Heves megyei aprónyomtatványok 5/H
MENDELSSOHN: SZENTIVÄNEJI ALOM — nyitány Mendelssohn neve és a romantika tündéri mesevilága elválaszthatatlanok egymástól. Az ilyen hangulatoknak megjelenítésében valamennyi hasonló törekvést felülmúlt. Hallgatóságára ellenállhatatlan hatást gyakorolnak ezek a zenék. Általában a magas regiszterekben mozgó, leginkább moll-karakterű, lágy, selymes, suhanó, zizegő effektusokkal bíró zenei anyag ez, melynek egyik legszebb példáját a Shakespeare Szentivánéji álom című darabjához írt Nyitányban kapjuk. A tündérvilág hangulatát, már a bevezető, lassú, fafúvós hangzatok is érzékeltetik, majd felvonulnak a mesejáték szereplői. Az első téma Oberon, Titánia és Puck tündéri világát ábrázolja. A szerelmesek témája nagyívű, ki tárulkozó dallam; az athéni kézműveseket egy testesebb, a bergamaszka nevű táncra emlékeztető zenével kelti életre a szerző. Mendelssohn a nyitány megírásakor (1826) alig volt 17 esztendős. A vígjáték kísérőzenéjének többi darabja később keletkezett. A teljes művet 1843-ban mutatták be. CHOPIN: E-MOLL ZONGORAVERSENY, OP. 11. Chopin két zongoraversenyt komponált (f-moll, e- moll); mindkettő fiatalkori alkotás, amelyek még azelőtt készültek, mielőtt szerzőjük végleg elbúcsúzott volna szülőhazájától. Az e-moll zongoraverseny Chopin utolsó varsói hangversenyén került bemutatásra. A darab megtartja a versenymű hagyományos háromtételes formáját. Az I. tétel a szokásos zenekari expozícióval indul, majd a szólóhangszer belépésével az addig bemutatott tematikus anyag, csillogó, túláradóan mozgalmas kifejtést kap. A zenekar szerepe a továbbiakban alig valamivel több, mint a kíséret. A II. tétel (Románc) a későbbi Nocturn-ök hangulatát idézi. Chopin, egyik barátjához írott levelében ezeket írja zenéjéről: „Ügy kell hatnia, mintha szép, holdvilágos, tavaszi éjszakán, csendes merengésbe merülve szemlélnénk egy tájat, mely lelkűnkben ezer szép emléket idéz fel.” A zárótétel a klasszikus versenyművekben is gyakori rondó formát követi. Fő témája lengyel népies karakterű zenei anyagból építkezik; az egyes epizódok mozgalmasak, játékosak. Az e-moll zongoraversenyt hallgatva, a zenei gondolatok választékossága mellett feltétlenül észre kell vennünk, hogy a fiatal szerző milyen egyedülálló módon használja ki hangszerének technikai lehetőségeit. Zongorastílusában már itt (és a másik koncertben is) megtaláljuk a chopini technika valamennyi jellemző fordulatát, vagy annak egyes elemeit. Nagyszabású kifejtésüket a zeneszerző etűdjeiben fogjuk majd hallani. 16