Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZE
amit fest az valósággá válik. Nem valószinü azonban, hogy ez festő eszközökkel művelt huszadik századvégi analógiás mágia, képei pedig valamiféle mágikus képek lennének. Legföljebb csak amennyiben elkészültük után ezek a szinviszonylatok valóságos dolgokká, a világ Újabb, eddig nem létező darabjaivá válnak. Teremtés kicsiben, mikrokozmosz léptékűén. E-világi kisértés a művészet örökös sajátja. Az akvarell használatát csiszolgatva, fejlesztve ma már egészen nagyméretű festményeket készít egyre jobb technikai színvonalon. A nagy felületek letételének frissességét is megtartva rendezgeti festékfoltjait valahogy úgy, hogy festészetének előképeit, szellemi rokonait a hatvanas évek európai - elsősorban francia - lírai absztrakt, itthon pedig a zuglói-kör festészetében lelhetjük föl. Mindaz persze, ahogyan Paparó Ibolya saját világán belül ezek közelébe jutott, az teljességgel független folyamat eredménye. Ez a tiszta szívből, érzelmek és indulatok mentén születő festés minden keresgélő bizonytalanságával együtt hiteles, s teljességgel azonos a festő emberi karakterével. Paparó Ibolya sokszor harsány, impulzivan - érzelmes személyisége karakteresen benne van ezekben a képekben. Mondhatni önmagéra talált bennük, illetve általuk, s mi lehet ennél fontosabb, ha ez együtt járt számunkra is élvezhető képek festésével. Legyei László művészettörténész 1994. április 21.
