Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-21 / 3. szám
Szatmár-Németi 1914. január 21. HETI SZEMLE 3 Dr. Joannes Dudek m. p. SS. Theologiae Doctor collegiatus, Dog- maticae Professor p. o. Dioecesis Nitriensis Presbyter, Abbas s. Petri de Petur, S. Sedis Consist. Assessor, Societatis Scientificae et litterariae s. Stephani, necnon Societatis s. Thomae Aquinatis Sodalis etc., Incl. Facul- tatis Theologicae h. t. Decanus ac Praeses. Mi a tudományegyetem Rectora és a budapesti királyi magyar nemes és jeles tudományegyetem üdvözöljük az olvasót. Minél erőteljesebb a küzdelem, annál dicsőségesebb a győzteseknek koronája. Mivel pedig méltóságos és főtisztelendő és tudós Boromisza Tibor úr szatmári megyéspüspök, a szépmü- vészetek és a bölcselet doktora a magyar törvényhozás főrendiházának tagja stb. stb. theologiai tudományokban való műveltségét és tudósságát a legkitűnőbben megmutatta és ugyancsak az anyaszentegy- ház kormányzásában és az egyházi közélet és tevékenység terén éveknek hosszú során át kitűnő érdemekkel tündökölt. Mi Nagy Konstantin jubileumának alkalmából, mely a keresztény vallás dicsőséges szabadságának és eme vallás szabad gyakorlatának is 1600 éves diadalmi örömünnepe, ugyanazon méltóságos és főtisztelendő és tudós Boromisza Tibor urat a mi nagyrabecsülésünk és az ő érdemei méltó elismerésének jeléül saját akaratunkból a szent hittudományok tiszteletbeli doktorává avattuk, nyilvánítottuk és doktorságát kihirdettük ; átruházzuk Reá mindazon kiváltságokat és jogokat, melyeket a szent hittudományok doktorai jog és ludás szerint bírhatnak és használni szoktak. Mindezeknek tanúbizonyságául pedig ezt a nyilvános oklevet, melyet a Tudományegyetem nagy pecsétjével és a szokásos aláírásokkal elláttunk és megerősítettünk, nevezett doktornak kiadatni rendeltük. Kelt Budapesten az Úr egyezer- kilenczszáztizenharmadik éve karácsony havának huszonnyolczadik napján. Keveházi Kováts Gyula s. k. az összes jogtudományok doktora, hites ügyvéd, Ő Felsége az apostoli magyar király udvari tanácsosa, a magyar tudós akadémia levelező tagja, a gyakorlati bírói vizsgálati és az országos levéltári fogalmazói szak vizsgálati bizottságnak tagja, a Magyar Polgári Törvénykönyv szerkesztő bizottságának király ő felsége állal kinevezett tagja, az egyházjog nyilvános rendes tanára, a jog és államtudományi kar két Ízben volt dékánja és prodé- kánja, a budapesti királyi Ítélő táblának ki- érdemült bírája stb. stb. a budapesti királyi magyar tudományegyetem ez idei Rectora és Elnöke. Dudek János dr. s. k. a szent hittudományok doktora, az ágazatos hittan nyilvános rendes tanára, a nyitrai egyházmegye áldozópapja, szent Péterről nevezett peturi apát, szentszóki tanácsos, a Szent István-Társulat tudományos és irodalmi osztályának és az aquinói szent Tamás-társaságnak tagja stb., a tekintetes hittudományi karnak ez idei dékánja és elnöke.----------- + ---------Bö tsch Károly. 1864—1914. Az ünnepség lefolyása. Az egyetemi küldöttség tagjai kedden d. u. a gyorsvonattal érkeztek meg. Dr. Vajay Károly polgármester, kir. tanácsos és Benkő József apátkanonok, plébános vezetése alatt nagy számú előkelő közönség jelent meg az állomáson a küldöttség fogadására. Rövid, kölcsönös meghitt üdvözlések után megindult a hosszú kocsisor a püspöki palotába, ahol a küldöttség tagjai szállva voltak. Főpásztorunk a lépcsőházban a káptalan tagjaival fogadta a küldöttséget és hosz- szasabban elbeszélgetett annak tagjaival. Ezután a theologiai tanárkar Hehelein Károly prodirector vezetése alatt, majd a helybeli tantestületek képviselői Szabó István egyházmegyei főtanfelügyelő élén tisztelegtek az egyetemi küldöttség előtt. Ennek végeztével és szerdán délelőtt megtekintették a város nevezetességeit: a székesegyházat, püspöki konviktust, mint a püspök legnagyobb alkotását, kir. katk. főgimnáziumot, zárdát, szemináriumot stb., majd látogatásokat tettek a káptalan tagjainál és a polgár- mesternél. Szerdán délelőtt 1U 12 órakor Dr. Vajai Károly polgármester vezette a városházáról a nagyszámú helybeli és vidéki előkelőségeket a püspöki palotába, ahol pontban V2 12 órakor megkezdődött a diszdoktori oklevél ünnepélyes átadása. Dr. Lukcsics József hittud. hari prodékán tartalmas beszédben méltatta a püspök érdemeit* majd a tudomány egyetem nevében a Rector mag nifieus megbízásából átadta a díszoklevelet. A püspök meghatva mondott köszönetét a kitüntetésért és a szokott közvetlenséggel és szerénységgel igyekezett magától elhárítani a neki tulajdonított érdemeket. Lelkes, szívből jövő éljenzéssel a hivatalos ünnepség véget ért. A beszédeket jövő számunkban fogjuk hozni. Délben 12 órakor a püspök 50 teritékü diszebédet adott az egyetemi küldöttség tiszteletére. Hivatalosak voltak: a főispán, alis pán, a káptalan tagjai, polgármester, főkapitány, pénzügyigazgató, a honvéd és közös tisztikar vezetői, theologiai tanárkar tagjai, hivatalok, tanintézetek főnökei stb. Fesztelen hangulat uralkodott az egész ebéd alatt. Lelkesen ürítettek poharat a püspök egészségére, aki viszont éltette a küldöttség tagjait és a vendégeket. Az egyetemi küldöttség tagjai még a délutáni gyorsvonattal Budapestre utaztak. Mindenki egy szépen sikerült ünnepély emlékével távozott, melynek a megye, a város és egyházmegye bevonásával való rendezése dr. Yajay Károly polgármester, Benkő József apát-kanonok, plébános, Dr. Lengyel Alajos ügyvéd és Dr. Kováts Gyula tanitónőképző-intézeti igazgató érdeme. Adakozzunk a Sajtóalanra! Egyházmegyei sajtóalap. Az egyházmegyei sajtó ismét megdobogtatta a vidék szivét. Hivő lelkek, remélni tudó ifjú szivek hozták áldozatul filléreiket a sajtó oltárára. Várpalánkai hívek.................... 10 K — f Kálmándi tanuló ifjáság az ó-év estéjén rendezett műkedvelő előadás tiszta jövedelmének felét .................................. 12 K — f 22 K — f Megajánlva.............................. 2000 K — f Ed dig begyült........................ 15107 K 50 f Te ljes összeg: 17129 K 50 f Ez idén három hét alatt immár harmadik halottja van a szatmár-egyházmegyei papságnak. Bötsch Károly mezőteremi plébános hunyt el váratlanul alig ötven éves korában f. hó 17-én. A megboldogult többször volt tífuszban, melynek utóhatásai az erőteljes férfi és kötelességtudó, buzgó lelkipásztor testi erejét és szellemi, lelki egyensúlyát az utóbbi időben nagyon megzavarták. Ez okozta korai halálát. Született 1864. ápr. 28-án Eszéken. Pappá szentelték 1888. szepf 23-án. Nevelő volt a Butykay családnál Kökényesden. Do- bóruszkai, felsőbányái és munkácsi káplánkodása után 1893-tól kezdve, mint plébános működött Paposon, Barlafaluban és Mezőteremen. Temetése hétfőn délelőtt ment végbe a kerületi papság, hívők és ismerősök osztatlan részvéte melleit. A szentmisét és temetési szertartást Pajor Endre csomaközi esperesplébános végezte. A nagykárolyi esperesi kerület papsága a következő gyászjelentést adta ki: „A nagykárolyi esperesi kerület papsága fájdalmas szívvel tudatja, hogy szeretett paptársa, főtisztelendő Bötsch Károly mezőteremi róm. kath lelkész, életének 50, áldozópapságának 26 ik évében, rövid szenvedés és a halotti szentségek felvétele után, f. hó 17-én d. u. 1 órakor az Urban Mezőteremen elhunyt. A megboldogult temetése gyászmisével folyó hó 19 én délelőtt 10 órakor lesz. R. J. P. Gyalogjáróink rettenetes állapotban... A közönség általános Ítélete, hogy gyalogjáróink mióta csak megvannak, ilyen rettenetes, képtelen állapotba még nem jutottak, mint az idei télen. Ezt az idei állapotot nem kell leírni. Sem színezni. Sem csattanós, szinte megdöbbentő színekkel kitarkázni. A ki a városban járt-kelt, akár dolga után sietett, vagy sétált: az élénk tudatában, érzésében vagy megnyilatkozó ítélkezésében volt és van annak, hogy ez az állapot, ezek az életveszedelmes jajutak szégyenére válnak városunknak — az ilyenek előtt. (Hallottunk komoly és gúnyos megjegyzéseket . . . ezeknek reprodukálásától elállunk.) Mert ezt akarjuk, mert a javulás reménye is ott kezdődik, ha magunk benső fóruma, önérzete és lelkiismerete előtt is kezdünk már egyszer — szégyenkezni. És ha valaki azt hiszi, hogy most következik a sablon, a megszokott refrén, hogy a rendőrségre hárítjuk ezekért az állapotokért a felelősséget, sőt ostorozni fogjuk — csalódik. A rendőrség még ha kezei közt annyi eszköz volna is, minta mennyi nincs — még akkor sem érdemelné meg, hogy bántalmazzuk. A közönség sem szereti a zaklatást. Hát már kérem, hogy csak egy példát említsünk, mit lehet és mit kelljen tennie a rendőrségnek akkor, amikor a kir. törvényszék palotája előtt magas jégrétegeken kell eljut- niok, bejutniok a feleknek, bíráknak és a piaczról kosarakat vivő raboknak is egyaránt. Napokon, heteken keresztül . . . Említhetnék itt még más tiz, húsz . . száz példát, amely nem arról tanúskodik, hogy a mi közönségünknek nincs érzéke arra, hogy embertársainak életét megbecsülje és ezzel az önmagáét is értékelje. Ezt az érzéket altruizmusnak is nevezhetjük. Ez az érzék visszaborzad még annak gondolatától is, hogy az ö háza előtt embertársa — az ő gondatlansága és érzéketlensége miatt — eltörje lábát, karját. Hogy miatta családokat döntsön szerencsétlenségbe és apákat, anyákat lelki szenvedésekbe és anyagi veszteségekbe. Ma nekem. Holnap neked. A te járdádon más. A más járdáján te.
