Heves megyei aprónyomtatványok 9/J

Nagy építkező és berendező Fehér Miklós, a közelmúlt egyik legtöbbet foglalkoztatott díszlettervezője. Sokáig készülődött: a Képzőművészeti Főiskolán 1954-ben rajztanári diplomát szerzett, majd négy évig tanárként dolgozott. 1958-ban indult színházi tervezői pályája; előbb egy évig a békéscsabai, majd kilenc évig a szolnoki, rövid ideig a veszprémi társulat tagja. 1970 óta a budapesti Vígszínház tervezője. Ettől az időponttól kezdve a legtöbb fővárosi színház foglalkoztatta már, nagy prózai művek szcenikusaként. Az említetteken kívül más, vidéki színházak is hívják újabban. A dráma, a rendező abszolút szolgálata, konstruktív építkezés, gazdag fantáziájú színpadberendezés jellemző rá. Ezért némiképpen eklektikusnak tűnik művészete, holott szigorúan szereti magát a művek gondolati-dramaturgiai struktúrájához tartani. Képes a festői hatások, a puritán építkezés, a pop artos berendezés, a szürrealista jelképesség, a montázstechnika szükség szerinti alkalmazására. A Vígszínház számára tervezte egyik legsikeresebb színpadképét, Moliére A nők iskolája című vígjátékának díszleteit (Budapest, 1973, rendezte Marton László). Ugyanez a terv szerepelt, ugyanazon rendezőtől irányítva Helsinkiben, a Nemzeti Színházban, 1976-ban. A díszletek nagyon szellemesen egy fokozatosan kialakuló, változó börtönt, csapdát alkottak, amelynek változásai állandóan a gondolatot, a szituációkat szolgálták. Ugyanott, ugyanannak a rendezőnek a produkciójához, Vallejo Az értelem árnyai című darabjának bemutatójához készítette szilárd térépítkezést és szürrealista szörnyvilágot vegyítő kompozícióját.

A legjobb és legáltalánosabb értelemben vett magyar színpadtervezési avantgarde-ot elsősorban Keserű Ilona képviseli. Művészeti tanulmányait a Budapesti Művészeti Gimnáziumban kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatta. Ott kapott 1958-ban freskó szakon diplomát. A hatvanas évek elején olaszországi tanulmányúton volt. Sok hazai és külföldi kiállításon vett rész. Tulaj donkép14