Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-18 / 7. szám
XXIII. évfolyam. Szatmár-Németi, 1914. február 18. 7. szám. HETI SZEMLE v y POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. * ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egy évre — 8 K — f. I Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 » .— , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár (***) Ha kavarodás, hát legyen — kavarodás. Ha panama, hát legyen panama. Ez járja most a mi feldúlt közéletünkben. A nép, a munkások széles rétegeiben döbbenettel hallatszik : — Éhezünk! Fázunk! Munkát vagy kenyeret! Egy másik rétegében pedig politikai ellenfelek állanak egymással szemben, kezükben kémlelő vasrudakkal hányják szét a nagy szemétdombokat, hogy megmutassák: —■ íme, mig tiz és százezreknek nem jut a legprimitívebb megélhetés; még verejtéke után is alig bir a fillérekhez hozzájutni: addig egyes csoportok, elemek a nemzet sorsát intéző tényezőktől várt asszistenczia tudatában milliókon osztozkodnak, hogy maguknak fényes megélhetést biztosítsanak és munka nélkül egy csapásra százezreket és tízezreket szerezhessenek. Micsoda rettenetes kép ez, micsoda tátongó ellentét a mi meg- rázóan szomorú közéletünkben. * Az oknyomozó napi történet, a sajtó színezi ezt a komor, ezt a vigasztalhatatlanul sötét távlatot. A közönség, melyet a napi események hullámai nem engednek önállóan gondolkodni és Ítélni avagy látni: tisztitó munkát lát ebben a nagy kavarodásban és hiszi, úgy véli, hogy ez a vasrudas felpisz- kálása, feldöntése a közéleti szemétdomboknak uj életet, megtisztult levegőt, teljes elsöprést eredményez majd. Felelős szerkesztő ; Dr. BAKKAY KÁLMÁN. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. Bár úgy lenne! De Clio is jegyez. Figyel,és széttekint. Nemcsak néz, hanem lát is. És nem talál elég bizonyosságot, alapot és erőt, hogy az a tisztogatás közben izzóvá lett vasrúd annak a tiszta szándéknak, erkölcsnek és ideális érzületeknek kohójából származik e, mely az idült sebeket valójában ki is égeti. Hogy a feljajdulás valóban mély erkölcsi érzésből fakad-e? mely szakítani akar és tud mindennel, a mi volt, van és újra lehet. * A politikai élet salakjától, szenvedelmeitől és főleg szélsőségeitől távol álló lelkek inkább sejtelmekkel vannak tele. Annak sejtelmével, hogy miként mindig voltak : úgy most is vannak, élnek csöndes, elmélyedő magányaikban a nemzetnek fiia, még tisztán látó és tartalék eszméket hordozó nagy gondolkozói, a kik politikai és közéletünk számára erőt, bülcsességet és békesé- get hozhatnának. A kik elsepernék azokat is, a kiket már megtisztítani nem lehet többé. De azokat is, a kik a tisztítás munkájában yyó- gyithatlan sebeket kaptak. Ez a kiegyenlítés hozhatná meg a nemzet megbillentett lelkének egyensúlyát. Hol vannak ők ? A tizenkettedik órában kérdezi a nemzet szomorú Géniusza. * A minden oroszok czárja, az atyuska nagy, világ eseményt fedezett fél. Hatása alatt mesévé törpül az orosz iga, hogy az Úristen messze lakik, az atyuska pedig még messzebb — Péterváron. Mert atyuska leszállóit népéhez éz azt a felfedezést tette, A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Etting-er János tanulmányi felügyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------A. lap megjelenik minden szerdán. hogy az ő népének boldogtalanságát, sőt pusztulását — a vutki okozza. Ezt ugyan nálunk Magyarországon is tudja minden müveit ember. De mindegy. A fődolog, hogy atyuska leiratot intézett az ő uj pénzügyminiszteréhez a ki ezt a valóságot neki megsúgta, hogy nem engedi, mely- sz^rint az állampénztára az ő népének pusztulása révén mutasson kedvező állapotot. Tehát le a vutkival. Hát hatalmas és ideális ezári gesztus — annyi bizonyos. Magas színvonalon álló atyai és fejedelmi felfogás. Csak egy a baj! Ez a hatalmas gesztus nem ér ki és túl a ezári palotán. Ez a gesztus,hirdette a világbóke nagy, kábitó eszméjél. És a világbéke megrontója a gyakorlatban éppen ez a kéz, éppen ez a gesztus volt. És ma is az. Ez a gesztus hirdeti most a nemzetek kijózanodását a „snapsz — büdzsé*-bői. & világ az atyuska felé néz. Az alkoholellenes világkongresszus talán megválaszthatja a minden oroszok ezárját „disztaggá“. De az orosz paraszt tovább is issza a vutkit, hogy az állam pénztár „kedvező helyzetben legyen.“ Mi azonban, ha csak egy döbbenet van még lelkűnkben... Sokat... nagyon sokat tanulhatnánk az orosz ezárnak leiratából .... Orosz paraszt sok millió van. Magyar ... kevés. Oh milyen kevés! A nagy német kanczellár egyszer azt mondotta: „Mindent vehetünk pénzért, ha el is pusztul. De német parasztot többé — soha“. És magyart? 1914. február 18. Szerda. A táncz lélektana és pedagógiája a keresztény felfogásban. Részletek Bodnár Gáspár szabadelőadásából, melyet a m-szigeti Kath. Körben mondott. A táncz-kedv, ez a csudálatos izommozgása az életnek jelentkezik már a gyermekkorban. Úgyszólván a riigyezés korszakában. Nem látjuk-e, hogy az a piczi gyermek, aki alig tud még felemelkedni édes anyja térdei mellett a járásra ... hiszen gyenge kis lábacskái alig bírják el testének súlyát . .. már tánezszerü mozgásokat végez. És ha aztán muzsikát hall! Ritmust. Ütemet. Hogy tipeg, hogy lengeti kis testét. Szemecskéi högy örülnek érzésének abban, hogy ö él. Arcza pírban ég. Hogy mosolyog, hogy komolykodik. Higyjék meg uraim és hölgyeim, hogy ennél a jelenségnél nincs természetesebb, csudásabb jelenség a fizikai életben. Nincs kedvesebb ütem. Bájosabb ütem. Mint e mozgások mellé gőgieselő muzsikája az anyának, a ki igy biztatja, tanítja gyermekét: — Tánczi, tánczi kis babukám. Csak tánczi. Olyan jelenség ez a fizikai mozgásnak első forrásainál, mint a lelki élet pirkadásá- ban, kibontakozásában az anya biztatása az imádságra, mikor igy tanítja gyermekét: — Kis kacsóid összetéve imádkozzál édes gyermekem. * Az életnek ezt az első jelenségét, az izomérzetnek ezt a különös, mégis természetes és fejlődő mozgását a tudomány, a költészet, a művészet siet is magának elvonni. És a maga fejlődésére, tárgyára, körére vonatkozólag felhasználni. Jelentőségének pedig a maga homloka körül koszorút fonni. A biológia vizsgálja benne az élet első forrásait és fejlődési útjait. A költészet him- nusokat zeng. Az esztétika keresi benne a szépet, a művészit. Keresi egy másik a népló- lek kohóját, izzó szenvedelmeinek forrásait, majd gyönyörű nyugalmának és temészetes- ségének gyökereit. A psichologia a külső mozgásokban törvényszerűséget lát és levonja a maga számára a lélek mozgalmasságának fejlődő folyásait és útjait ... A pedagógia képző eszköznek tekinti s mert a testi nevelés fejlődése az ideális nevelés körébe tartozik : felhasználja a plasztikai, a szép testben szép lélek lakik régi nevelési elvnek gyakorlati megtestesítéseire. * Ki mondhatja azt, hogy a kereszténység, az élet és természetnek a vallása szemét köti be, kárhoztat, mikor tánezról hall és tánezot lát? Pedig vannak, akik bántják, szólják és vádolják is a kereszténységet, főleg az Égyházat, hogy az életnek ezt a természetes megnyilvánulását, a lélek és test kölcsönhatásának ezt a nagy erős bizonyságát el akarja ölni. Tiltotta és tiltja. Sőt irtja, íme ez a mai est, ez a kath. Kör, ez a gyönyörű intelligencziája Sziget városának bizonyságom, hogy ez a vád is azok közé a vádak közé tartozik, a melyek nem tudnak különböztetni. Vagy inkább nem akarnak. Mert akkor... akkor az ő vádjuk visszafelé sülne el. Újabban a fő-fő hangadónak Nietzsche gondolatainak elterjedésivel találkozunk az élet értékéről. Számítsuk oda a táDezot is. Ez az önmagát istenitő fényes elme elborul a kereszténység gyűlöletében. Nem tudja elviselni, hogy a keresztény társadalom tovább, magasabbra, a halhatatlanság magasságáig akar még haladni . . . annál az örvénynél, a meddig ő virágos, elképzelhetetlen életörömök közt elvezeti, hogy ott egyszerre a megsemmisülés karjaiba vesse, örvényébe döntse. Elborul az elméje, hogy az emberi társadalom józanabb része nem akarja agyontánczolni magát abban a korban, mely után reá nézve az élet legszebb és legtartalmasabb értékei következnek. Ő és követői a kereszténység ellen érzett mérhetlen, mondhatom titáni gyűlöletben nem akarják észrevenni, hogy a kereszténység tartalma mily egyező a természet tanításaival és útmutató mértékeivel. Ók hirdetik, hogy a kereszténység megöl minden életörömöt ... és igy természetesen átkot mond magára a tánezra is. Holott ők ölik meg a természetességet s teszik átokká az örömöket az ember számára. Tiltakoznunk kell e relfogás ellen. Szorosan tárgyamnál maradva, a tánezra vonatkozólag is történeti bizonysággal állíthatom, hogy az életnek ezt a természetes örömét a kereszténység soha nem bántotta ... addig a pontig, a mig a természet ellen nem
