Heves megyei aprónyomtatványok 9/ZA
RÁTONYI RÓBERT a valaki a lexikonokból szeretné I megtudni, ki is G. Dénes György, rövidebben „Zsüti”, ahogyan azok I I becézik, akik ismerik és szeretik - és nem tudok róla, hogy lenne, aki ne szeretné -, akkor a lexikonokat böngésző' édeskeveset fog megtudni. A Ki kicsoda? régi és újabb kiadásaiból éppenúgy kimaradt, mint a színházi és a filmlexikonokból annak a művésznek a neve, aki az elmúlt évtizedek egyik legtermékenyebb librettistája, versírója, slágerszerzője és a szórakoztatóipar egyik legismertebb személyisége. Többezer dala közül sok a közismert: írt sanzonokat, kuplékat, szerzett tánczenét, operetteket és musicaleket, kabaréjeleneteket, és szerkesztett tévé-forgató- könyveket. Minden zenei stílusban otthonosan mozog, fordításaival pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az amerikai és angol zenés színházak remekművei meghódítsák a magyar közönséget is. Lemezborítók százain találhatjuk ott a nevét, akárcsak a Rádió zenés műsorainak szerzői között. Most itt ül velem szemben az egyik duna- parti hotel éttermében - a szálloda nevét nem említeném, egyrészt, mert ez nem a reklám helye, másrészt mert G. Dénes György szinte valamennyi előkelő hotel éttermében rendre megfordul, így nem volna ildomos közülük csupán egyet kiemelni. Zsüti, tőlem mit sem zavartatva magát, mindjárt megrendeli a pincértől az első fogást, amivel máris megköny- nyíti számomra a beszélgetést. Gyuri ugyanis „Zsüti-levest” kér a mosolygó felszolgálótól.- Mi ez a Zsüti-leves? G. Dénes büszkén elém tolja az étlapot.- Tessék, olvasd! Itt szerepel az étlapon! Olyan leves, amilyent én szeretek. Nem titok a receptje: fehérrépa, sárgarépa, zeller, majoránna, kézzel gyúrt metélt tészta, hozzá hús-, máj- vagy maceszgombóc. A gombócok per.- sze felváltva kerülnek bele emez egyvelegbe. Az egésznek a lényege pedig a cubák! Tudod, mi az?- Pupákról már hallottam, cubákról még nem!- Ilyen gyenge szóviccel akarod palástolni a tudatlanságodat? A cubák, édes öregem, csontos hús vagy húsos csont. Nem illik kézbe venni, de én kézbe veszem. Még cuppog- tatom is! Ilyenkor mondják a körülöttem ülők: „Hallani, mennyire ízlik Zsütinek a leves!”- Még mindig nem tudom, hogyan került ezt a Ipves a te neveddel az étlapra.- En már akkor is ezt a levest rendeltem a pincértől, amikor még nem volt neve. Egyszer utánamentem a pincérnek a konyhába, es hallom, hogy így rendeli meg a szakácstól az összeállításomat: „Kérek egy Zsütit!” Többet nem is kellett mondania, a személyzet minden tagja tudta, hogy mi a Zsüti-leves. Lassan aztán a baráti köröm is így rendelte ezt a levest azokban a szállodákban, ahol én szoktam étkezni. Még Honthy Hanna is ezzel lépett be egy napon az Intercontinental éttermébe: „Mindenekelőtt kérek egy Zsüti-levest!” No, ennek aztán híre ment, és másnap az igazgatóság már rányomta levestalálmányomat az étlapról- Úgy hírlik, nagyon szeretsz enni.- Mindent szeretek, ami jólesik. Enni, kártyázni, sakkozni, vitorlázni, nyaralni. Sőt nem tagadom, szenvedélyesen szeretek lóversenyre járni. Még akkor kezdtem a lóversenyezést, amikor olyan írók jártak oda, mint Heltai Jenő, Hunyady Sándor, Kellér Andor és Dezső! ZSUTI FOTÓ: IKLÁDI Ők sem tagadták, én sem tagadom. Már csak azért sem, mert kicsiben játszom, és az egész igazából azért fontos számomra, mert amíg kijárok a versenyekre, addig tartani tudom a kondíciómat.- A tiédet? Még ha azt mondtad volna, hogy a lovakét...- Nem, apuskám, az enyémet. Mert ugye a versenyek alatt felszaladgálok a tribünre, meg leszaladgálok. Három futam alatt körülbelül húsz emeletet járok meg oda-vissza. Aztán a tribünök előtt is járkálok vagy nyolc órán át. Jövök-megyek vagy harminc kilométert. Mi ehhez képest a kocogok teljesítménye? De ha csak a szabadidőmről faggatsz, azt hiszik a kedves olvasók, hogy nem is dolgozom, csak eszem, iszom, kártyázom, vitorlázok, sakkozok. Pedig amióta az eszemet tudom, mindig keményen megdolgoztam a mindennapi kenyérért, amelyre sokáig se zsír, se vaj nem került. Talán azért is szeretem annyira a jó ételeket, mert be akarom pótolni a fiatalkori koplalásaimat.- Téged az egész szakma slágerkirálynak nevez. Mi tagadás, joggal. Mikor kezdtél dalszöveget írni?- Gimnazistaként még író szerettem volna lenni, de aztán kölyökfejjel valahogy betévedtem a Japán kávéházba, és láttam, hogy az írók többsége filléres gondokkal küzd. Mivel magam is nagyon szegény gyerek voltam, szerettem volna jövedelmezőbb munkát találni. Persze ez nem ment egyik napról a másikra. Sokáig korgó gyomorral ténferegtem a Japán kávéház asztalai között, amely akkoriban a művészvilág találkozóhelye volt. Én leginkább a költők társaságát kerestem. Hadd dicsekedjek el azzal, hogy szinte naponta József Attilával és Radnóti Millóssal reggeliztem. A csésze kávét még valahogy ki tudtuk fizetni, de a kifliket rendszerint a kenyérkosárból csentük ki.- Még mindig nem válaszoltál arra, mikor írtad az első dalszövegedet.- Tizenöt éves koromban, Chopin muzsikájára. Ezt a címet adtam a dalnak: Száz éve már... Öt pengőt kaptam érte a kiadótól. Aztán egy amerikai számot fordítottam magyarra.- Milyen nyelvekből fordítasz?- Angolból, németből, spanyolból. Az említett amerikai szám egyébként így kezdődött: „Rajtunk már a válás sem segít...”- Magyar szerzőkkel mikor kezdtél dolgozni?- Amikor Karády Katalinnak megírtam Hegedűs Tamás zenéjére a Hamvadó cigarettavég című dal szövegét. Ettől kezdve a háziszerzője lettem. És Karádyhoz még egy emlék fűz. Ő a keresztanyám! No, most meg vagy lepve, ugye?- Nem is kicsit.- Háború előtt a műsoros estek dalait rendőrtisztek cenzúrázták. A negyvenes évek táján az én papírjaim, illetve a nevem nem bizonyult túl jó ajánlólevélnek. Karády egyik fellépésén műsorára tűzte valamelyik sanzonomat. Persze neki is be kellett azt nyújtani a rendőrségre, jóváhagyás végett. A szövegíró neveként csak egy szót tüntetett fel: Zsüti! „Ki ez a Zsüti?” - kérdezte Karádytól a szövegeket engedélyező rendőrtiszt. Kati erre szemrebbenés nélkül csak ennyit mondott: „Hogy lehet ezt a nevet nem ismerni? Zsüti a század költészetének olyan ismert nagysága, mint Villon. Nem véletlenül hívják költőkirálynak!" „Persze, persze... Zsüti... hallottam már róla. Valami párizsi poéta.” Hát így lettem én Zsüti, az angyali Karády jóvoltából.- A háború előtt meg lehetett élni dalszövegírásból?- Eleinte nem, később aztán nagy nehezen. Az igazsághoz tartozik, hogy volt nekem állásom is. Igaz, nem sokáig. Ujság- íróskodtam a Magyar Nemzetnél. Cikkeket, verseket és riportokat írtam. A riportírásban mesterem egy kis példányszámú hetilap fő- szerkesztője, Nádas Sándor volt. Egyszer odaszólt nekem a kávéházban: „Menjen ki a Filatorigátra, és ha semmi sem történik ott, akkor is írjon valami érdekfeszítőt arról, amit nem látott, és azokról, akikkel nem is találkozott. Ha nevetni is lehet rajta, akkor még arra is van esélye, hogy leközlöm!” Nem sokat gondolkodtam. Ki se mentem a Filatorigátra, hanem még ott, a kávéházban kitaláltam az egészet, és meg is írtam. Odaadtam neki másnap, ő figyelmesen elolvasta, aztán elkezdett röhögni. Majd csak annyit mondott: „Maga nem elveszett ember!” Újságírói működésem érdekes állomása volt még az Új Magazin című, szép meztelen nők képeit közlő lap, amely akkoriban igen erotikus újságnak számított. Manapság azokért a meztelenségekért és cikkekért, amik ott megjelentek, még egy lukas húszfillérest sem adnának. Voltam meg a Magyar Turf munkatársa is. Most már újságot nem írok, csak olvasok!- Tehát ma már csak költőkirály vagy?- Az sem vagyok. Csak egyszerű szórakoztatóiparos! Nem sértődnék meg, ha életművemet csak a statisztika méltányolná. Elvégre ledolgoztam eddig vagy százhúszezer munkaórát es vagy ötvenezer munkanapot. Ez is teljesítmény, nem?- Verssorokban ez mennyit jelenthet?- Mindez másfél millió verssornak felel meg. Honnan tudom? Szó van róla, hogy ezzel a mennyiséggel bekerülök a Legek könyve nemzetközi kiadásába. Ok számították ki ezt az adatot. 16
