Heves megyei aprónyomtatványok 8/I

\Alem 3 óra

a vendéglátás

— Kis bódéban árultam a Mérges úton, aztán a buszmegállónál. Könyvelő vagyok, elvégeztem a vezetői tanfolyamot, így mehettem volna irodába is. De azt nem nekem találták ki, nem tudok én egy helyben ülni.

Horváth Istvánné ma a

gyöngyösi Mátrakapu Bisztró vezetője. Tele van tervekkel, elképzelésekkel.

— Mindenütt igyekeztem megállni a helyem, nem panaszkodtam soha. — Szakszervezeti bizalmi is vagyok. Én kezdeményeztem, hogy foglalkozzunk töbpet a nyugdíjas dolgozókkal, rendezzünk nyugdíjas találkozókat. Meg kell őket becsülni, például most is felkértem egy nyugdíjba vonult régi munkatársat, segítsen nekünk az üzletben. Ismerik őt, szeretik, megszokták a vendégek. Nem mindegy ez a forgalom szempontjából sem, neki pedig jólesik, ha érzi, hogy szükség van rá.

— Az én titkom, amit nem szoktam a központban sem hangoztatni: a tervre mindig ráteszek még 10 százalékot. Nyakamba veszem a várost, kikeresem hol lehet nekünk való jó ételekhez jutni. Ez a gyors kiszolgálás lesz a profilunk, ezzel akarunk új, visszatérő törzsvendégeket szerezni. Nem kell ide kocsma, az olyannak már lejárt az ideje. Legyen viszont jó söröző, kávézóhely, ahol ételt is kap a vendég, amit gyorsan kiszolgálhatnak neki. Szerintem nem az a fontos, hogy a vezető mit, s hogyan csinál, hanem az, hogy mi az eredménye. S megéri? Hát persze! Emlékszem, amikor a belkereskedelem kiváló dolgozója kitüntetést kaptam, nem is akartam elmenni a tanácskozásra. Minek tanácskozzam én, amikor annyi a dolgom — gondoltam. De mégiscsak elmentem. Szép meglepetés volt. Sohasem felejtem el . . .

8