Heves megyei aprónyomtatványok 8/I

'Siker Csebokszáriban — Nincs nekem sok sztorim — sza­badkozik Szántó József mestercukrász, a hatvani cukrászüzem vezetője. — Azzal kezdődött, hogy sokan vol­tunk otthon gyerekek, és nagyon sze­gény világ volt 1935 körül, amikor inas­nak álltam. A cukrász pályához főleg az vonzott, hogy tudtam: ott ebédet is adnak ... Nehéz időben, 1938-ban szabadult fel az inasi sorból, aztán, hogy a kellő gyakorlatot megszerezze, a budapesti neves cukrászdában, a Zserbóban he­lyezkedett el. Onnan vitték el katoná­nak is 1942-ben, éppen akkor, amikor megkapta a mesterlevelet. Romokban állt a Zserbó, amikor visz- szatért a háborúból, de az országgal együtt újjáépítették a cukrászdákat is. Később munkára bőven akadt lehető­ség a fiatalember számára, és ő ott folytatta, ahol abbahagyta — a Zser­bóban. A fővárosból 1951-ben került Hatvanba. — Egy négy négyzetméteres kis kocs­mában, amolyan igazi „késdobálóban” kezdtem, de többen elhatároztuk, hogy kulturált presszóvá alakítjuk át. És ez presszó is lett. — Mozgalmas évek következtek. Mo­torkerékpárral jártunk a „vidám" vásá­rokra, vittük a főt párost, a süteménye­ket, a tortákat. Kál, Kisköre, Gyöngyös, csak győznénk felsorolni... Az első igazi nagy elismerés a sok kiváló dolgozó cím elnyerése után ér­kezett: megkapta a belkereskedelem kiváló dolgozója címet. Több megyei és országos versenyen bizonyult legjobb­nak, 1973. november 7-én pedig meg­kapta a mestercukrász címet. — Nagyon szeretem a munkámat — vallja ma is. Van türelmem is hozzá: napokig készülök egy-egy munkára, és aztán nagyon sokáig elbíbelődök vele, feleségemmel együtt, mire a végső for­ma kialakul. Három évvel ezelőtt meg­hívtak bennünket Eger testvérvárosába, Csebokszáriba, hogy tartsunk cukrászati bemutatót. Hatalmas sikerünk volt. A vendégek, és a fiatal cukrászjelöl­tek közül személyesen kevesen ismerik, annál jobban a sok finomságot, süte­ményt, tortát, puncsot, amelyek készí­tésének kiváló szakembere. — Ha a Zöldfába járnak — búcsú­zik — föltétien kóstolják meg a virslis kiflit. Az én találmányom, és nagyon finom . . . 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom