével, a Dunán inneni és túli területek közötti szabad vándorlás lehetősége nagyjából négy évszázadra megszakadt. Egy védelmi fal jött létre, melyhez először, az időszámításunk utáni első évtizedekben, a Duna-Tisza közét megszálló szarmata jazigok csapódtak. A 200-as évektől kezdődően a térségünk feletti uralom elég gyorsan változott. A 230-as években a vandálok, majd 271 után az úgyszintén germán gepidák jelentek meg errefelé. Az 5-6. században a gepidák Felső-Tisza-vidéki szállásterületüket hazánk egész keleti felére kiterjesztették. A ludasi ásatás során 6 gepida sírt találtak. A sírok legértékesebb leleteként egy ezüstből készült, vörös féldrágakő berakással és aranyozással díszített övcsatot lehet kiemelni. Valószínűleg egy nemesasszony ékszere volt. Honfoglalás kora A Kárpát-medencében máig feltárt honfoglaláskori lovas temetkezések száma több mint 900 sírra tehető. A lovas temetkezés mindenképpen a módosabb családokra jellemző, ezért a sír magas rangú személyre utal. A halotti szertartás során az elhunyt lovát megölték, majd bőrét oly módon nyúzták le, hogy fejét és lábait benne hagyták. A bőrt aztán a halott bal oldala mellé helyezték. A halottat díszruhába öltöztették, fegyvereit mellé rakták. Tegezét, néhány nyílvesszővel együtt, jobb oldala mellé tették. A ludasi honfoglaló sírjában egy megközelítőleg NY-K-i tájolású, háton fekvő harcos csontvázának maradványait, egy rombusz alakú vas nyílhegyet, egy háromtagú vas zablakarikát, valamint egy ló koponyáját, láb- és patatöredékeit találták meg. A detki régészeti kiállítást a Detki Polgármesteri Hivatal kezdeményezése alapján, a Mátrai Erőmű Rt. megbízásából, a Heves Megyei Múzeumi Szervezet munkatársai készítették. A kiállított tárgyak a Heves Megyei Múzeumi Szervezet kezelésében, a magyar állam tulajdonát képezik. A kiállítás helyszínét a detki önkormányzat biztosította, a régészeti feltárások és a kiállítás költségeit a Mátrai Erőmű Rt., НЕ-DO Kft. és a CRONUS Kft. fedezte. A kiállítás megnyitására 2005. szeptember 3-án került sor. A kiállítás forgatókönyvét írta: dr. Domboróczki László. Látványterv, grafikai és kiállítás kivitelezés: Csintalan András. Fotó: Lónyainé Nagy Éva A térség története a Ludas-Varjú- dűlői ásatások fényében A Ludas község határában 1998 és 2002 között végzett régészeti ásatásoknak köszönhetően fontos helytörténeti források váltak ismertté a térség történetének a paleolitikumtól a honfoglalás koráig terjedő több százezer éves szakaszáról. A feltárások több mint 1400 régészeti objektum maradványait hozták felszínre: települések és temetők kerültek elő, melyek több korszak tekintetében is igen gazdag leletanyagot rejtettek. E kiállítás termeiben a legszebb tárgyak láthatók korszakonként. DETKI RÉQÉSZETI KIÁLLÍTÁS
