Heves megyei aprónyomtatványok 3

hely” a temető. Nem a megsemmisülés negatívumának, hanem egy népen, nemzeten belül egy szűkebb közösség, egy falu, egy város éle­tében reverálódott és újra és újra, ismétlődően reverálódó értékek hor­dozója, tükre, emlékeztetője. Előadásomnak az a rendeltetése, azt tartom feladatomnak, hogy egy-egy síremlékre, sírkertre, vagy csupán sírdombra figyelmeztetve bennünket, nyilvánvaló legyen előttünk az értékeknek az a gazdagsá­ga, amelyet a pataki református temető sugároz. Vegyük le a kala­punkat Pantheonba lépünk. o • o • o Mielőtt ezt tennénk, bár nem ez a feladatunk, mégis az előadan- dók jobb megértése érdekében lehető röviden, össze kell foglalni a te­mető történetére vonatkozó legszükségesebb ismereteket. Sárospatak a középkorból tudomásunk szerint egy temetőt örö­költ. Ez a Felső Hóstát és a Ferences kolostor létesítményei között helyezkedett el, tehát a mai Kossuth utca Bodrog felőli oldalán húzó­dott, a Kollégium Kossuth utcai bejáratával szemben levő egykori történeti professzori lakástól a Görbe utcáig vagy még azt is magában foglalóan. Mikor az ellenreformációs törekvések a várost is elérték, s az addig szinte egységesen protestáns lakosságból többen a római egy­házhoz fordultak, a betelepülőkkel is erősödve, mint a templom ho­vatartozásának kérdése, vita tárgyává lett a temető tulajdona is. A kérdést II. Rákóczi Ferenc döntötte el, azaz a szécsényi or­szággyűlés, ahol a rendek úgy intézkedtek, hogy az akkor — 1705- ben — már katolikus kézben levő templom legyen az övéké, a refor­mátusoknak pedig „kollégiumuk közelében” jelöltessék hely új temp­lomuk megépítésére, temetőjük pedig szintén iskolájukhoz közel, a „töltésen” vagyis az országúton legyen. Ezt, a mai Iskolakertnek a 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom