Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-21 / 3. szám
HETI SZEMLE Szatmár-Németi, 1914. január 21. 2 Püspökünk diszdoktori oklevelének átnyujtása. A hazai és külföldi egyetemeknek ősi szokása, hogy a közélet terén és különösen tudományos téren kiválóan érdemesült férfiakat doktori ranggal és doktori oklevéllel tisztel meg. A budapesti tudomány-egyetem nem régiben Mikszáth Kálmánt, Apponyi Albert grófot, a kolozsvári Ferencz József-tudomány egyetem Fadrusz Jánost, a kolozvári Mátyásszobor halhatatlan alkotóját tisztelték meg diszdoktori ranggal és diplomával, mint egyáltalában nem ritka jelenség az egyetemek évkönyvében, hogy külföldi és hazai tudósokat, művészeket, költőket, politikusokat tüntet ki ilyen diplomával még abban az esetben is, ha az illetőknek különben már van doktori fokozatuk. A kitüntetés úgy történik, hogy az egyetemi karok valamelyike kandidál a disz- doktorságra. Ezt a jelölést az egyetem tanácsa a vallás és közoktatásügyi minisztériumhoz, ez pedig a király elé terjeszti fel, aki megengedi, hogy az egyetem jelöltet, vagyjelöltekettiszteletbeli doktoraivá avathassa fel s illetőleg nekik a tiszteletbeli diplomát kiadja. Diszdoktorok. A budapesti tudomány-egyetem hittudományi kara emlékezetünk szerint is többször élt jelölési jogával. Mint 10 év előtt Vaszary Kolost, a volt herczegprimást, Fir- czák Gyula volt munkácsi püspököt, Mayer Bélát, kinevezett volt szatmári püspököt tisztelte meg a budapesti egyetem a hittudományi kar javaslatára a diszdoktori diplomával. 1896-ban pedig a millenium alkalmából többek közt az irói és közéleti érdemeknél fogva országosau is ismert Irsik Ferencz pápai prelátust, szatmári kanonokot tüntette ki az egyetem e diplomával. Sajnos, az áldott emlékű nagy alapitó már halálos ágyán vette kitüntetésének hírét. 1913. A múlt évben, a kereszténység felszabadulásának 1600 éves jubileuma alkalmából Csernoch János dr. herczegprimást, S'mre- csányi Lajos egri érseket, Boromisza Tibor dr. szatmári püspököt, Prohászka Ottokár dr. székesfehérvári és Mailáth Gusztáv Károly dr. (a bécsi cs. és kir. tudomány-egyetem diszdok- tora) erdélyi püspököket kandidálta theolo- giai diszdoktorokká az egyetem hittudományi kara. A jelölést a király ő felsége a múlt év október havában megerősítette. Az apostol. Ott járt Galilea dombhátas téréin, Hol a folyó a kéklő tószint átszeli S illatnak árját hintik széjjel alkonyat’ Az alvó partok szürkelombu erdei. Látta az Istenember, mint fehérben ült A Boldogságok fénytárasztó szent hegyén S a nagy jövőt előre tudva hozzá szólt: „Fiam, te egykor hű apostol, légy enyém!" Valóra vált az égi szózat, látomás, Követte Őt és lett a földnek ért sava, Szilárdan állott mint a szikla-városok, Világot gyújtott s tőle minden láthata. S miként kivel a látó Mester van jelen, Vízre bocsátá kisded barna csolnakát. •— Feszült a háló, dús halászat lett a bér : Hullámkörébe ember lelkek úsztak át. A herczegprimásnak múlt év deczem- ber 27 én az egyetem tanácsa ünnepélyesen nyújtotta át a diplomát Esztergomban. Az egri érseknek az egyetemi Rector Magnifieus megbizásából e bő 10-én nyújtották át azt Dudek János dr. hittudománykari dékán, Kiss János dr. egyetemi prorector és Wolkenberg Alajos dr. egyetemi tanár. E hó 13-án Prohászka Ottokár dr. püspöknek, e hó 18 án pedig Mailáth Gusztáv Károly dr. erdélyi püspöknek vitte meg a diplomát az egyetem köldöttsége. A szatmári küldöttség. A mi püspökünkhöz az egyetem küldöttsége f. hó 20-án a délutáni gyorsvonattal érkezett meg A küldöttség tagjai: Luksics József dr. egyetemi tanár, pápai kamarás, a hittudományi kar prodékánja, Mihályfi Ákos dr. egyetemi tanár, a III. o. vaskorona-rend lovagja, ciszterci rendű áldozópap, a Katholi- kus Szemle szerkesztője és Wolkenberg Alajos dr. egyetemi tanár, pápai kamarás voltak. A diploma, A doktori oklevél a modern diploma- irás és díszítésnek, valamint a modern mű- könyvkötészetnek valódi remeke. Kisfólio nagyságú, könyvalaku tok fehér bőrből készült külső táblákkal. A táblákat dúsan alkalmazott Ízléses zománczmunka díszíti, amely már magát a külső foglalatot is igen értékessé és díszessé teszi. A mellső tábla közepén bronzba vésve a budapesti egyetem czi- mere diszlik. A tok belseje piros moáré- selyemmel van díszítve és bele van helyezve a valódi vastag pergamenből készült latin nyelvű doktori oklevél, melyről az egyetemnek aranyozott tokba foglalt pecsétje függ alá nemzeti szinü kettős zsinóron. A diploma szövege. Adjuk a diszdoktori oklevél teljes szövegét az eredeti latin nyelven és hü fordításban : Nos Rectox* et Alma ac celeberrima regia scien- tiarum universitas hiingarica Buda- pestinensis lecturis salutem. Quo magis arduum est certamen tanto gloriosior manet vincenlis corona. Quum itaque illustrisimus ac reverendissimus doctissimusque dominus Rideg világfiak, puhult nemzedéknek ő, Hirdette Krisztus el nem évült tanait Es nem lett soha parti fölött éjszaka, Fénylett, mint miriádnyi csillagok, a hit. S ha háborgott a vert viz, vihar szele kélt, Veszéllyel, bajjal mindig szembeszállhaték. Kezét kinyújlá; bizalommal úgy haladt S az áron járó Isten volt a menedék. Es Betszaida pusztájára vándorolt, Hol oly sivár a lélek, éhező a nép, Tanítva arra, mitől arczán fény honol S a pálya végén messze kék egekbe lép. Bejárta majd a Jordán csendes hajlatát. A bünbánatra sokszor nyílott ajaka, Siettek hozzá mind a völgyön-lejlőn át S megrendüle a kígyók undok fajzata. Értelme itt repült a sassal. Egykoron János tanítványt látták igy a fellegek S mikor leszállt, mint ő, ős templomába ment És mondogatta : „Fiaim, szeressetek!“ Maga a pásztor volt és őrzi juhait, Vigyázta léptük, selymes síkon, tört hegyen, Tiburtius Boromisza Episcopus Szatmáriensis AA. LL. et Philosophiae Doctor, tabulae magnatum et procerum Regni Hungáriáé Sodalis etc. etc. suam in disciplinis ordinis Theologorum eru- ditionem ac scientiam praestantis- sime comprobaverit, item in régimmé Ecclesiae neonon in vita publica ecclesiastica longa annorum serie insignibus eluxerit meritis, Nos ex occasione iubilaei Constantini Magni in memóriám libertatis religionis cultusqueChristianorum ante saecula sedecim gloriose adeptae celebrati Eundem IllustrissimumDoctissimum que Dominum Tiburtium Boromisza in signum aestimationis nostrae condignamque recognilionem ineri- torum motu proprio SS. Theologiae Doctorem honoris causa creavimus, pro- nunciavimus et declaravimus con- ferentes Ei omina privilegia ac prae- rogativas, quibus SS. Theologiae Doctores de iure et consuetudine gaudent et frui solent. In quorum omnium fidem Diploma hoc publicum, maiore Universitatis sigillo munitum et consuetis subscriptionibus robo- ratum, Ei dari curavimus. Budapestini die vigesima octava mensis Decembris a. D. millesimo nongentesiuio decimo tertio. Julius Kováts de Keveháza m. p. Juris universi Doctor, Iuratus causarum Fori utriusque advocatus, Apostolicae Suae Maiestatis Reg. Hungáriáé Consiliarius Auli- cus, Acad. Scientiarum Hung. Sodalis. ab Epistolarum Commereio, Tentaminis pro mu- nere iudicis qualificantis et Examinis Archi- valis apud Archívum Regnieolare examinator, Commissionis ad elaborandum Codicem civilem Hungaricum per Regiam Maestatem deputatae Socius, Juris Ecclesiastici Professor p. o Facultatis Juridicae Decanus emeritus, necnon Tabulae Regiae Iudiciariae Budapes- tinensis iudex Ordinarius emeritus etc. etc., Regiae Scientiarum Univ. Hungáriáé Buda- pestinensis h. t. Rector et Praeses. Eber szemekkel járva körül aklait, Hiánya nála soha egynek ne legyen. A gyönge volt, kit legkiváltkcp gondoza. A menny lakóját, makulátlan kisdedet; Nincsen oly jó és hittel hozott áldozat, Mit egyszer érte fáradozva meg nem tett. . . , És újra ül a Boldogságok szent hegyén. Szél lengeti lila köntösét, ősz haját, Fejére szürke olajlombok ezrei Fonnak dicsőült, égbe nyúló koronát. Előre, vissza, majd meg újra visszanéz, Mint akkor régen pusztát járó Mestere, Keresve van e még hely, hova nem hatolt Az égi tannak világiló szent heve. Pályája fénylő, és félszázadév'es már S folytatja müvét, jár a szűk határon át. Követik Kárrnel, Tábor hivő népei Csókolva estleszállt’kor áldó lábnyomát. Bakkay Béla. TARCZA
