Heves megyei aprónyomtatványok 9/E

A harmincas évek végébe már beledübörög a második világháború apokaliptikus katasztrófája. Ami a fegyverek elnémulásával 1945 után történik, az — bár a történelem nagy folyamából ki nem szakíthatóan, szervesen kapcsolódik ugyan a korábbi nemzedékek munkásságához — természetszerűleg egészen más, mint a XX. század eddig lefutott fél évszázada.

Úgy hisszük, hogy nem tévedünk, amikor azt állítjuk, hogy az 1945 utáni új nemzedék munkássága ugyanolyan bíztató, mint az elődöké. A rövid fél évszázad alatt diadalmas pályát befutott modern magyar éremművészet tovább emelkedik újabb magaslatok felé, s a fiatal művészek életútját az 1945-től eltelt 25 év alatt már népi demokráciánk társadalma egyengeti, segíti a kibontakozás felé.

E korszak talán legkiemelkedőbb tehetségének, Borsos Miklósnak érmei friss, teljesen egyéni intonációt jelentenek éremművészetünk legújabb fejezetében. Lendületes és merész érmei egy lendületes és merész technikai megoldás szülöttei. Negatívba vési őket, s az öntvény legtöbbször cizellálatlan felülete csak fokozza újszerű, érdekes hatásukat. A mester 1946 után Reményi tanszékének örökébe lépett az Iparművészeti Főiskolán.

Asszonyi Tamás, Czinder Antal, Csíkszentmihályi Róbert, Duray Tibor, Kiss—Kovács Gyula, Kiss Nagy András, Kiss Sándor, Ligeti Erika, Mártsa István, Szőllősi Enikő, Vígh Tamás ezúttal csak egy-egy nevet jelentenek felsorolásunkban, holott a valóságban gazdag és sokszólamú éremművészetünknek külön-külön és együttvéve reprezentatív személyiségei és reménységei.

Ebbe a gazdag névsorba illeszkedik bele az utóbbi években Renner Kálmán éremművészete.

Renner Sopronban született, 1927-ben. Régi, soproni rézműves családból származik. Nagyapja a rézműves munkát iparművészeti szintre emelte, s számos bel- és külföldi kiállításon vett részt rézdomborításaival. Unokája is a rézműves szakmával kívánt foglalkozni, letette a rézműves szakmester vizsgát, közben elvégezte a gépipari technikumot. 1951-ben a Soproni Posztó- és Szőnyeggyárban helyezkedett el mint gépésztechnikus, majd, mint főmechanikus. 1962 óta a soproni Richards-gyárban dolgozik, mint gépészeti osztályvezető.

Grafikával és mintázással már az iskolában kezdett foglalkozni. 1947-ben részt vett a győri képzőművészeti kiállításon egy grafikával, ez volt az első kiállítása. Nagyapja hatására figyelme a szobrászat felé terelődött, az első reliefet is róla készítette 1949-ben. Utána sorba készültek a Petőfit, Schubertét, Lisztet, Wagnert ábrázoló reliefek. Ezek a munkák már helybeli kiállításokon