Heves megyei aprónyomtatványok 6/G

A mü születése es sikere A szövegkönyvíró Wassermann biztosra akart men­ni, ezért világirodalmi remekműből írt színdarabot. Darabját azonban - akárcsak Cervantes jó néhány művét — egyetlen színház sem akarta előadni. Ek­kor átírta televízióra, most már több sikerrel. Köz­ben tanulmányozta Cervantes életét, megismerte Daumier és Picasso Don Quijote-remekeit és úgy találta, hogy Cervantes maga az igazi regényhős. Hol a pápai udvarban szolgál, hol a török ellen csatázik, számos tengeri harcban vitézkedik, bal kar­ját elveszti, más verziók szerint bal karja megbénul. Hosszú időt tölt algériai tengeri rablók fogságában, de fogságba vetik hazájában is. Adva van tehát a párhuzamos cselekmény lehetősége. Egy impresszárió összehozza Mitch Leigh, eléggé névtelen zeneszerzővel, és hozzálátnak a musical megírásához. Amerikai szokások szerint a Broadway csak kipróbált darabbal indul hódító útjára. A próba megtörténik: Manhattanben egy szabad­téri előadáson döntő sikert arat, mire a Broadway átveszi és sorozatban játssza. Ezután kerül Európá­ba, ahol mindenütt megismerik Wassermann és Mitch Leigh nevét. A La Mancha lovagját hazánk­ban a Fővárosi Operettszínház 1971-ben mutatta be, Darvas Ivánnal a címszerepben. A cselekmény Cervantest, a költőt, színészt, hős katonát és pénzügyőrt a spanyol inkvizíció börtönébe vetik. Rab­társai ellene fordulnak, a költőnek alapos oka van arra, hogy féltse életét és életének főmüvét: kézira­tát. Mit tegyen? Csak a komédiázás fékezheti meg ellenséges környezete gonosz indulatait. Azt ajánl­ja nekik, hogy szórakozva viseljék el a rabságot: játsszanak vele. A játékot ő maga Írja, és a foglyok szerepeket kapnak. Cervantes maga egy falusi nemest játszik, neve: Alonso Quijana. A tiszta lelkű, idealista nemest fel­háborítja a világ kegyetlensége. Elhatározza, hogy rendet teremt, kóbor lovagként járja be a világot Don Quijote néven, és fegyverhordozója, hűséges társa segítségével, közreműködésével igazságot szol­gáltat a gyengéknek, szembeszáll az elnyomókkal. A fegyverhordozó neve: Sancho Panza. Már útjának elején négykarú óriással — szélma­lommal — vív csatát. Később egy útszéli fogadó­ban, melyet kastélynak néz, egy szurtos szolgálóle­ánynak vall szerelmet, esküszik örök hűséget, és szí­ve hölgyének, Dulcineának nevezi. Lovagként meg­vív érte. A legyőzött öszvérhajcsárok bosszúból meg­erőszakolják a lányt. Don Quijote, a búsképű lovag ideális hite azon­ban törhetetlen. Tovább csatázik. A későbbiekben a mórok kifosztják. Majd végre valaki, egy valóságos herceg megismerteti az igaz­sággal: tükröt tart eléje. De már késő - és egyéb­ként sem akar kijózanodni! Súlyos sebeket kapott, teste, lelkes sérült. Mielőtt azonban a búsképű lovag elhagyná csa­tái és csalódásai színhelyét, és útra kelne a másvi­lág felé, meglátogatja őt a jó útra tért leányzó: Aldonza és ekkor Don Quijote úgy érzi, hogy szél­malomharca mégsem volt hiábavaló. Don Quijote—filológia Don Quijote történetének — melyet 1597—1602 kö­zötti viszontagságos éveiben írt a szerző — az első pillanattól kezdve páratlan sikere volt. Még 1605- ben öt, Cervantes haláláig pedig összesen tizenhat spanyol kiadást ért meg, s a világ minden művelt nyelvére sokszor lefordították. A világirodalom leg­első művei közé a felvilágosodás kritikája emelte, mely főleg racionalizmusát és természeti elveit ér­tékelte. Első magyar fordításai franciából készültek. Első, spanyolból készült teljes, az eredeti nyelvi gaz­dagságot kitűnően visszaadó fordítása Győri Vilmos munkája (1873—1876). A halhatatlan Don Quijote Don Quijote valóban halhatatlan. Nemcsak azért, mert Cervantes öröknek teremtette. Hanem, mert azóta is — filmen, színpadon, zenében és képzőmű­vészetben — ezer alakban születik újjá, mint maga a valóság. A búsképű lovag minden igazság bajno­ka, a gyengék gyámolítója; mindig szembeszáll a gonoszság és a kapzsiság hétfejű sárkányával, a vi­lágot félrevezető varázslattal, a kicsinyeket megfélem­lítő hatalmasokkal. A hétfejű sárkányok, a boszor­kánymesterek és az óriások — meg a gyengék és a megalázottak is — az idők folyamán kicserélőd­hetnek, ő azonban változatlan marad. Kirántja rozs­dás szablyáját, de a küzdelemben újra meg újra alul marad. Harca mindig szélmalomharc. Don Quijoték mindig lesznek! Mert hiába változik a világ, a jellemek változatlanok maradnak. Voltak, vannak és lesznek kalmárlelkek, kapzsik, hazugok, gonoszok, erőszakosak. És olyanok, akiket meg kell védeni tőlük. És támadnak mindig Don Quijoték is, akik ábrándvilágban élnek, s bár jók és nagylel- kűek, nevetségessé válnak, összezúzódnak a tények sziklafalán. (Major Ottó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom