Heves megyei aprónyomtatványok 3

tornatér és a Rákóczi — Kazinczy utcák közötti téglalap alakú részét használták 1783-ig, amikor betelvén, jelenlegi helyére, az országúttól jól elhatároltan, két árok, a Suta pataknak szinte völgye és a Bába gödörből kiinduló Dobó árok s annak folytatása, a Hécét védő sánc közé telepítették. Mivel a sáncon át könnyebb volt megközelíteni, mint a Suta patak akkor a mainál is mélyebb és szélesebb medrén át, a temető bejárata kezdetben a Héce, azaz a mai Dobó Ferenc utca, vagy a Temetőköz felől volt. Ez azt jelenti, hogy a most puszta része települt be legkorábban. Ügy tartjuk, a 18/19. század fordulójának nagy professzorai, Rozgonyi József, Vályi Nagy Ferenc, sőt Kövy Sándor is ott vannak eltemetve, hacsak mint Kézy Mózes is, akit az 1831. évi kolerajárvány vitt el, nem a Radvány patak és a vasúti híd ill. töltés találkozójánál e célra nyitott és síremlékeivel egészen a 30-as évek elejéig megtartott koleratemetőben.

Hogy a temetőben levő utakat mikor nyitották, nem tudom. Gesztenye-fasorral szegélyezésük s ezzel egybekötötten a temető rendezése és az Iskolakertéhez hasonlóan parkszerű fásítása Bálint Dezső lelkésznek és az egyházközség akkori főgondnokának, Búza János kollégiumi tanárnak az érdeme.

(Csak zárójelben említem meg, hogy mikor a katolikusoknak is kicsi lett a nekik maradt ótemető, Trautshon herceg a jelenlegi helyen biztosított nekik új területet az 1760-as években. Mióta a magyarországi ortodoxok egy része és a római katolikusok között létrejött a szervezeti únió, az addig a görög katolikus iskola helyén volt „coemeterium Ruthenorum”-ba temetkező hustáciak, s az azóta igen széles társadalmi réteget magába foglaló pataki görögkatolikusság is ebbe a temetőbe temetkezik. Csak mint város és tájtörténeti érdekességet hozom fel, hogy a város legrégibb fennmaradt térképén már he3