Heves megyei aprónyomtatványok 9/Z
esett! Senki nem figyelt a jajveszékelő anyára. Ellökték az utolsó csónakot is, és vadul evezve távolodtak. Az asszony arcát kezébe temetve sírt. Villámfény hasította át néhány pillanatra a sötétséget. Az egyik matróz rémülten mutatott hátra.- Cápák! Uramisten, cápák! Az ég legyen kegyelmes! Az asszony újra hangosan felsírt. De senki nem törődött vele. A tenger kemény ellenfél, amikor háborog. A hatéves kislány apró csobbanása emberi fül számára alig volt hallható, de Firla világosan érthető közleményként értékelte. Rajta és társain kivül senki más nem foghatta fel a gyors riadójelet sem. Hamarosan hat-nyolc delfin keringett a kapálózó Janett körül. Időnként hozzásimultak, és ahogy elsiklottak mellette, feljebb emelték, hogy levegőhöz jusson. A kislány először félt, de aztán elfogadta a segítséget, Firla uszonyába kapaszkodva hagyta, hogy a delfin messzire vigye a hajótól. Egész éjszaka úsztak. A delfinek váltották egymást, és Janett is segített nekik. Hamar megtanulta, hogyan maradhat a víz felszínén. Hajnal felé part tűnt fel a látóhatáron. A delfinek ügyesen kerülgették az éles sziklazátonyokat, és a homokos partig vitték. Janett kilábalt a vízből és a földre feküdt. Nagyon fáradt volt. Pici teste követelte a pihenést. Elaludt. Felkelt a nap. Meleg sugarai jótékonyan simogatták, és felszárították róla a tenger hideg, sós vizét . Amikor felébredt, először sírni kezdett. Nagyon elhagyatottnak érezte magát és félt. Szeretett volna anyjához szaladni, de ő most nagyon messze volt. Az eszébe sem jutott, hogy talán már nem is él. A part mentén pálmafák álltak, és másféle, számára ismeretlen forró égövi növények. A fák tetején most kis csapat csimpánz jelent meg, és meg-megri- adva, kíváncsian figyelték a kislányt, miközben lakmároztak.- 7 -
