Heves megyei aprónyomtatványok 9/J

produkciójához készített még terveket, s Beaumarchais, Shakespeare, Miller, Williams, Füst Milán, Déry Tibor legnagyobb alkotásaihoz komponált díszletei hozták számára a nagy sikereket. Az utóbbi időben többször tervezett egyik legmodernebb törekvésű vidéki színházunknak, a pécsi Nemzeti Színháznak. Oktatói munkássága is jelentős: 1956— 57-ben a Színművészeti Főiskolán adott elő, 1958—65 között pedig az Iparművészeti Főiskolán díszlettervezést tanított. A fiatalabb nemzedék több tagja méltán tartja őt mesterének. Elméleti munkássága is van: számos tanulmányt írt a díszlettervezésről, a tervezők képzéséről, s egyik szerkesztője, írója volt a Corvina kiadásában 1973-ban megjelent Scenographia Hungarica című kötetnek. Pedagógiai munkásságát, mint a Magyar Színházművészeti Szövetség szcenikai tagozata elnöke is, egy évtizede végzi. Tervezőművészetére a nagy gondolati érzékenység jellemző. Világosan értelmez darabot, szituációkat, gondolatot, szenvedélyt, s szilárdan határozottan komponál teret. Artisztikus, festői hatásokat is alkalmaz. Igen jól rajzol és fest, tervei, képzőművészeti értékkel is bíró concept ártok, illetve alkotások. Elegáns, kecses formavilágú szinte minden munkája; ízlése a díszítésben szinte aszkétikusnak, puritánnak mondható. Szereti a jelképességet, a tárgyak, az elemek játékosan gondolati lebegtetését. A pécsi Nemzeti Színház számára tervezte egyik legjellegzetesebb színpadképét (Gorkij: Kispolgárok, 1974, rendező Nógrádi Róbert). A szürke tónusban tartott színpad egyes bútorai eleve lebegnek a mennyezeten, mások később kerülnek oda, s jól fejezik ki a kispolgári világ önzését, bezártságát, kietlenségét. A Köpeczi Bóczról szóló részben említettük a bemutató előtt elnapolt IV. Henrik (Shakespeare, 1972, rendezte Vámos László) előadást. Jánosa színpadképei világos szerkezetükkel, játékos formavilágukkal, pasztelles tónusukkal, rezignált hangulatukkal szolgálták volna e kitűnőnek ígérkezett produkciót.

13