Heves megyei aprónyomtatványok 19/H
ишаяшшшŐskőkor: Ludas és egyben a térség legkorábbi régészeti emlékei 5-600 000 évesek. Az őskőkor korai szakaszának végéről származó leletanyag néhány ősállat csontjából és egy háromszög alakú, retusált szélű kőeszközből áll. A ludasi ásatás során begyűjtött tárgyak egy közeli vadásztáborra utalnak. Ekkoriban a homo erectus lakta ezt a vidéket. Ez az emberfaj népesítette be először Európa és Ázsia területét kb. 1 millió évvel ezelőtt. A homo erectusból több százezer éves folyamat során fejlődött ki a homo sapiens neanderthalensis. A neandervölgyi ember jó 250 000 évig uralta az európai kontinenst. Barlangi és nyíltszíni táborhelyeit régiónkban is megtalálták. A modern ember, a homo sapiens sapiens csak mintegy 30-40 000 évvel ezelőtt, a késői paleolitikum idején jelent meg térségünkben. Újkőkor: A ludasi Varjú-dűlőn két kisebb településrész került elő a neoli- tikum időszakából, az ie. 6. évezred végéről. Cölöpépületek nyomait, hulladékgödröket és egy temetkezés maradványát tárták fel ebből a korszakból. A helyi neolitikus népesség döntően földművelő, állattartó tevékenységből tartotta fenn magát. Elsősorban a marha és a juh húsát fogyasztották, a vadászott állatok inkább csak kiegészítették az étrendet. A növények közül főként tönkebúzát és árpát termeltek. A korszakra jellemző antropomorf kerámiaszobrocskák a termékenység kultuszával hozhatók összefüggésbe. Késői rézkor, korai bronzkor: A ludasi határban a rézkor embere is megtelepedett. Kis településéből néhány gödör maradt csupán az utókorra. A ló mint haszonállat térségünkben a rézkorban jelent meg először és a kerekes kocsik első ábrázolásai is ebből az időszakból ismeretesek. Bronzot először a Közel- Keleten készítettek, de a bronzművesség ismerete viszonylag gyorsan, pár évszázad alatt elterjedt az egész Mediterráneumban. A Kárpát-medencébe az ie. 3. évezred elején jutottak el az első bronzbalták ekkortól számítjuk a bronzkort hazánk területén. A korszak virágkora az ie. 2. évezred küszöbén érkezett el. Ekkorra régiónkban is nagyobb hatalmi központok fejlődtek ki. Az árokkal, sáncokkal, kerítésekkel körülvett települések gazdag vezető réteg létrejöttéről tanúskodnak. Lelőhelyünk ekkoriban még kis településnek számított. Leglátványosabb leletünk ebből a korszakból egy bronz tőr, mely presztízstárgynak is tekinthető. Késői bronzkor: A Ludason feltárt későbronzkori település közel 16 hektárt foglal el. Méretét tekintve a valaha feltárt legnagyobbak közé tartozik hazánkban. Ez a település az egykori viszonyok között jelentős hatalmi központ lehetett. Az itt lakókról elsősorban a földbe mélyített objektumok és azok leletei alapján formálhatunk képet. Csaknem 1000 későbronzkori gödör került napvilágra az ásatás során. A kiásott tárgyak zöme kerámia, csont, kő és bronz. A település a rendelkezésünkre álló radiokarbon adatok alapján az ie. 1540-1000 közötti időszakra keltezhető, virágkora valószínűleg ie. 1450-1040 közé tehető. Ez a korszak már a nagy hatalmú isteni uralkodók, rabló királyok, születő és porba hulló birodalmak kora. Egyiptomban Ehnaton, Tutanhamon és II. Ramszesz uralkodott ekkor, valamennyien jól ismert történeti szereplők a ma embere számára is. Görögországban a mükénéiek voltak hatalmon. A korszak szellemisége Homérosz művein keresztül idézhető fel. Nagy hatalmú, a déli pompát másoló királyságok térségünkben is léteztek, a kor művészete, uniformizálódó szellemisége vidékünk leletanyagában is tetten érhető. Ennek ellenére térségünk a civilizált világ perifériájának számított ekkoriban. Korai vaskor: Preszkíták A későbronzkori lelőhely legkésőbb valamikor j ie. 1050 körül I elnéptelenedett 1 Jelenlegi tudásunk szerint a települést pusztító támadás érte, a életben maradt la Ságnak pedig menekülnie kellett. Legkésőbb az ie. 10-9. század folyamán, a Kárpátoktól keletre fekvő moldáviai területek felől, állattartó pásztornépek vándoroltak a Kárpát-medencébe, akik uralmuk alá vonták az alföldi területeket. Sírjaikból keleti típusú lószerszámzat, ételmellékletre utaló állatcsontok, de ugyanakkor még a helyi késői bronzkorra jellemző edények kerültek elő. A legfontosabb újításuk a vas elterjesztése volt, melyet kézműves mestereik keleti előképek alapján formáztak meg. Magát a népet preszkítaként emlegetik. Ludas határában két preszkíta sírcsoport került elő, meglehetősen szegényes leletanyaggal. Szkíták , < 4 Az ie. 7. század közepén a Kárpát- i medence keleti felében a Fekete-tengertől északra fekvő Szkítia területével rokon leletanyag jelent meg. A kifejezetten keleti jellegű lótemetkezések, a vasból készült fokosok, lándzsahegyek, tőrök, bronz nyílhegyek, nomád, lovas pásztornépre utalnak. Észak-Magyarország területéről vezéreik gazdag aranyleleteit is ismerjük. A térségre fejlett vasművesség jellemző. A ludasi ásatáson egy kb. 2 hektár nagyságú település került elő a szkíta korszakból. Korát az ie. 770-540 közötti időszakra helyezhetjük. Az egykori használati tárgyakból sajnos, csak töredékek maradtak ránk. Legszebb leletünk egy vésett díszű, agyagból készült pecsétlő.
