Heves megyei aprónyomtatványok 9/J

legutóbbi, Madách kamaraszínházbeli előadásánál (Budapest, 1975, Szirtes Tamás) célratörőbb térépítkezéssel, bonyolultabb fényeffektusok alkalmazásával, egy lengyelesszürrea- lisztikus jelképességgel próbálkozott, s ez elsősorban néhány jelmezen keresztül sikerült. A Madách Színház sajátosan félbemaradt, bemutató előtt közvetlenül felszámolt, a nagyszerű színművész, a főszereplő Pécsi Sándor halála miatt elnapolt produkciója, Shakespeare IV. Henrikjének színre viteléhez készített jelmeztervei megint egy tisztult, anek- dotikus-karikaturisztikus jelleget sugároztak. Korszerűség és anakronizmus vegyült össze e tervekben, de hát Falstaff és cimboráinak világa is ilyen. . .

Csányi Árpád az Iparművészeti Főiskolán tanult Oláh Gusztáv növendékeként, s ez pályájának több szakaszára meghatározó tényező volt: mesterétől a romantizáló artisztiku- mot, a fény-árnyék hatások bonyolult alkalmazását tanulta meg. Az ötvenes évek közepén a Fővárosi Operettszínházban kezdett, majd több mint egy évtizedig a debreceni Csokonai Színház tervezőművésze. Itt kitűnő rendezőkkel volt alkalma együttdolgozni, magyar, majd világirodalmi klasszikusok, operaelőadások színpadra teremtésénél működött közre. 1968 óta a budapesti Nemzeti Színház tagja. Emellett rendszeresen tervez egyes vidéki színházaknak, mint a kecskeméti Katona József, a békéscsabai Jókai Színháznak, valamint a gyulai Várszínháznak. Utóbbi tervezései szerves egészet képeznek a nemzeti színházbeli munkásságával. Mindezeken a helyeken számos magyar és külföldi klasszikus, valamint nagy kortárs dráma színpadra ál- modója volt. Kiváltképpen Katona és Shakespeare műveihez készített tervei emlékezetesek. Korábbi romantikus festői periódusa után ezekben és legújabb teljesítményeiben egyre inkább a konstruktív, térformáló törekvések jellemzik színpadképeit. Különleges eredményeket ért el a vetített díszletek terén, bőven alkalmazva a montázstechnika, az absztrakt vagy a szürrealista, szür9