Heves megyei aprónyomtatványok 1/F
elhatároztam, hogy tanító leszek. Kilenc éves koromban, Petőfi hatására már költő szerettem volna lenni. Tizenöt éves koromban hirtelen a politikusi, az államférfiúi pályát gondoltam legvonzóbbnak. Végül 20 éves koromban megtaláltam azt az egész életre szóló hivatást, pályát, amelyen a bennem élő pedagógus, költő, politikus - és még mi minden más! - egyaránt szóhoz juthat, és ez az irodalom.” (Vasy G. interjú, 1974.) „1944-ben egy munkaszolgálatostól két tojásért megvettük Ady Endre összes verseit. Hetekig tartott, mire annyira beleástam magam Ady számomra ultramodern nyelvébe, hogy megértettem és mindennapos bibliámmá vált. A háború utolsó, legszörnyűbb hónapjait - s később hány kétségbeesett, megoldhatatlannak látszó társadalmi és emberi válságot - segített úgy átvészelni ez az Ady kötet, hogy nem lélekben, érzelmekben megrokkanva, hanem gazdagodva, megerősödve kerültem ki belőlük. Azóta is tűnődöm, ki lehetett az a fiatalember, aki lövészárokban, aknamezőkön, rézbányákban,a hosszú menetelésben Bortól Ménfőcsanakig megőrizte, elhozta nekem Ady Endrét, a legnagyobb magyar költőt, mint egy olajágat, mint egy jövőnek szóló üzenetet. Sorsszerű találkozás. Ady hatását szervesen egészítették ki a népi írók: Illyés Gyula, Veres Péter, Darvas József, később Erdei Ferenc. Magyarságtudatomat, osztálytudatomat, írói felelősségemet egy életre ők határozták meg. Ezek az írók, azonkívül, hogy tudatosították bennem a saját osztályhelyzetemet, arra a felelősségre is ráébresztettek, amit ennek az osztálynak az érdekében vállalnom kell, ha képes vagyok rá. Mérhetetlen tárgyismeretük, alaposságuk, felfedező szenvedélyük, forradalmi indulatuk, mely Adyval rokonítja őket, anyaguk nagyszerű művészi megformálása, példaként ragyogott előttem akárcsak az elkötelezettség, a szolgálat egyedül erkölcsös magatartása - ami nemDiáklány, 11 éves A
