Heves megyei aprónyomtatványok 6/K
mivel az embertől érintetlen természet nem szolgál a kultúra és a történelem tárgyi koordinátáival. Kafkát „színre vinni” ma már kétes kaland. Kafka folyton azt sugallja: minden történhet másként ott, hol a dolgok szokott egyenme- nete zakatol. Számára a polgári enteriőr a maga feddhetetlen érintetlenségében arra volt csábító erő, hogy e feddhetetlenség és érintetlenség jegyében elképzelhetetlen történések színterévé avassa. De számunkra ma már egy szalon képiét, egy tisztes dolgozószoba atmoszféráját nem lengi át a mirtuszillat. A történelem vad és brutális nemiszorwkénit hatolt be mindenhová, hogy a tisztesség legszentebb zugolya se maradjon föltárulatlan előtte. Nekünk ma már csak a Természet, az egyetlen olyan színterünk, amely nem terhes a múlttal, mert ölén ugyan emberi mocsoknak szabad folyást enged, mert megtűr ugyan a 'testén egyre elképzelhetetlenebb bűnöket, de amint az emberi idő lepereg, hatalmas erővel megtisztítja magát jelenlétünk valamennyi nyomától. Szi kora János „Valaki ma megint a fantáziámat dicsérte. Milyen megalázó és elbizonytalanító, hogy mások kivételesnek, sót nemlétezőnek látják azt, amit én mindenütt szükségképpen. megtörténönek látok.’” (Franz Kafka) Részletek kei Ilkákból Szikora tisztában volt a „lefordítás” lehetetlenségével, ezért nem ezzel próbálkozott. Olyan keretbe ágyazta és olyan tisztán színházi eszközökkel valósította meg Josef К. felfoghatatlan procedúráját, hogy a rendező víziója, bár részleteiben eltér Kafka víziójától végeredményét tekintve közel áll hozzá. Azaz ismét bebizonyosodott, hogy nem a szolgai hűség, hanem az új műfaj öntörvényeinek és az eredeti mű lónyegénék teljes ismerete, átélése és a kettő ötvözése hozhat igazi művészi élményt. Hogy mégis csak majdnem sikerült megkísérteni a lehetetlent, azt nem is annyira az okozta, hogy Szikora sem kerülhette el a műfaj transzponálás legfőbb buktatóit — hiszen (Morcsányi Géza segítségével) neki is párbeszédesben! kellett a regényt —, sakkal inkább az, hogy egy szép képzőművészeti keretben kissé szépelgővé vált az előadás, illetve a pécsi társulat jelentős részét foglalkoztató produkcióban a rendezőnek nem sikerült az ehhez a megközelítéshez elengedhetetlen ensemble játékstílus kialakítása. (. . .) Végül is A per előadása — megoldatlanságával együtt is — jelentős eredmény a Pécsi Nemzeti Színház életében, Szikora rendezői munkásságában és a Kafka-színreviteli próbálkozások sorában egyaránt. (Nánay István) „Szikora János, a pécsi előadás rendezője bölcsen mellőzi a magyarázkodást, nála az egész történet logikán túli álomvalóság marad, valószínűtlen, irracionális és mégis meggyőző képsorok füzére. Nincsenek benne áthallások, nem utal történelmi percekre, nem aktualizál; Kafka nem a saját korát írta meg a regényben, hiszen azt az időszakot, amikor A per született, nem a rejtelemszerű szorongások, tárgy nélküli félelmék jellemezték, ugyanis éppen folyt az első világháború, amelyről a könyvben egy árva szó sem esik, mert Kafka nem ábrázol, hanem teremt. Szikora pedig nem kívánja ezt a szuverén, szellemi valóságot egy másik, történelmi valóságra vonatkoztatni, inkább csak hozzáteremt néhány motívumot... Alighanem nyugodtan kimondhatjuk, hogy A per egységesen szürrealista előadás. Nagyszabású, kiválóan szerkesztett huszonkilenc szereplős álmot látunk . ..” (Váncsa István) •A A vendégjátékra jegyek válthatók a Műsorrendező Irodában. A Műsorrendező iroda és a Megyei Művelődési Központ rendezésében Franz Kal'ka: A per Dráma 2 felvonásban A Pécsi Nemzeti Színház vendégjátéka 1979. j ti ni ns I I-én, hétfőn este 7 óra кос az egri Gárdonyi Géza Színházban. F. k.: Jónás Zoltán. Révai. Eger. F. v.: Vilcsek János. 79 1412 500 ESTifl
