Heves megyei aprónyomtatványok 16/K

CSENDES LÁSZLÓ

Önéletrajz dióhéjban, kérdésekkel.

Hogy miért is választottam ezt a hivatást, nem tudnám pontosan megmondani. Lehet, hogy csábított a gyerekkoromban látott előadások varázsa, vagy mert művészetpártoló ember lévén a színházban megtalálom az irodalomtól a képzőművészetig valamennyit, vagy csak egyszerűen komédiásnak születtem és magával ragadott a játékszenvedély, amely szenvedélyről az évek folyamán kiderült, hogy nem is olyan játék. Az embert megszépítő igyekezet nem kis felelősség.

Gyakran fölmerül bennem a kérdés, kinek van nagyobb szüksége a munkámra. Nekem-e, aki estéről estére végigjárom ugyanazt a kálváriát a föloldozás reményében, vagy a közönségnek, a föloldozást osztónak. Azt hiszem, mindkettőnknek. Számomra egy-egy feladat bonyolult keresztrejtvényhez hasonlít, amelyben a kitöltetlen négyzeteket csak a másik alkotótárs, a közönség segítségével tudom megfejteni, s így még az is elképzelhető, hogy estéről estére, együtt járjuk végig a kálváriát.

Komárom, Kassa, Kecskemét, Debrecen, Eger. Huszonöt évi vándorlás várostól városig, színháztól színházig. Megszámlálható szerepek, megszámlálhatatlan álmatlan órák. Hogy miért? Lehet, hogy őseimtől (palóc lévén) nomád vért örököltem, de valószínűbb, hogy az újjáéledéshez, az ember önnön újrateremtéséhez a tér kitágulása szükségeltetik, a monotonitás, az ismétlés veszélyétől megóvó változatosság. Vagy csak egyszerűen nem találom a helyem.

Miért jöttem Egerbe? Szeretem a várost, szeretem azokat az embereket, akik hívtak és az Agria Játékok tapasztalata alapján, most már az egri közönséget is.

Hogy meddig maradok? Amíg szükség van rám.

1963-ban, a szegedi konzervatóriumból kerültem a színi pályára. Mint énekes, naiva- és szubrettszerepeket játszottam. Tizenöt évig voltam a kecskeméti Katona József Színház tagja, ahol a zenés műfajon kívül egyre több prózai feladatot kaptam. A Denevér Adélja, A mosoly országa Mi-je után, Gogol Revizorjában a polgármester lányát, a Csodaszarvas dadáját. Tavaly, Debrecenben, Tótnét, Örkény darabjában. Ám a mi pályánkon nem a múlt, hanem a jelen és jövő fontos. Nagy izgalommal várom tehát eljövendő szerepeimet és a találkozást a közismerten színházszerető egri közönséggel.

RIBÁR ÉVA