Heves megyei aprónyomtatványok 8/I

t$c!a

bácsi

Béla bácsit; Nagy Bélát sokan ismerik Egerben, s bizonyára sok turista is megjegyezte arcát, nevét. Az Unicornis Étterem egykori főpincérét, majd vezetőhelyettesét a jövőben már ritkábban láthatjuk. Betegsége pihenni kényszeríti a 45 munkában eltöltőit esztendő után.

— !953-ban, amikorén a vendéglátó vállalathoz kerültem szakemberekből még nagyon kevés volt. Akkor sajnos a régiek közül sokan elmentek más munkaterületre. A vendéglátónak 1953-ban egyetlen komolyabb étterme a Korona volt, a

12

mai Park Szálló. Aztán a miskolci Vendéglátó Vállalatnál, a Sörkertben töltöttem el egy nyári idényt. Egyszer a Majoros Berci, aki akkor is neves szakember volt már a vállalatnál, megkeresett: és azt mondta: ,,Minek jársz te el Egerből, amikor itt is nagy szükség van a jó munkaerőre!” Visszajövök én, ha hívtok — mondtam neki —, de csak a Vadászkürtbe, mert azt már ismertem, korábban is dolgoztam ott. örömmel fogadtak, s én szívesen jöttem. Tizennégy évig, az étterem lebontásáig voltam főpincér.

— Híres volt Egerben a Vadászkürt. Keresték, ismerték. Ám meg kell mondani, hogy az utolsó éveiben már szűk, elavult lett, nem tudott lépést tartani a gyorsan növekvő forgalommal. Az étterem lebontása után a Széchenyiben folytattam a munkát. Akkortájt kezdett épülni az Unicornis Szálloda és az Étterem. Fitala Endre szólt aztán egyszer: ,,Te öreg, épül itt ez a szálloda, engem bíztak meg a vezetésével, jönnél-e főpincérnek?" Bevallottam neki: én amióta ott rakják egymásra a téglákat, folyton arra kacsingatok, hogyan lehetne majd egyszer odajutni. így aztán örömest beálltam a „csapatba".

— Nincsenek ünnepek a mi szakmánkban. Jobban mondva: az ünnepek azok, amikor a legtöbbet kell dolgozni. Én véletlenül kerültem a szakmába, az apám, nagyapám, dédapám mind kovácsmesterek voltak Verpeléten. Szép volt a munkájuk, de én nem nagyon tudtam elképzelni, hogy abból éljek meg. Eljöttem hazulról, pikoló lettem az egri Vörösrák vendéglőben. Fehér kabát, fekete nadrág, este záróra után pe-