Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-23 / 51. szám

J. Szatmár-Németi, 1914. deczember 23. Vigyázni tessék! Lapunknak ez év­ben utolsó száma, mely e hó 30 án fog megje­lenni, csak 4 oldalnyi tartalmú lesz. Az ünnepi szám bősége is feljogosít minket erre. De más okunk is van az összevonásra. Lapunk újabb berendezkedése és teknikai helyzete kivánja, hogy időt nyerjünk és a nyomdai személyzetre is tekintettel legyünk, mely sze­mélyzetnek főbb része katonai kötelezettség alá kerül. Másrészt megtörténhetik, hogy la­punk az 1915-ik esztendő megkezdésével már hetenkint kétszer fog megjelenni, mely körülmény lehetőségéről már most értesít­hetjük karácsonyi kellemes meglepetésül ol­vasóinkat. A teljes bizonyosság részleteiről a jövő számban adunk értesítést. A róm. kath. hivek tájékoztatása s egyúttal megnyugtatása végett közlöm, hogy a hidontuli temető rendezése és körül­kerítése úgy a pléb.niai hivatalnak, mint az egyháztanácsnak kiváló gondját képezi. — A tervek és költségvetés készen vannak s a költségek fedezésére szolgáló alapok is ki vannak jelölve. — A munkálatoknak már a folyó évi augusztus havában tervbevett vég­rehajtása csakis a pénzforrásoknak a háború kitörése következtében történt kiapadása miatt szenvedett halasztást. Szatmár-Németi, 1914. decz. 22. A székeseggházi plébániai hivatal. Az iparsó ára 1915-ben. A ‘hivatalos lap minapi száma közli, hogy a Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság, mint a magyar királyi sójövedék vezérügynöksége által három százalék százalék szódával denaturált iparsóra nézve a jövő évre is megmaradnak azok az árak, amelyek erre az évre voltak megállapítva. E szerint a tiszta iparsó ára száz métermázsá­nál kisebb mennyiségben mázsánként két ko­rona 57 fillér, a tisztában iparsóé, pedig két korona 17 fillér, Száz mátermázsa vagy annál nagyobb mennyiségnél az ár mázsánként két korona 20, illetve 1 korona 80 fillér. Fogoly testvérek találkozása. Zsol­náról írják : A végnéküli fogolyszállitásnak ér­dekes és megható jelenete játszódott le minap az ujzsolnai állomás egyik termében, a hol a foglyokat élelemmel látták el. Kél*nagyobb fo- golyszállilmány érkezett. Az egyik a Kárpátok­ból, a másik a Krakó közelében vívott nagy harczokból. Az egyik teremben javában fo­gyasztották az oroszok a hires magyar gulyást, a mikor egyszerre csak két egymással szemben ülő fogoly felugrott és ölelni, csókolni kezdték egymást. Testvérek voltak. Mind a kettő még május havában kerültek el hazulról és azóta nem látták egymást és hirt sem hallottak egy­másról A sors szeszélye most összehozta őket. Fogolytársaik nagy meghatottsággal nézték a jelenetet. Az állomásparancsnok czigarettával ajándékazta meg a tesvéreket és közbenjárt érdekükben, hogy megtudják egymás czimét és levelezhessenek egymással, mert más más fo­golytáborba irányították őket. Franczia ország — a templomok­ban. Franczia ország a templomokban ájtatos- kodva és imádkozva készül a karácsonyi ünnepek­re. Az ország. A franczia nemzet és nem a fran­czia nép és nemzet vezérei. Azok mos is távol vannak — nem az egekre néznek, hanem a vert hadseregre, a fegyverekre a melyekre rá­tették a maguk sorsát. Hiszen ők a maguk sorsát harczolják nem a franczia nemzetét. A vallásos franczia nép, is mely már oly' régen a katagombai életet, lelkületet kénytelen élni . . megtölti a templomokat a szent ünnepeken a hivatalos Francziaország nélkül is mádkozni fog a szövetségesek fegyvereinek győzelméért . . . Az Isten szeme pedig látja őket, a mint imád­koznak és simák. És az Isten bírói ítélete dönteni "fog az igazság szerint . . a mint min­dig döntött, valahányszor a franczia nép veze­tői azt hitték, hogy az Isten halt meg ... és nem ők fognak elpusztulni. HÁZ VEZETŐNÖN EK ajánlkozik gyermektelen özvegy úri no. Czim a kiadóhivatalban. VÁMO^ÁROW kizárólagos festékkereskedésében Sxaímár, törvényszékkel szemben szerzi be padló festék szükségletét 1 korona 20 fillértől feljebb. Telefon 368. sz. „HETI SZEMLE“ A szabadakaratról. A Mária kongreganisták 1914. XtI/14. ülésén előadta Dr. Göbl Alajos. T. Uraim, Kongreganista Testvérek 1 Mindnyájan, kik itt vagyunk évek során át iskolába jártunk. Elemi iskolás korunkban azt hittük, hogy iskolába járni muszáj. Közép iskolás alsó éves korunkban már némi kedv­teléssel teljesítettük e kötelességünket. A felsőbb osztályokban s később az egyetemen hova tovább arra a meggyőződésre jutottunk, hogy tanulni senki sem kész’tet bennünket, hanem a magunk szabad akarata húz, vonz, hajt minket a tudományok csarnokába, hogy a minket több-kevesebb szigorúsággal kezelő tanáraink élettapasztalataik és tudásuk kincs­tárából annyit adjanak át nekünk, amennyit átvenni képesek vagyunk. A mikor egy évvel ezelőtt, Dr. H. B. barátom biztatására legelőször jelentem meg önök között, azt hittem, hogy kötelességsze- rüleg kell önök közé sorakoznom. Pár hétre rá már némi kedvteléssel jártam ide; ma pedig úgy érzem, hogy mindentől független elhatározással, szabadakarattal jöttem e ked­ves körbe, hogy önöknek, főtisztelendő Pater Bóta, szeretett praesesünk eszmetársulása kapcsán, számot adjak a- manapság sokszor vita tárgyát képező szabadakaratról megal­kotott véleményemnek; helyesebben szólva, hogy szint vallják ebben a tekintetben, hogy a szabadakarat létezését v ,gy nem létezését védő teóriák melyik csoportjába állok be közembernek. y Ha azt vallom, hogy minden a mi kö rülöttem történik bizonyos okoknál fogva szükségkép történik; ha azt vallom, hogy akaratomnak minden megnyilatkozása az aka­ratomra ható okok, motívumok, terminusok folytán szigorú szükségességgel áll be; ha azt vallom, hogy adott ok esetében előre adva van az akarati elhatározásom is, akkor én terminusoktól függő determinista vagyok, s mint ilyen tagadom az akarat szabadságát. Ha azt vallom, hogy az én akaratomra kényszerítő okok nem léteznék ; ha azt vallom, hogy az én akaratom okok nélkül, vagy okok ellenére is hozhat határozatokat, akkor én terminusoktól nem függb indeterminista vagyok s mint ilyen elismerem az akarat szabadságát. Ha azt vallom, hogy az okokat két osz­tályba sorozom: észbeli és észenkivül álló mo­tívumokra s állítom, hogy akaratom független az észen kívül álló motívumokkal szemben, de függ az észbeli okoktól, tehát hallgat az ész szavára, akkor a relativ Kant-féle akarat­szabadság hive vagyyok. Minthogy e három­féle felfogás a legkényesebb filozófiai problé­mák egyike, e teóriák helyességének, vagy helytelenségének fejtegetését továbbra is a teoretikus filozófusok gondjaira bízom s ez alkalommal mint gyakorló orvos a magam pápaszemén át orvosi szempontból próbálko­zom meg e kényes kérdések rövid elemezé­sével. A midőn ezt, teszem, előre is felkérem önöket, hogy eszmefutásaim végeztével állás­pontom helyes vagy helytelen voltára, mint gyakorlati filozófusok, figyelmeztetni szíves­kedjenek. * Azon erő kialakulások, melyek által emberi szervezetünk élő anyagának sejtjei, szövetei, szervei a nyugalmi állapotból a te­vékenységi állapotba hozhatók inger-nek ne­veztetnek. Ingerállapotokat szül: l. a világűrt ki­töltő éter rezgése, a fénysugár; 2. a légnemű, a cseppfolyós és a szilárd halmazállapotú testek egyes részeinek ritmikus hullámzása, a hang; 3. A testünkben keringő vérnek, a testünket körülölelő levegőnek, a testünkkel érintkezésbe kerülő tárgyaknak, anyagoknak az öt érzéklő szervünk felületén fizikai, ké miai vagy élettani helyzetváltozást létesítő hatások összesége. (Látok, hallok, izt, szagot érzek, tapintok.) A külvilágban ezer és ezer inger zajlik le körülöttünk a nélkül, hogy azok az inge­rek felfogására alkalmas látó, halló, izlő, szagló és tapintó szerveink utján tudatunkba jutnának. (Mélyen elmerülve az olvasásba 7 nem hallom az utcza zaját, nem érzem a dohányfüst illatát, nem veszem észre azt, hogy valaki benyit az ajtón.) Azon képes­ségünket, melynél fogva egyik-másik inger csoporttal foglalkozni tudunk: megfigyelő ké­pességnek nevezzük. Mennél ügyesebben, élesebben vagyok képes figyelmemet egy-egy inger csoport felé irányítani, annál tökélete­sebb lesz az ingerek felfogására alkalmas érzékszerveim, az ingerek továbbítására al­kalmas környi, gerincz és nyúlt agyi vezető idegpályáim és az ingerek átvevésére alkal­mas központi idegrendszerem épsége és mű­ködési képessége mellett az ingereket szol­gáltató fizikai jelenségek, dolgok, tárgyakról az agyam ducz és kéregsejtjeiben — a jól működő fotografáló gép lemezén — az inge­rek tartamáig keletkező érzéki kép. (Az olva­sást abban hagyva, ha figyelek, látom az előttem ülő embereket, hallom az óra ketye­gését, érzem az asztalomon álló virág illatát, erzem a kezemben levő könyv súlyát.) Ha az ingerek megszűnnek, vagy ór- zéklő szerveimet elvonom az ingerek hatása köréből, nem foszlik szét az érzéki kép nyom­talanul, hanem az agyamban, mint a foto­grafáló gép fényérzékeny lemezén, továbbra is megmarad az érzékelt tárgy által kiváltott érzéki képre hasonlító, többé kevésbe tartós értelmi kép. (Ha behunyom a szememet, ér­telmemben továbbra is megmarad az érzékelt, látott ember alakja, a virág illata. Ha az óra ingáját megállítom, akkor is tudom, hogy az óra az előbb járt. ketyegett. Ha a könyvet leteszem a kezemből, akkor is tudom, hogy az az előbb súllyal nehezedett a kezemre.) Ez értelmi képeket agyam sejtjeiben rövidebb hosszabb időre, perczekre, órákra, napokra, hetekre, évekre el tudom raktározni olyan módon, mint a hogyan elraktározza a méh a mézet a lép sejtjeiben. Az egy és ugyanazon inger csoportokat szolgáltató tárgy vagy jelenség nem mindig egy és ugyanazon sajátosságaival, hanem más és más, uj és uj tulajdonságaival hat képzet keltő inger gyanánt az idegrendszerre. E miatt a róluk keletkező érzéki és értelmi képek nagyjából ugyan már ismerő0, de mindig más és más, újabb és újabb sajátos­ságokkal bírók lesznek. Az egy és ugyan­azon tárgyról megszerezhető érzéki és értelmi képek összes sajátosságainak összetársulásá- ból, össze raktározásából alakul ki az agyam­ban, az értelmemben az érzékelhető tárgyak, dolgok, jelenségek összesített értelmi lényege, az úgynevezett reális fogalom (nem egyszerre, hanem szakaszonként tudom meg, hogy az embernek törzse, feje, két keze, két lába van, tud állni, ülni, járni, feküdni, dolgozni, enni, inni, beszélni, sírni, van szive, tüdeje, veséje, télen fázik, nyárban melege van, ruhát visel stb., stb. E sajátosságok összege = az em­ber fogalmával). A reális fogalmak ép úgy raktározódnak agyam sejtjeiben, mint az ér­telmi képek. Az érzéki észreveyés által adott érzéki képek és az ezek összetársulásából kialakult reális fogalmak valamely véletlen vagy pro­vokált inger kapcsán agyunkban bármikor sorozatosan előtérbe hozhatók, feleleveníthe- tők. E felelevenítő képességünket emlékező képességnek nevezzük. Jó emlékező képesség mellett egyetlen egy inger kapcsán az agyunk­ban elraktározott értelmi képek és reális fo­galmak végtelen sora talokodik tudatunkba. (Tessék csak elképzelni, hogy az értelmi ké­pek és reális fogalmak mily kavarodása ala­kul ki egy szóbeli érettségi előtt álló diák ember fejében, ha ezt a hat betűből álló szót hallja: „Mohács“) A birtokunkba került értelmi képekkel és reális fogalmakkal rendelkezni tudunk. Azokat egymástól szétválaszthatjuk, azokat egymással összegezhetjük, azokat egymás mellé vagy egymásután sorakoztathatjuk, mi által uj és uj, sőt látó, halló, izlő, szagló és tapintó szerveinkkel nem is érzékelhető, tisztán csak értelmi képeink és fogalmaink összetársitása által megszerezhető úgyneve­zett elvont fogalmak megszerzéséhez jutunk. (Jóság, józanság, becsület, angyal, Isten.) Az érzéki képek, az értelmi képek, a reális fogalmak, és az elvont fogalmak ösz- szesége képezi: nyelvismereti, .természettu- domáuyi, társadalmi, jogi, aesthetikai, val­

Next

/
Oldalképek
Tartalom