Heves megyei aprónyomtatványok 6/K
Orfeusz ulászáll Tíz-tizenöt éve nem múlt el színházi szezon új Tennessee Williams-bemutató nélkül; A vágy villamosa, a Macska a forró tetőn, Az ifjúság édes madara máig emlékezetes sikerek voltak. Mivel az amerikai író, pályája újabb szakaszában, elmaradt önmaga színvonalától, neve egy időre lekerült a plakátokról. Mostanra azonban nézővé nőttek olyan nemzedékek, amelyók nem látták a korábbi nagy sikereket és bizonyos, hogy azok egykori közönsége is szívesen eleveníti fel ismét a régi élményt. így került sor az Orfeusz alászáll felújítására is, amely majd két évtizede épp a Vígszínházban aratott sikert. Az író első drámája ez, amelyet 1941-ben írt, majd 1957-ben átdolgozott; megtalálhatók benne azok a témák és motívumok, melyek egész munkásságára jellemzők. A címnek megfelelően az ókori Orfeusz-monda új, mai változata bontakozik ki előttünk. A mai amerikai Orfeusz egy feltűnően szép, minden megjelenésével izgalmat és érdeklődést keltő fiatal vándor gitáros, aki megleli a maga Eurüdikéjét, Lady Torrance, egy szerencsétlen életű, szenvedélyes és boldogságra vágyó érett asszony személyében. Orfeusz, hogy magához köthesse szerelmesét, valóban leszáll érte a poklokra: az amerikai Dél egyik kisvárosába, annak gyűlölködő, bigott, limesre éhes lakói közé. Val és Lady kihívják maguk ellen ennek az „alvilágnak” irigységét és dühét és rövid boldogságukért tragikusan fizetnek meg . .. Végletes szenvedélyek viharzainak Williams drámájában. Egyik oldalon vér, gyűlölet, boszorkányüldözés, bafoonaság — a másikon fájdalmas, kétségbeesett vágy az emberségre és a boldogságra. Feszülten izgalmas történet, nagyszerű, élettől duzzadó szerepek —• a dráma valósággal kiált a színpad és a nagy színészi egyéniségek után. A Vígszínház a rendezésre vendéget hívott, a Népszínház modern, hatásos produkcióiról ismert főrendezője, Ruszt József személyében, aki a mai amerikai Orfeusz és Eurüdikéje szerepét Lukács Sándorra és Ruttkai Évára bízta. Alázattal használt szí ni ból и moh Döbbenetes és rémületes, milyen mértékben foglalja le az ember egész lényét a darabírás. Olyan ez, mintha lázban nekilátnánk egy új világ építésének, miközben lábunk alatt a világ, melyben élünk, bomlásnak indul, s életben maradásunk azon múlik, befejezzük-e az új világ építését egy másodperccel öreg lakóhelyünk megsemmisülése előtt. Mindannyiunk tudatában és tudatalattijában a képek egész szótára él, szerintem minden emberi érintkezés ezeken az álomszerű képeiken alapul, s a szimbólumok létjoga a drámában az, hogy közvetlenebbül, egyszerűbben és gyönyörűbben beszéljenek a szavaknál. Utálom az olyan írásokat, amelyekben a parádézó képek a képek kedvéért sorakoznak, annyira utálom, hogy amikor egy könyv a tárgyakat szüntelen más tárgyakhoz hasonlítja — becsukom. Még a költeményektől is undorodom, ha a tartalmuk puszta ha- soniítgatás. Mégis azt vallom, az alázattal használt szimbólumok adják a legtisztább színpadi nyelvet. Néha hosszú és unalmas expozícióra van szükségünk, hogy valamit megértessünk az olvasóval, a kivilágított színpadon egy tárgy vagy egy mozdulat elégséges. Szín, kecsesség, lebegés, mozgó szerkezeti elemek, emberek gyors kölcsönhatása egymásra, cikázás, mint szeszélyes villám a felhőkben — egy színdarab ebből áll, nem pedig papírra vetett szavakból, és nem is a szerző gondolataiból és elméleteiből, ezek bazári ócskaságok. Mostanság ugyan a dinamikus szó rossz hírű, az organikus úgyszintén, mégis ezék a kifejezések tartalmazzák az általam legtöbbre tartott drámai értékeket, amelyeket annál többre tartok, miinél jobban lebecsülik azok a személyek, akik olyan értékek megmentésén buzgóllkodnak, amelyeket mag’uk sohasem ismertek. (Tennessee Williams írásaiból) F. k.: Jónás Zoltán Révai Eger. F. v.: Vilcsek János. 79 1412 500' A Műsorrendező Iroda és a Megyei Művelődési Központ rendezésében Tennessee Williams: Orfeusz alászáll Dráma 2 részben A Pesti Színliá/ vendég játéka 1979. június 5-én, kedden este 7 órakor аж egri Gárdonyi Géza Szín háziba n.