Heves megyei aprónyomtatványok 16/K
TADEUSZ RÖZEWICZ: Fehér házasság Rózewicz másfél évtizedes, jelentős irodalmi tevékenység után, 1960-ban fordult először a színpad felé. (...) A Mrozeknél kilenc esztendővel idősebb és az irodalomban mintegy évtizeddel előbb jelentkező író nagy élménye a háború, az ellenállás, az ..erdőkben” töltött két év, amikor a hazai hadsereg tisztjeként harcolt. Korán megismerte a halált, a kiszolgáltatottságot, a szorongást, s ezek az érzések legszemélyesebb líráján éppúgy végigvonulnak, mint groteszk-ironikus-parodisztikus antidrámáin. (...) Az abszurd drámáról nemegyszer úgy nyilatkozott, mint a mai drámaírás impotenciájáról. Ugyanakkor soha nem tagadta, hogy minden eszközt megragad a hagyományos dráma koi’látainak lerombolására. Ő is azok közül való, akik mindent elkövetnek századunkban, hogy a dramaturgiában kő kövön ne maradjon. (Balogh Géza) Nem könnyű Rózewicz darabjainak az összefoglalása, hiszen nem a cselekménydramaturgia képezi az alapszálat. Mégis akad valami alapgondolat, amelyre víziókkal, álmokkal, gondolatokkal, s azoknak megeleve- nitésével teli színműveit felépíti. A századforduló idején élő család életéből villant fel — amint ő meghatározza — „tablókat”. Bianca és Pauline testvérek, s a Bianca esküvőjét megelőző, az esküvőt és az ez utáni időszakot láthatjuk. Bianca és Pauline a fehér leányszobában éjszakánként a másik nemről beszélgetnek. Pauline ugyan szívesebben aludna, vagy ha már azt nem teheti, akkor enne, de Biancában felgyülemlenek a gondolatok és a gondok. Fél — fél a férfitól, fél testének kiszolgáltatottságától. Ennek részleteit igen pontosan meg is fogalmazza Rózewicz, s láttatja is a színpadon a különböző, soron következő taglókban. (Bereczky Erzsébet)