Heves megyei aprónyomtatványok 6/G
A mü születése es sikere A szövegkönyvíró Wassermann biztosra akart menni, ezért világirodalmi remekműből írt színdarabot. Darabját azonban - akárcsak Cervantes jó néhány művét — egyetlen színház sem akarta előadni. Ekkor átírta televízióra, most már több sikerrel. Közben tanulmányozta Cervantes életét, megismerte Daumier és Picasso Don Quijote-remekeit és úgy találta, hogy Cervantes maga az igazi regényhős. Hol a pápai udvarban szolgál, hol a török ellen csatázik, számos tengeri harcban vitézkedik, bal karját elveszti, más verziók szerint bal karja megbénul. Hosszú időt tölt algériai tengeri rablók fogságában, de fogságba vetik hazájában is. Adva van tehát a párhuzamos cselekmény lehetősége. Egy impresszárió összehozza Mitch Leigh, eléggé névtelen zeneszerzővel, és hozzálátnak a musical megírásához. Amerikai szokások szerint a Broadway csak kipróbált darabbal indul hódító útjára. A próba megtörténik: Manhattanben egy szabadtéri előadáson döntő sikert arat, mire a Broadway átveszi és sorozatban játssza. Ezután kerül Európába, ahol mindenütt megismerik Wassermann és Mitch Leigh nevét. A La Mancha lovagját hazánkban a Fővárosi Operettszínház 1971-ben mutatta be, Darvas Ivánnal a címszerepben. A cselekmény Cervantest, a költőt, színészt, hős katonát és pénzügyőrt a spanyol inkvizíció börtönébe vetik. Rabtársai ellene fordulnak, a költőnek alapos oka van arra, hogy féltse életét és életének főmüvét: kéziratát. Mit tegyen? Csak a komédiázás fékezheti meg ellenséges környezete gonosz indulatait. Azt ajánlja nekik, hogy szórakozva viseljék el a rabságot: játsszanak vele. A játékot ő maga Írja, és a foglyok szerepeket kapnak. Cervantes maga egy falusi nemest játszik, neve: Alonso Quijana. A tiszta lelkű, idealista nemest felháborítja a világ kegyetlensége. Elhatározza, hogy rendet teremt, kóbor lovagként járja be a világot Don Quijote néven, és fegyverhordozója, hűséges társa segítségével, közreműködésével igazságot szolgáltat a gyengéknek, szembeszáll az elnyomókkal. A fegyverhordozó neve: Sancho Panza. Már útjának elején négykarú óriással — szélmalommal — vív csatát. Később egy útszéli fogadóban, melyet kastélynak néz, egy szurtos szolgálóleánynak vall szerelmet, esküszik örök hűséget, és szíve hölgyének, Dulcineának nevezi. Lovagként megvív érte. A legyőzött öszvérhajcsárok bosszúból megerőszakolják a lányt. Don Quijote, a búsképű lovag ideális hite azonban törhetetlen. Tovább csatázik. A későbbiekben a mórok kifosztják. Majd végre valaki, egy valóságos herceg megismerteti az igazsággal: tükröt tart eléje. De már késő - és egyébként sem akar kijózanodni! Súlyos sebeket kapott, teste, lelkes sérült. Mielőtt azonban a búsképű lovag elhagyná csatái és csalódásai színhelyét, és útra kelne a másvilág felé, meglátogatja őt a jó útra tért leányzó: Aldonza és ekkor Don Quijote úgy érzi, hogy szélmalomharca mégsem volt hiábavaló. Don Quijote—filológia Don Quijote történetének — melyet 1597—1602 közötti viszontagságos éveiben írt a szerző — az első pillanattól kezdve páratlan sikere volt. Még 1605- ben öt, Cervantes haláláig pedig összesen tizenhat spanyol kiadást ért meg, s a világ minden művelt nyelvére sokszor lefordították. A világirodalom legelső művei közé a felvilágosodás kritikája emelte, mely főleg racionalizmusát és természeti elveit értékelte. Első magyar fordításai franciából készültek. Első, spanyolból készült teljes, az eredeti nyelvi gazdagságot kitűnően visszaadó fordítása Győri Vilmos munkája (1873—1876). A halhatatlan Don Quijote Don Quijote valóban halhatatlan. Nemcsak azért, mert Cervantes öröknek teremtette. Hanem, mert azóta is — filmen, színpadon, zenében és képzőművészetben — ezer alakban születik újjá, mint maga a valóság. A búsképű lovag minden igazság bajnoka, a gyengék gyámolítója; mindig szembeszáll a gonoszság és a kapzsiság hétfejű sárkányával, a világot félrevezető varázslattal, a kicsinyeket megfélemlítő hatalmasokkal. A hétfejű sárkányok, a boszorkánymesterek és az óriások — meg a gyengék és a megalázottak is — az idők folyamán kicserélődhetnek, ő azonban változatlan marad. Kirántja rozsdás szablyáját, de a küzdelemben újra meg újra alul marad. Harca mindig szélmalomharc. Don Quijoték mindig lesznek! Mert hiába változik a világ, a jellemek változatlanok maradnak. Voltak, vannak és lesznek kalmárlelkek, kapzsik, hazugok, gonoszok, erőszakosak. És olyanok, akiket meg kell védeni tőlük. És támadnak mindig Don Quijoték is, akik ábrándvilágban élnek, s bár jók és nagylel- kűek, nevetségessé válnak, összezúzódnak a tények sziklafalán. (Major Ottó)