Heves megyei aprónyomtatványok 9/Z
- 8 Janett hamarosan rájött, hogy a majmok jobban félnek tőle, mint ő tőlük, bár azért elővigyázatos volt. Az állatkertben eddig csak rács mögött látta őket. Kavicsokat dobált feléjük, hogy elzavarja őket. Az egyik csimpánz viszonozta a támadást. Mivel a közelben már nem volt kavics, Janett felemelte a ledobott gyümölcsöt, de nem dobta visz- sza. Narancs. Gondolta. Kibontotta a gyümölcsöt, mert nagyon éhes volt. Alig evett, a tengert figyelte. Egy delfin úszkált a part közelében. Janett jőszivűen odadobott neki egy gerezdet a narancsból. Firla a szájába vette, aztán a víz alá merült, így a kislány nem látta, hogy nem eszi meg. Honnan is tudhatta volna, hogy a delfinek halat esznek? Miután jóllakott, felfedező útra indult. Tetszett neki a hely, ahová csöppent. Sokáig kóborolt a fák között, egy tisztást is talált, ahol néhány apró mélyedésben esővíz gyfilt össze. Sokat ivott. Estére azért visszatért a partra. Bár Firla mókásan ugrált a vízben és furcsa hangokat hallatott, mégsem tudott neki örülni. Ahogy sötétedett, egyre inkább félni kezdett és újra sírt, mindaddig, amíg el nem aludt. Sok nap és sok éjszaka telt el a szigeten. Janett felnőtt, az eltelt tíz év alatt pedig sokkal okosabb is lett. Már tudta, milyen gyümölcsöket ehet meg, hol talál vizet, és hogyan zavarhatja el a majmokat és a hangoskodó kakadut. Bejárta egész birodalmát. Beletörődött, hogy itt kell maradnia, hisz tenger veszi körül, és nem juthat át rajta. Erős, hosszú levelekből szoknyát csomózott magának, haját éles kövekkel vágta le, és esténként maga készítette háncs- ágyon, kis kunyhójában tért nyugovóra. Szeretett kijárni a partra, a tenger sokféle élelemmel látta el. Csigákat, kagylókat evett, és halat, amikor Firla fogott neki. Igaz, csak azonmód nyersen ette, mert tüzet gyújtani nem tudott, nem is gondolt rá. így is jóízűnek találta.
