Heves megyei aprónyomtatványok 8/I

Pikoló a tengerparton — 1958-ban kerültem a Mátravidéki Vendéglátó Vállalathoz. Kereskedő és pincér a szakmám. Emlékszem, akkor Szűcs Gyuri bácsi volt a gyön­gyösi cég igazgatója, en­gem a tiszti klubból hí­vott ót. Ott voltam étte­remvezető. Ellenőr, majd főellenőr lettem, a fela­datom az volt, hogy a környező községek ven­déglátó egységeit láto­gassam. Jól megismer­hettem az akkori viszo­nyokat: bizony a maihoz képest meglehetősen pri­mitív volt az ellátásunk. A folyóvíz például foga­lom volt; egy nagyobb edényben mosták a po­harakat. Ma viszont nincs is olyan egység, ahol ne lenne egy nagy teljesít­ményű hűtőgép is. így idézi vissza a nem is olyan távoli múltat Szíremen Antal. Régi szakemberként került a Panoráma elődjéhez is, szükség volt szakismere­tére, tapasztalataira. — A Fekete-tenger partján kezdtem a szak­mát. Megtanultam a né­met, a román, az olasz nyelvet. Ott voltam tanu­ló, vagy ahogy akkor mondták: pikoló. Sokfe­lé jártam, sok vendéget megismertem. Való igaz, hogy egy idő után már nem is tetszett nekem itt a főellenőri beosztás, visszavágytam az erede­ti foglalkozásomhoz, a pincér szakmába. A volt KlOSZ-étteremnek lettem a vezetője. Csak üzemi étkeztetést 600 embernek biztosítottunk, jó forgal­munk volt, állandóan túl­teljesítettük a tervünket. — Hogy milyen módszer­rel szereztünk vendége­ket? Az első dolgom az volt, hogy írtam az IBUSZ- irodáknak: fogadunk tu­ristákat, keressenek fel, ha erre kirándulnak. — öt évvel ezelőtt nyugdíj­ba kellett mennem. A szívem nem engedte a munkát. Am nyugdíjas­ként sem hagyom azért abba: a gyöngyösi Olym­pia Étterem irodavezető­je vagyok, ha tudok, mindig segítek a fiata­labbaknak. Higgyék el, a mostani, fiatal vendég­látós szakemberekről sok­kal több rosszat monda­nak, mint amilyenek va­lójában. Állítom, hogy sok kiváló szakember van közöttük. Nekik igyek­szem átadni azt, amit tanultam. Amire büszke vagyok: én nem kaptam az elmúlt évtizedek alatt semmiféle bünte­tést. A mai vendégek szeretik a jó ízeket, ma is meg kell tenni min­dent azért, hogy jó han­gulatban búcsúzzanak el tőlünk és visszatérjenek mielőbb. Jót adni és jól kiszolgálni. Ez a mi fela­datunk ... tt

Next

/
Oldalképek
Tartalom