Heves megyei aprónyomtatványok 1/F

csak az írónak, de mindenkinek feladata kellene legyen, aki parasztgyerekből értelmiségi felnőtté válik.

1949-ben érettségi után felvettek a pesti Bölcsészkarra, noha én mindenáron a Színművészeti Főiskola színműírói szakán kívántam továbbtanulni. Anyám a- zonban hallani sem akart róla, kerckperec megtiltotta, hogy felvételizzek a színművészetin.

Megfellebbezhetetlen véleménye volt ugyanis, hogy minden „színésznő kurva”. En ezt nem hittem, de különben sem színésznő, hanem filmíró akartam lenni. A bölcsészkarra viszont nem kaptam ösztöndíjat, mert szüleim a tizennyolc hold földjükkel kö- Érettségi után (1949) zépparasztoknak számítottak.

Otthonról persze nem tudtak támogatni, mert olyan kemény volt a beszolgáltatás és az adó, hogy sokszor még nekik sem jutott betevő falat. így aztán hat hét után az éhhalál elől visszamenekültem Pestről a szülőfalumba.

Győrben munka után néztem, de a munkaközvetítő iroda előtt mindennap kilométer hosszan kígyózott az állásra várók sora. Szerencsémre az iroda ablakánál egy volt osztálytársam ült, aki ugyan nem tudott végzettségemnek megfelelő adminisztrátori állást szerezni, de megígérte, hogy protekcióval bcsuszterol a frissiben feloszlatott győri apácarend és a nyilvánosház tagjai közé. Őket ugyanis egy rendelkezés szerint köteles volt munkára felvenni a győri Vagongyár. így kerültem átképzős esztergályosnak a gyárba, de mindmáig nem tudom, hogy végül is hová soroltak, apácaként, vagy rosszlányként nyertem-e felvételt.

A következő évben miután egy DISZ által hirdetett országos tehetségkutató pályázaton első díjat nyertem a novellámmal, és fel vettek a Színművészeti Főiskolára, anyám végül is kénytelen volt megbékélni a gondolattal, mert már adtak itt ösztöndíjat.” (Erős Z. interjú, 1985.)

5