Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-23 / 51. szám

8 HETI SZEMLE Szatmár-Németi 1914. deczember 23. lási, erkölcsi ismereteink szükebb vagy tá- gabb körét, az úgynevezett értelmi ismeret körünket. (Mindenkinek annyi szellemi kincse van, amennyi reális és elvont fogalmat agy­sejtjeiben elraktározva tart.) Értelmi ismeretkörünk határán belül az agyúinkban perczről-perczre keletkező érzéki képek kapcsán az életünk folyamán felhal­mozódó értelmi képeket és fogalmakat tet­szésünk szerint sorakoztathatjuk, társíthatjuk, egymáshoz, vagy egymás mellé. E képessé­günket képzet, illetve fogalom társitó képesség­nek nevezzük. Képzet és fogalom társitó képességünk határokat, korlátokat nem ösmer, amennyi­ben a képzetek és fogalmak tetszetős vagy nem tetszetős, összeillő vagy nem összeillő módon, helyesen vagy helytelenül, a való Ságnak meg nem felelő abszurd módon is társíthatok. (A meseirónak van: fából készült vaskarikája, tüzet lehelő százfejü sárkánya, levegőben vágtató p ripája, kakassarkon forgó tündérpalotája is.) Hogy a való világban ezer és ezer féle képzeteinket és fogalmainkat adott alkalom és ezél szerint mily sorrendben vonultassuk fel tudatunkba, azt az értelmi életünk ki­alakulása folyamán kifejlődött sorakoztató vagy következtető képességünk Írja elő. Ép érzéklő szervek, ép vezető pályák, ép központi idegrendszer, kellő megfigyelő képesség, helyes érzéki és értelmi észrevevés, élénk emlékező tehetség, helyes reális és el­vont fogalmak birtokában, rendes társitó és biztos következtető képesség mellett előre megítélhetjük azt, hogy az életünk fenntartá­sára, jelenlegi és jövendő boldogulásunk meg­szerzésére irányuló összes testi és szellemi ténykedéseink, gondolataink, törekvéseink, vágyaink, szokásaink és cselekedeteink az adott esetben helyesek-e vagy nem, czól- szerüek-e vagy sem ? Helyes ítélő képességű embernek mód­jában, szabadságában van elhatároznia magát arra, hogy az abszurdumokat kizáró fizikai lehetőség határain belül a való igazság, a czélszeriiség és helyesség szempontjából min­dent meg akar tenni, a mi létének, jelenlegi és jövendő holdogulbatásának kedvez s min­dent távol akar magától tartani, a mi őt czéljának elérhetésében megakadályozhatná. Az elhatározás : a jót, a helyest, a czél- szeiüt akarva tenni vagy nem tenni; a rosz- szat, a helytelent, a czélszerütlent akarva kerülni vagy nem kerülni, egyenlő az akarat szabadságával, a szabad akarattal. Az akarat mindig valamelyes való vagy eszményi, közeli vagy távoli, önálló vagy sorozatos, ideiglenes vagy végleges czél felé irányul. A reális végső czél: a jóhoz való vonzódás fix dolog. Sarkigazság: mint ilyen nem képezheti tárgyát semmiféle további megfontolásnak vagy mérlegelésnek. A sza badon mérlegelő akarásnak tárgyát egyrészt az ideiglenes czélok alkalomszerű beállítása, másrészt amaz utak, módok és eszközök ke­resése képezi vagy képezheti, a melyek a czél elérésére alkalmasak vagy nem alkal­masak, szükségesek vagy nem szükségesek, A helyesen mérlegelő, következtető és elhatározó képesség az értelem dolga lévén, ép testben a helyes nevelés által kifejlesztett ésszerű értelem/ mint végső czélhoz, csak a jóhoz vonzódhatik. Ahoz a jóhoz, a melyben mint egyetemleges jóban, mint a legkiván- tabb jóban, mint a legjobban óhajtott jóban, mint a legjobban keresett jóban az emberek egyetemleges akarata végleg megnyugodhatik. Egyetemleges jó csak egy van. A minden jók összeségéből álló Isten: a jó isten. Részleges jó sok van. Jó a szerető apa, a szerető anya, a szerető testvér, a szerető rokon, a jó hitvestárs, a jó családi élet. Jó a jóindulatú felebarát. Jó az Istentől kapott egészség, a testi és lelki épség. Jó a tisztes munka, mely földi javakat ád. Jó a haza, mely béke időben nyugadalmas otthont ád. Jó az, a mit bírni jó. E jók, e javak egyikének, másikának vagy összeségének birhatása képezi öntuda­tos törekvéseink czélját. Az emberek mindannyian egyenlő jog­gal akarhatják vagy nem akarhatják a többé- kevésbó ismert, vagy nem ismert javakat bírni. Igaz. A jog egyenlő. E jogegyenlőségen csorbát üt az értelem. A czél elérésére való eszközök megválogatása ugyanis az értelem dolga lévén, az értelmes ember könnyeb­ben, rövidebb utón, gyorsabb tempóban jut­hat, érhet a czélhoz, mint a hézagos, vagy semmiféle helyes nevelésben nem részesült, ember. Ezért, hogy a bő és szűk ismeret- körű emberek között kialakulható előnyök, hátrányok és aránytalanságok egyetemlege­sen kiegyenlítődjenek, az emberi értelemben vett leghibáilanabb logikával leghelyesebben kikombinált, a társadalmi életben aestetikai- lag, jogilag és erkölcsileg legjobbnak talált eszköz megváltási módszerek közül a czél szerüek menetrendszerüleg, tanácsszeriileg, rendeletszerüleg, parancsszerüleg; a czélra nem vezetők tilalomszerüleg vannak össze­gezve a Tíz parancsolatban. ­Az érthetően és röviden megszerkesztett tiz parancsolat megértéséhez nem kell se sok idő, se sok tudomány. A legszűkebb értelmi ismeretkörrel biró ép testű, ép lelkű ember elhatározása e pa­rancsok követésére, e tilalmak megtartására vagy be nem tartására, matematikai pontos­sággal egyenlő a legértelmesebb ember amaz elhatározásával, hogy a jót, a helyest a czél- szeriit önmagáért szabadon akarja vagy nem akarja, a rosszat, a helytelent, a czélszerüt­lent pedig létjogosutsága, megélhetése, jelen­legi és jövendő boldogulása érdekében vágyai óhajai, tetszése szerint szabidon akarja e kerülni vagy nem ? * íme uraim.,Kongreganista testvéreim, be­vallom, hogy : Ép érzékszervekkel, ép környi és gerinczagyi vezető idegpályákkal, ép agy kéreg duczokkal, helyes megfigyelő, követ­keztető, ítélő és elhatározó képességgel az ember teljesen szabadakarattal imádhatja vagy nem imádhatja az Istent. Szabad aka­rattal szentelheti vágy nem szentelheti az ünnepeket, szabad akarattal tisztelheti vagy nem tisztelheti az apját, az anyját, szabad akarattal ölheti vagy védheti a felebarátját. Szabad akarattal orozhat vagy nem orozhat, szabad akarattal respektálhatja vagy nem respektálhatja a felebarátja feleségét, házát mezejét, szolgáló leányát, ökrét, szamarát és egyéb nemű jószágát, Vallom, hogy a tiz parancsolat a szabad akarat létezésének legeklatánsabb bizonyítéka. Vallom, hogy addig a mig érzéklő szer­veim, vezető idegpályáim és agyam duez sejt­jei jók, addig a fizikai lehetőség, a czéls/.e riiség és czélszerütlonség határain belül az én akaratom elhatározására kényszerítő okok nem léteznek. Tehát indeterminista vagyok s mint ilyen helyeslem, hogy a büntető jog a be- számithatóság kérdését, a katholikus erkölcs­tan pedig a túl világi jutalom és büntetés kérdését a szabadakarat és elhatározási ké­pesség létezésére bazirozza. Háborús—Mókaságok. A ki hősnek készül. Az öreg izraelita nézi, nézi a kis fiát, a ki — háborús világ lévén — csákóval karddal készül játékai közben a csatába. — Derék, vitéz hős lesz belőled fiam. — De vegyél nekem táti egy trombita is. — Nu — még mit nem akarsz ? — kiált fel az apa dühösen. Nem elég a fejemnek a háború! Még trombitálni is akarsz ? iMost is majd ketté szakad a fejem. — Ne félj táti — hősnek készülök én. Csak akkor fogok trombitálni mikor alszol, hogy ne zavarjalak. A trénnel. A trén csapatnál egyik őrmester sokáig keresgette a papirosát, meg az ironját, hogy valamit kiszámíthasson. A tiszt indulatba jön és — egy pillanat alatt fejben kiszámítja a kér­déses feladatot, És megjegyzi: — Éppen úgy tesz maga, mint az a tiszt, aki látja a reájuk rohanó ellenséget és keresi a czvikkerét, hogy jól lőhessen. Vagy kéri az el­lenséget, hogy várjon mig czvikkerével végez­heti el feladatait. Hol a sapka! — Hol a sapkád fiam ? Elvesztetted ? — No, no, hát miért hallgatsz ? — Oda . . . adtam egy kopasz katoná­nak. Azt mondta szegény, nem tud aludni a vonaton csákóban. A főszeméll — Nem ettem én 24 órája egy falatot se uram — mordul fel egy hagy bajuszu rezer- vista huszár. — A czókmókhoz meg nem jut­hatok, pedig abba’ van a bugyillárisom. Az igaz, hogy pénz nincs benne. Az érdeklődő úriember két koronát adott neki. — Az Isten áldja meg, de tartsa egy mi- nutáig ezt a csikót. Pillanatok múlva, iszonyatos kenyérrel, visszatér a vitéz. Hatalmasat szel a kenyérből. ■— No csillag édös paripám, te falj elébb egyet. Te vagy köztünk a főszeméll! És boldogan hallgatja lova fogroszogását. Cséplőgépre lőttek az oroszok. A háború borzalmai küzött néha tréfás epizó­dok is akadnak és ezek között is talán legked­vesebb az a történet, amelyet egy krakói tudósitó közölt nemrég. Egy galicziai újság megírja, hogy egyik katonai csapatunk egy cséplőgép mellett fejlődött tel rajvonallá. A néhány száz lépésre álló oroszok a cséplőgépet nem ismerték fel, gépfegyvernek nézték és vad tüzelésbe kezdtek. Huszonnégy óra hosszat lőttek a cséplőgépre az oroszok, elfogyasztották minden töltényüket, engedték, hogy a mi csapataink a tulsö oldalon megkerüljék és bekerítsék őket, — a diadaluk azonban mégis teljes volt, mert huszonnégy órai hősi tüzelés után a gépfegyvernek nézett cséplőgép apró szilánkokra törve hevert a csa­tatéren . . . A négykezü ördögök. Azokra az öltözetekre, amelyekben orosz katonák harczolnak magyar katonák ellen élénk fényt vet a„következő kis eset, amelyet egy tudósitó leír: A tegnapi nap folyamán több vonat haladt át a kolozsvári vasúti, állomáson ; Orosz foglyokat szállítottak az ország belsejébe, Tolmács utján szóba eredtem az oroszokkal, megkérdeztem tőlük, honnan jönnek, hol fog­ták el őket, stb. — A ti szép hazátokban leltem fogoly — szólt az egyik — négykezü ördögök fogtak el. Nem értettem meg az orosz közkatona felvilágosítását, aki szintén csak azt felelte, ; hogy négykezü ördögök ejtették fogságba. Ma­gyarázat végett a mi magyar bakánkhoz for­dultam aki az utón kisérte őket. Ő aztán meg­adta a felvilágosítást. — Az oroszok négykezü ördögöknek ne­veznek minket, — mondta a magyar katona — mert a huszár, amikor vágtat, a dolmányát fél­vállára csapja, hogy jobb karja szabadon sújt­son a karddal. Az oroszok ilvenfoimán négy- kezet látnak : a huszár két ujját és a dolmány két ujját, amely vágtatáe közben a levegőben röpköd. . . . így lesz a magyar huszárból az oro­szok szemében négykezü ördög. ■ <j| SzERKBSZTöi ÜzEHETEK § H. Elkésett. Hja, nem azoké ma a siker, a kik gondolkodva tűnődnek, vájjon nyergeljenek ? Hanem bizony inkább azoké, a kik —nyereg nélkül is lóhátra vetik magukat. És indulnak. Majd máskor. Turterebes, D. Igen, a szerkesztő is csiuáltatott annak idején ru­hát De benne Szigetre menekült és nem éppen ve­szélytelen vonaton. Ungi. Előbb nem közölhettük. Csak most voltunk reá felhatalmazva. — Berezna. Bizony, az idők és események késleltetik. Talán a jövő héten lesz időm — levelet "írni. Türelmes. Ember­séges levelére emberséges úri ember válaszolni szo­kott. Tanács. A lapnak a maga ereje a legfőbb ereje. Ezt a tapasztalati igazságot mi nagyon számon tartjuk. Előfizető. Azok a számok többé nem kaphatók. El­vitték, megvették. Budapest. A. személyes találkozás esetén jobb lesz ezt a szép eszmét megbeszélni Olvasóinknak. Az egy irgalmas nővér Naplója múlt számban befejezést nyert. Még egy közlemény jött volna de az idő elvette aktualitását. Ritka olvasmány iránt érdeklődött úgy a közönség bizony, mint a Napló iránt. Nyomatott a Pázaiány-sajtóban Szatináron, Iskola-köz 3. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom