Heves megyei aprónyomtatványok 19/B
A XÁNTUS JÁNOS MÚZEUM kiállító helyei XÁNTUS JÁNOS MÚZEUM 9022 Győr, Széchenyi tér 5. tel: 96/310-588, 524-888, fax: 96/310-731 email: xantus@gymsmuzeum.hu www.gymsmuzeum.hu m- Győr és környékének története az őskortól napjainkig A Petz-család gyűjteménye (orvostörténeti-, képző- és iparművészeti kiállítás) Magyar postabélyegek - az első kibocsátástól az 1980-as évekig Az Abád-Hauser család gyűjteménye (képző- és iparművészeti kiállítás) Nyitva tartás: május 1 - október 31-ig 10-18 óráig, november 1 - április 30-ig 13-17 óráig. Szünnap: hétfő PATKÓ IMRE GYŰJTEMÉNY 9022 Győr, Széchenyi tér 4. 20. századi magyar és nyugat-európai képzőművészeti gyűjtemény 16-20. századi távol-keleti, afrikai, óceániai gyűjtemény Nyitva tartás: május 1 - október 31-ig 10-18 óráig Szünnap: hétfő VÁRKAZAMATA - KŐTÁR 9021 Győr, Bécsi kapu tér 5. Római kori kőtár - Újkori kőtár Horváth József téglagyűjteménye Nyitva tartás: május 1 - október 31-ig 10-18 óráig Szünnap: hétfő A Kőtár november 1 - április 30. között zárva! Patkó Imre utolsó óhaja az volt, hogy az évtizedek során az ország egyik legrangosabb, felbecsülhetetlen értékű gyűjteményévé formálódott kollekció egyben maradjon s lehetőség szerint a széles nagyközönség elé kerüljön. A maga nemében páratlan gyűjtemény végleges otthonául Győr-Sopron Megye elöljárósága a város egyik legszebb épületét bocsátotta rendelkezésre. Ebben a kiállítás céljaira felújított épületben nyílt meg 1986. május 8-án a Xántus János Múzeum Patkó Imre gyűjteményének reprezentatív anyagát bemutató állandó kiállítás. A gyűjtemény két nagy egységből tevődik össze: a kollekció közel 70%-át felölelő szépművészeti, illetve a fennmaradó 30%-ot magába foglaló távol-keleti, ausztráliai, óceániai, afrikai iparművészetet, törzsi művészetet reprezentáló rész. A Vastuskós-ház első és második emeletén látható festmények és grafikák - részben kronológiai, részben tematikus elrendezésben - betekintést engednek a magyar képzőművészet fejlődésébe a 20. század elejétől a 70-es évekig, felvonultatva olyan művészeket, mint Anna Margit, Bak Imre, Barcsay Jenő, Bartha László, Bortnyik Sándor, Egry József, Kassák Lajos, Kondor Béla, Lakner László, Mattis-Teutsch János, Perlrott Csaba Vilmos, Tóth Menyhért s még számos neves alkotót. A kollekciót Braque, Calder, Chagall és Lucien Hervé munkái egészítik ki. Patkó Imre távol-keleti gyűjteményének első darabjait 1956-os tibeti utazásán szerezte be. A tibeti művészetet egy Avaloki- tesvara boddhiszattvát ábrázoló 18. századi imazászló, egy ugyancsak 18. századi imamalom, néhány jellegzetes szertartási tárgy és két, imafalból származó, mantrákat tartalmazó vésett kő képviseli. A tibeti útról Rév Miklós fotóművésszel közösen készített könyv sikere vezette a szerzőpárost 1959-ben Vietnamba. Kiállításunkon újévi fametszetek, páva- és papagájtoliból, valamint lószőrből készült legyezők, egy finoman megmunkált 18. századi agyagfej és egy bambusz hangszer képviseli a vietnami művészetet. Patkó Imre az MTI pekingi tudósítójaként 1963-64 között hosz- szabb időt töltött Kínában, ahol a kínai művészet jellegzetes alkotásaival gyarapította a gyűjteményt. Az alkotások zöme a 18. századból való, köztük a jellegzetes bronzedények, két templomi bronzhangszer és egy bronz szobrocska. A bambuszművészetet egy 19. századi ópiumpipa, egy lovast ábrázoló bambuszlemez és egy szájorgona, míg a selyemművészetet egy 17. századi selyembrokát mandarinnégyzet és egy 19. századból való hímzés reprezentálja. A kínai gyűjtemény gyönyörű darabjai a jellegzetes tusfestmények és egy megragadó szépségű, amulett-tartó faszobor. Ebben a gyűjteményben kaptak helyet a kelet más tájairól származó szórványanyagok is, köztük az Ezeregy éjszaka világát idéző perzsa olajmécsesek, egy indiai vízipipa, egy különös 4-es agyagharang, valamint egy burmai faszobor. Patkó Imrét minden bizonnyal a modern festészet iránti érdeklődése fordította az annak egyik forrásvidékét jelentő törzsi művészet felé. A gyűjtemény zömét az afrikai művészet emlékei alkotják. A tárgyak elsősorban a nyugat-szudáni, az atlanti-partvidéki, a nigériai, a kameruni és a kongói népek hagyatékából származnak. A gyűjtemény jellegzetes darabjai a szertartási maszkok, a rejtélyes, nyugat-szudáni dogon nép termékenységszobrai, az ugyancsak nyugat-szudáni bambara törzs antilop figurái, a fafaragásukról híres, nigériai joruba nép maszkjai és mankala játéktáblája, a kameruni dob, elefántcsont kürt és agyagpipa, valamint a meghökkentő, kaurikagyló szemű, kongói fétisszobrok. Az Atlanti-part egykori magaskultúrái tükröződnek a benini bronzöntvényekben és egy ghánai agyagból készült urnafedő döbbenetes ábrázolásában. Különös értéket képviselnek az Etiópiában élő, zsidó val- lású falassák agyagszobrocskái, valamint a kelet-afrikai makonde törzs stilizált szobrászata, amely átvezet Vincent Kofi Ébredő Afrika című, nagyszerű alkotásához. Ausztrália és Óceánia művészetéről is néhány jellegzetes tárgy ad ízelítőt. Hatalmas méretével a Pápua-Új-Guineából származó szónokszék hívja fel elsőként magára a figyelmet. Mellette egy új-írországi faragvány idézi az ősök emlékét. A Santa- Cruz-szigetekről származó táncbuzogányt a férfivá válás ünnepén használták. Ausztrália őslakóinak művészetét négy, különböző stílusú kéregfestmény érzékelteti, amelyeken szellemalakokat, totemfigurákat és a jamgyökér növekedésének szakaszait örökítették meg. GYŐR VÁRA ÉS KŐTÁR Győr, mint várispánsági székhely már Szent István kora óta (1000-1038) erődített hely volt. A középkori vár a mai Káptalandombot kerítette be. A város stratégiai helyzete a török hódoltság idején, a 16. században értékelődött fel: a végvárvonal leghatalmasabb erődítményeként a Bécsbe vezető út védelmében játszott kulcsszerepet s lett a császárváros s egyben a kereszténység védőbástyája. Az 1537-ben I. Ferdinánd császár-király utasítására megindult s kerek negyven évig elhúzódó nagyszabású erődítési munkálatok nyomán az egész várost fallal vették körbe, amelyet hét fülesbástya és egy félbástya védelmezett. Az égetett téglából emelt bástyákban kazamatákat képeztek ki: ezekben helyezték el a várvédő ágyukat, amelyek a szomszédos bástyákat és falakat oldalazó füzükkel fedezték. A bástyákat a falakban futó kazamatafolyosók kötötték össze. A legkorszerűbb hadiépítészeti elvek jegyében fogant terveket itáliai várépítő mesterek - Francisco Benigno, Bernardo Gabelli, Pietro Ferabosco, Bernardo de Magno - készítették s ők irányították a munkálatokat is. A hatalmas erődítményből mára csupán a Káptalandombot övező Kastélybástya és az egykori Bécsi-kaput védelmező Sforza-félbástya maradt fenn. Az utóbbi kazamatáiban és udvarán került berendezésre a Xántus János Múzeum Lapidáriuma. A vár falain egykor három, a 19. század közepén lebontott későreneszánsz stílusú kapu nyílott. A legreprezentatívabb az antik diadalívekre emlékeztetőén háromnyílású Bécsi-kapu volt (1568), melyet a nagyhatású itáliai építészteoretikus, Sebastiano Serlio mintakönyvének egyik várkapu- terve nyomán alakítottak ki. A kapuzatot egykoron a kétfejű sasos császári, a vágásos mezejű magyar királyi, és oroszlános cseh királyi címer ékesítette, valamint a II. Miksa császár-király címeit elősoroló feliratos tábla. Töredékeik, miként a Vizi-kapu (1567) dór párkányzatának egy fragmentuma is a kazamataudvar boltívei alatt látható. A kulcsfontosságú erődítményt a törökök 1594-ben hosszú ostrom után elfoglalták. Ám csak rövid ideig örülhettek új hódításuknak: 1598. március 28-áról 29-re virradó éjszaka a császári csapatok egy rajtaütésszerű támadás során visszavették a várat. Az Adolf von Schwarzenberg és Pálffy Miklós vezette keresztény sereg petárdával robbantotta be a Fehérvári-kaput: a győriek évszázadok óta őrzik a szétroncsolódott kapuszárnyat, mint a felszabadulás ereklyéjét. A hadiépítészet fejlődésével a 17. század közepére ismét szükségessé vált az erődít- ■ t ( mények korszerűsítése. Erre F. Wymes ■----- hadmérnök tervei szerint, gróf Monte■ * cuccoli várparancsnoksága alatt az 1661- 1664 közötti években került sor: a kiszélesített várárokba külső elővédművek kettős láncolatát építették fel. A török háborúk végeztével, a 18. század elejére Győr vára elvesztette katonai jelentőségét. A napóleoni háborúk idején rövid időre újra szerephez jutott a vár: a francia csapatok a kismegyeri csata után néhány napi ostromot követően elfoglalták, majd visszavonulásukkor a falakat felrobbantották (1809). Az ezt követő évtizedekben a város a megmaradt falakat is elbontatta. A vár udvara és kazamatája 1957 óta ad helyet a római kori és kora-újkori kőtár és a Horváth József téglagyűjteménye anyagából rendezett állandó kiállításnak. Mosoni-Duna □ Gutenberg m ’-ér .fi ' ,c ■' o- ... % w \ V K <!&*• ' P <8 iprV i > W Xántus János fe xü Múzeum • flU > ,§/ ti Patkó Imre S.6Ä NeieJejij. Gyűjtemény Á V^1 ti Várkazamata-Kőtár Rába kettős híd 84051 k3pu 1« . Ö •e-o ifi* ß CsíaS 7 w Sarló AS <S> <2, % S'*" «ne* A®'1 i PS» isi □ üX. A XÁNTUS JÁNOS MÚZEUM KIÁLLÍTÓ HELYEI
